Hogy mit eszek én ezen??

BMW 530d XDrive (G30) – 2017.

2017.03.14. 07:31

Adatlap BMW 530xd - 2017

  • 2993 cm3-es,soros 6 hengeres dízel
  • 265 LE @ 4000 rpm
  • 620 Nm @ 2000 rpm
  • 8 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    5.4 másodperc
  • Végsebesség:
    250 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    5.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    5.8 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.6 l/100km
  • 16 045 000 Ft
Hú, de szeretem én ezt az autót.
30 perc.
Hú, de szeretem én ezt az autót.
30 perc.
Azt a leborult hétszentségit, de jó ez az autó.
30 perc.
Ó, BMW, hogy rohadnál meg, hogy jönnek össze ott ilyenek?!

Ez volt a menetrend – időről időre kitörtek belőlem az érzelmek. Az első benyomás mindig fontos. Nem is tudom, mikor változott utoljára a lényegi véleményem egy autóról az első benyomáshoz képest. Volt, volt, de ritka az ilyen. Az első benyomás általában a parkolóházi spirálrámpa találkozása a vízszintessel, ha az ötödiken állt az autó, akkor ötször. Ez már önmagában egy miniteszt. Sportosék krákogó koptatóval koppannak le, kényelmeséknek meg általában sok a huppanás és a kanyar egyszerre. Az 5-ös bezzeg, mintha fél München azon dolgozott volna két évig, hogy az autó jól csinálja meg a Polgár utcai parkolóházat. Meg az Árpád-híd dilatációs hézagait. Meg minden mást; a nagy büdös bármit.

Legendásan homológ modellpaletta ez. Már tinédzser koromban sem értettem, hogy csinálják a többiek, hogy nahát, de szép 5-ös, vagy 7-es, miközben én csak teljesen egyforma sötétkék autókat látok. Simán lehet, hogy kamuznak, mert amikor megkérdeztem, mégis honnan a fenéből tudod, halandzsáznak valamit a hátsó helyzetjelzőről, és mire meglenne az egzakt támpont, az autó rég nincs ott. Ebbe a nyugalmas világba rondított az ezredfordulón Chris Bangle, de a hullámok mára elültek, a víz ismét tükörsima. A BMW-nek az új 5-ös európai bemutatóján külön workshopot kell tartania a látható különbségek felismeréséről, és ha már benne vannak, arról is workshopolhatnának egyet, hogyan lehet megkülönböztetni az 5-öst a 7-estől. Értelme biztos van a nagy egyformaságnak, mert ugye a BMW-nél mindig ott van a felszereltségi listán az ingyenes extra, a motorjelzés nélküliség.

Azt mondják, autótolvajok ellen kiváló, hiszen a legtöbb kifejezetten megrendelésre lop, és ha nem tuti, hogy na, ez egy 30d, már elő sem veszi a csodatabletet. Na, hát erre a típust sem kéne felírni. Mit csinál a tolvaj? Előveszi a mérőszalagot, és megnézi a tengelytávot? (2975 mm ez az 5-ös, 3070 az új 7-es) Lelépi a bruttó hosszt? (4936 mm) Lyukat üt a csomagtartófedélbe, és elkezd bele vizet pumpálni? (530 liter). Ja, nem, mert az előzőnek is pont ugyanekkora a csomagtartója. Hogy végképp zavarba jöjjön a szegény tolvaj, a jelenlegi 7-es csomagtartója csak 515 literes.

További nehezítés, hogy bár sokáig egyre nagyobbak voltak egy-egy típus generációi, az új 5-ös BMW minden könnyűacél techno mellett úgy lett közel száz kilóval kevesebb, hogy három centit rövidült, és a tengelytávja is összébb ment. Akárcsak az előző év autója, a 2015-ös Astra. Ha szemtanúja lennék egy gyilkosságnak, és el kéne mondanom, mivel menekült a gyilkos, hülye egy helyzet: nagy, sötét BMW-vel. A végén még bűnsegéd, vagy mi az ördög lennék, mert ki hinné el, hogy nem ismerem fel, mikor mindkettőről írtam már tesztet?

Hogy megszolgáljam a flekkdíjat, annyit kiderítettem, hogy az 5-ös hátsó lámpája amolyan organikus nonfig tetkó, a 7-esében meg van egy szögletes lépcső. Pro tipp pedig: az új 5-ös abban különbözik az előzőtől, hogy a lámpa nem folyik bele a hűtőrácsba, mint az újabb generációs BMW-kben általában. Bónusz vallomás: a jelenlegi 7-est és az új 5-öst szemből egyelőre nem tudom megkülönböztetni.

Három liter, hat henger, 258 ló. Ha nyomunk egy padlógázt, hogy csináljunk egy 0-130-at, azt is látjuk, hol a teljesítménycsúcs, mert a nyolcfokozatú váltó folyamatosan oda rajzolja a mutatót a virtuális műszerfalon: 4000-es fordulatszám. 5,7 másodperc százig, de érezhető, hogy ezt nem 0-100-akra találták ki, hanem hogy minden újságíró hazudozás nélkül helyezhesse el a tesztben a német luxusmárkák fejlesztőinek kedvenc kifejezését: fölényes. Tényleg nagyon az.

Ül az ember ebben a tökéletes ülésben, amit mindenki ismer, akitől vett már lenyomatot fogorvos: ugyanolyan puhán, de stabilan és határozottan tart, mint a friss minta, amit épp kifeszeget a szánkból. Annyira lennék ökó, és járnék ezzel a tényleg kiváló 740e-vel, amit a mennyekbe menesztettem, de sajnos ez a hat henger a bűnbe visz. Mint egyszeri németalföldi szerzetest a (későbbi) belga sör: tudja, hogy a terméket munkadarabként kéne felfognia, de egyszerűen túl jó ahhoz, hogy csak kevergesse. Öröm minden kis gyorsítás, minden nagy gyorsítás, és furcsa módon ebben az úthibáknak is lehet örülni, azokkal pedig gazdáink alaposan elkényeztetnek minket.

Úgy rugózik, mint egy gumimatrac. Úgy libegünk át az úthibák felett, mintha a Balatonon ringatóznánk. Fogjuk a BMW szokásos vastag szafaládé-kormányát, és... nem tudom, utána mit csinálunk, mert bár valahogy mindig hazaértem, de többre nem emlékszem. Csak hogy jó volt. Lebegtem valami elektrolitban úszva, mint tenyésztett klónok egy disztopikus sci-fiben, és időnként nyomtam egy pici gázt, hogy jobban érezzem a világ legjobb hathengeresének hangját és vibrációját. Hát igen, jó egy Tesla is, de megállás nélkül 800 kilométer sem rossz, mint lehetőség. Akár 250-nel. Na jó, úgy nyilván csak 600 km, viszont öt perc alatt meg lehet tankolni. Nem lesz itt átfogó villanyautó-forradalom, míg ilyen hathengeresen vannak a piacon.

A navigációról nem tudok mit mondani – azt hiszem, legalább tíz tesztautó óta már, hogy nem bírom nekidurálni magam a bekapcsolásának. Kinek? Minek? Az ember ugye vagy vadászni, vagy szopni jár a medvebarlanghoz, én pedig maradnék a telefonnál. Gombokat nyomkodni? Beszédfelismerő szoftverrel szerencsétlenkedni? Jézusom! Csináljanak egy jó futóművet, jó motort, kényelmes üléseket, és az se baj, ha esztétikailag az autó kívül-belül versenyképes az ördög öreganyjával. A BMW-ben nagyon szép a grafika, és nagyjából mostanra érett össze a 15 éve fejlesztett iDrive-menürendszer. Az sem árt neki, hogy a képernyő érintős lett, de análkül is jól kezelhető.

Vannak még kütyük, hiszen a BMW-vásárló megannyi látens James Bond a 60-as évekből. Meg is kapja Q-tól a gesztusvezérlést, meg a kulccsal távirányítható kiparkolás funkciót. Erről nem is az jut eszembe, hogy amikor kipróbáltam, nem működött, hanem hogy minek ekkora kulcs, egy istenverte szakóca, 2017-ben?! Oké, ez már nem fél kiló, mint a 7-esé, biztos ez is benne van a 90 kilós könnyítésben, de a kulcsnak már rég csak valami optikai kiegészítőnek kéne lennie, amit étteremben az asztalra dobhatunk. Mire is való a kulcs? Hogy azonosítsa a tulajdonost - Hammurapi törvényei, harmadik töredék, második oszlop. Hát akkor baszkikám, szkenneld be a retinám! Legyen már elég egy cinkos kacsintás a szélvédőre, nem igaz? Ne bohóckodjunk gesztusvezérléssel, ami egy nem létező problémára adott, elég középszerű megoldás. Nem tudunk például kicsit állítani a hangerőn, mert mire észleli a rendszer, hogy a belső tükör alatt kavarjuk a levegőt, 25% lesz belőle valamelyik irányban.

Miközben folyamatos imádatomról biztosítottam a tesztautót, arról sem feledkeztem meg, hogy egy BMW-ben ülök, amiből kiszállni sehol sem jó üzenet. Állami vállalatok menedzsmentjében konkrétan be van tiltva, hogy BMW-t válasszanak, akkor is, ha bőven beleférne a keretbe. Imidzsben tehát nem a legjobb, de néhány órányi közlekedés után érdekes élmény megérkezni a BMW-sek párhuzamos univerzumába. Mennyi udvarias ember! Mint az őskeresztények Rómában Domitianus alatt - semmi nagyzolás, széles gesztusok, csak apró, a beavatottak által érzékelhető diszkrét jelzések. Villantani sem kell a másiknak, nemhogy integetni, mint szegény alfások. Hopp, beengedett X5-ös testvérem! Most meg az a fehér 7-es, áldja meg az Úr, a megszüntetett gyorsítósávból is be tudok sorolni, mert milyen kedves már az napszemüveges diakónus a Viper-csíkos 3-as kompaktban!

El-ké-pesz-tő! Hi-he-tet-len! Hát miféle futóművet raktak ez alá?! Mentem egy Dobogókő oda-visszát, hát mit mondjak, ez már természetfeletti. Ha magamnak specifikálnám az 530d-t, nyilván nem összkerékhajtással kérném, mert nekem sehová sem kell, és a hátsókerekes biztos még ennél is jobb. Ugyanakkor ezzel is szürreálisan gyorsan lehet szerpentinezni. Még az XDrive sem fáj - ha a Volvo a Polestar-ban meg tudta csinálni a hátsókerekes hangulatú nyomatékvektorálást, mi bajunk lehet egy összkerekes BMW-ben? Ülünk tehát ebben az elképzelhetetlenül puha, mégis jól tartó ülésben, előttünk a géptető, ami érdekes módon belülről elég mercisen domborodik, és... és azt csinálunk, amit akarunk. A gumimatrac-jelleg akkor is megmarad, ha sport módba kapcsoljuk, de valahogy minden kanyar meglesz.

Csodálatosak a fékek, tökéletes a súlyelosztás, döbbenetes ez a motor, a váltó, meg úgy általában, a nagy betűs BALANSZ. Inspirál az átkozott. Ha nem is arra, mint az új Ignis, hogy nyomjuk ki a szemét, tapossuk ki a belét, rosszalkodjunk a városban, hanem hogy autózzunk – bárhová, bármilyen úton, bármeddig. Nem igazán sportos autó, 1,7 tonnával nehéz is lenne, valahogy mégis jól csinál mindent, akár még a szerpentint is. Kész vagyok tőle, na. Az 530d xDrive alapára 17,5 millió, a tesztautó 28-ba kerül, nagyjából úgy extrázva, ahogy én is kérném. Nem kell Lexus, nem kell Audi, nem kell Mer... izé, az E osztályt speciel kipróbálnám. Abban sem lennék rokonszenvesebb, de gondolom, abban sem érdekelne nagyon.

Totalcar értékelés - BMW 530xd - 2017

Kereshetném a csomót a kákán, de a káka egyáltalán nem érdekel, és szarok a csomókra. Ez egy tökéletes autó, amiben még lélek is van.