2015.06.04. 06:42
Módosítva: 2015.06.04. 12:04
A bőrökért a Volvo megérdemelne egy alapos fogyasztóvédelmi pert. Félbőr ülés, mi?! Melyik fele bőr? És a bőr váltószoknya, az vajon milyen bőr? A műanyagok viszont jól bírják, ahogy maga az autó egésze is: szépen fut, jól megy, semmi gépészeti gebasz. Ha azt a pár ronggyá foszlott műbőrt kicserélik rajta, bármelyikünk beszopja, hogy 230 ezer van benne.
12 éves, most lépte túl a 390 ezredik kilométert. Ehhez nem kellett széltében-hosszában bejárni Európát: elég évi 30-40 ezer kilométer. Az viszont jobbára városban - a Volvo mindegyik oldalán van kisebb-nagyobb karcolás. A szervizkönyv megvan, csak nincs kitöltve: az Ivanicsnál szervizelik, ott van minden a gépben. 12 éve 16 millió forint volt, most érhet egyet-másfelet. De valószínűleg inkább a tulajdonos 25 éves fia kapja meg. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Hogy miért nem cserélte le? "Nem volt jobb." A BMW X6-ost azért nézegette, de mindig látta a tulajdonosokat is. Közben teltek-múltak az évek, és bár időnként elgondolkozott egy-két autón, az XC 90-nél nem talált jobbat. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Gábornak építőipari vállalkozása van, és időnként az őr-lakókocsikat vontatja a Volvóval egyik telephelyről a másikra. Hogy hány tonnás a lakókocsi, fogalma sincs, de a 160 ló bőven elég hozzá. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Az ajtón az elemileg illetékes horpadás és karc. Érdekesebb, hogy a fékbetétek és tárcsák fogyásával kapcsolatban semmi különösről nem tud beszámolni, a gumikat viszont eszi az XC 90, főleg az elsőket. Nagyjából 35-40 ezer kilométert bír egy garnitúra. A hátsó elembe egyszer beleszállt egy jobbkezest meg nem adó bukócsöves terepjáró. Kicsit horpadt a lemez és eltört a hátsó lámpa, a másik autó tréleren távozott. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
A műanyagok döbbenetesen jól bírják, ahogy a fakormány is szinte új. Érdekes, hogy soha nem kímélték, csak használták, ha azonban néhány alkatrészeket kicserélünk, rögtön letagadhatja a kilométerei felét. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
A kilométerálláson kívül nem érdektelen az átlagfogyasztás sem - túlnyomórészt városban, automata váltóval ki ne írná alá látatlanban? (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Maga a szerkezet nincs szétülve, csak ez a Volvo-bőr, aminek egyszer nyilván örültek a gyárban, hogy apám, hány koronát és örét spórolunk meg ezen! (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Valaki majd visszatekeri úgy 240-re, aztán elviszik valahová keletre. Ezt egy nepper ajánlotta. De ezen Gábor már nem is csodálkozik, mert egy barátja nemrég beszámíttatta az Avensisét egy rendes Opel kereskedésben egy Antarára. Aztán egy papír miatt visszament ehhez a céghez, és a 120 ezres ex-Avensise már ott állt eladósorban 50 ezer kilométerrel. És nem egy murvás, rosszarcú kültelki neppernél. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
A vezetőoldali ablakemelő csúcsáról nem a tapintásjavító gumi kopott le VW AG-stílusban, hanem maga a kemény műanyag héj. Közel négyszázezer városi kilométer alatt. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
A váltószoknya nem is szoknya már, csak egy rongydarab. Az első széria kijövetelekor ez még büszke bőr benyomását keltette. És ugye egy automata váltót olyan sokat nem is macerálnak. Persze az is árulkodó, hogy a gomb borítása valódi bőr, az bírta is a kiképzést. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Ez a darált valódi bőrből készült álbőr, vagy mi, ez nagyon megy a Volvónak. Új korában szép, de gyorsan pusztul, mint itt a könyöklőn, ahol szépen megfigyelhető a textil alap, amire a darálékot felhordják, mielőtt aztán belenyomnák a pórus-mintát. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
A Volvónak tényleg el kéne felejteni vagy a bőrt, vagy a bőrös beszállítóját. Vagy a keretösszeget, amit a bőrre előirányoznak. A műanyagos viszont megérdemelne egy kis prémiumot. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
A pedálgumit sosem cserélték: ennyire kopik le egy automata fékpedálja, sok városi használatnál. Nem is tudom, miről beszélünk, amikor azt ajánljuk a használtautó-vásárlóknak, hogy nézzék a pedálgumik kopottságát. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Alig-alig látható egy kis kopás a vezetőoldali ajtónyitó mögötti műanyagon. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
A motorral sosem volt gond, csak az olajcserék, meg a 120 ezrenként cserélendő vezérműszíj. De semmi tervezetlen. 250 ezernél megkotlott a váltó, de az sem járt lerohadással, csak az autó nem igazán találta a sebességeket, vagy egyszerűen rondán váltott. Az autókozmetikában kéretlenül suvickolták ki ennyire a 160 lovas öthengeres dízel szelepfedelét takaró műanyag lemezt. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Ahogy kivettük a csomagtérből a kutyapokrócot, kiderült, hogy az is elég szalonállapotú: talán ezzel a plüssel kellett volna behúzni az üléseket is. Pedig volt már itt malteros talicska is. A hátsó kis ajtót felhajtva láthatjuk, hogy ez az XC 90-es hétüléses kivitel. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Először jött az XC 60-as, arra várt, hogy beüljön a szalonautóba (2008), és megállapítsa, hogy erre azért nem cseréli le. "Nem éreztem, hogy nekem abba át kell ülni, és fizetni még vagy tízmilliót." Gábor a mi fogalmaink szerint nem igazán érdeklődik az autó téma iránt, "szeret jó autóban ülni", de ennyi. Soha nem olvasott fórumokat és meghibásodási statisztikákat, a Spritmonitor.de-ről nem is hallott, az autót sem igazán kímélte, inkább csak benne élt. Most, hogy már ennyit halogatta a cserét, hogy még az autóipar egyik leghosszabb modellciklusát is sikerült kibekkelnie, már meg is rendelte az új XC 90-est. (Fotó: Winkler Róbert / Totalcar)
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
