A Volkswagen nem tud hibázni?

Volkswagen Polo 1,0 TSI Beats – 2017.

2017.12.06. 06:06
Megfeszülnek az autógyártók, hogy az autózást újra érdekesnek mutassák, hiszem a fiatalabb generáció számára nem cool. A nyugati társadalmak öregszenek, egyre nagyobb a 65 év felettiek súlya, ezzel párhuzamosan kevesebben születnek. Növekszenek az energiaárak, főleg itthon jóval meredekebben, mint az életszínvonal, ráadásul a környezettudatosság is egyre trendibb.

Meg aztán egyre kevésbé státuszszimbólum egy autó, hiszen baromi nyűgös dolog a járulékos szívásaival, sarcokkal. Divatos szidni a mindenféle ABC-végi betűvel jelölt generációkat, hogy puhapöcsök, mert a valódi férfi 400 ezerért csapatós Ladát vesz hegesztett diffivel, nem iPhone-t. Nekem mondjuk pont nem fáj, mindkettőre megvan a lehetőség, a világ meg attól szép, hogy sokszínű. Ettől függetlenül az autógyártóknak komoly para, hogy egy telefon, egy fejhallgató, egy tablet, vagyis a kütyü, izgalmasabb, mint az autó.

Két éve voltam egy Volkswagen Up-bemutatón, ahol a szokásos fejtágításon hamarabb jutott el az előadó a multimédiás rendszerig, mint hogy milyen motorokkal lesz elérhető az autó. Nem mintha ezzel baj lenne, hiszen egy Up, vagy épp egy Polo kimeríti a közlekedőedény fogalmát, érthető, hogy inkább a szórakoztató elektronikára mennek rá, izgalom úgyis legfeljebb abban lesz.

A mostani Polo tesztautó ráadásul egy Beats kiadás, tudják, a fejhallgatókat és hangszórókat gyártó márka, amiért sokkal többet kérnek, mint amennyire jól szól, ellenben elképesztően menő, hiszen Lady Gagától Eminemig minden valamire való celeben termékelhelyezik. Bevallom, nekem is tetszett, elsőre még úgy is tűnt, hogy frankón szól, aztán kipróbáltam egy hasonló árú Sennheisert, és döbbentem.

Ennek ellenére a Beats-biznisz szalad, hiszen egyes Volkswagenekre is rámárkázzák, hiszen ha prémium szórakoztatóelektronika a menő, lehet, hogy majd ettől lesz kívánatos az autó. És tudják mit? Megvettem: bitang jól néz ki. Az aszimmetrikus dekorcsík minden autónak jól áll, bár én kicsit alulméretezettnek érzem. A metál fényű fekete kasznin a matt fekete csík csak akkor látszik, ha az autó tiszta, és jók a fények, ilyenkor jó is, de simán elbírna valami ütősebbet is, mondjuk fekete alapon okkersárgát, vagy valami vulgárisat. Másik fájdalmam, hogy a tetőn véget ér, végig kellett volna húzni a hátsó lökhárítóig, mert tényleg jól néz ki.

Az igazi döbbenet a beltér, hiszen, ha nem két, hanem három színt használnak, drámaian javul az életminőség. A fekete és fehér mellett van piros, de nem fényes, hanem selyemfényű, ráadásul ízléses mennyiségben használva. Az ülés fehér műbőr betétei valószínűleg hamar elkoszolódnak, de most annyira jól nézne ki, hogy szerintem a koszolódása ellenére is beikszelném. A színektől függetlenül nem akkora durranás a beltér, a középkonzol vezető felé fordítására már senki nem kapja fel a fejét, a váltókar melletti műanyagelem egész jól néz ki, kicsit olyan lesz tőle a kocsi, mintha két kategóriával feljebb játszana.

Hüppögtetősen szól a zene; 300 wattal már lehet remegtetni a hátsó rendszámot, nem is a Bachot hallgat a célközönség. Nem szól rosszul, de én biztos a csomaghoz járó optikai kiegészítők miatt venném meg, nélkülük elég sivár. Sajnos a formaterv tényleg olyan, hogy hiába járnék ilyen autóval, ha a péntek esti sörözés alkalmával megkérdeznék, hogy néz ki, nem tudnám elmondani. Élek, nagy lemezfelületek, morcos lámpa: azt nem lehet rá mondani, hogy egy leeresztett Golf, de nem lövik el a ziccert, hogy kívánatosabb legyen bárminél, ami drágább és Volkswagen.

Immáron 405 centi centi hosszú, vagyis csak 10 centivel rövidebb, mint a 4-es Golf 20 évvel ezelőtt. Itt látszik igazán megdöbbentően, mekkorát fejlődött a technika, hiszen a 4-es Golfban elférni csak elöl lehetett, a hátsó pad kínzóeszköz volt, a csomagtartó meg simán kicsi. Ezzel szemben az MQB-ra növesztett Polóban simán elférek magam mögött, annyit trükköztek, hogy megdöntötték a hátsó ülőlapot. 182 centivel maradt egy öklömnyi hely a térdem és az első háttámla mögött, nagyjából három ujjnyi pedig a fejem és a plafon között.

Örvendetes, hogy a Polóból kilátni, a műszerfal felső vonalát alacsonyra húzták, főleg a Citroën C3 Aircross után nagy áldás. Itt is egyre kevesebb a zongoralakk, érdemi felület a központi kijelző körül van, mentségére legyen mondva, mindenképp maszatos lesz. Ez egy szerényebben felszerelt, sem digitklíma, sem navigáció nincs benne, a váltó melletti vakkapcsolók mennyiségéből ítélve még pár dolgot lehet hozzá kérni, erről a bemutatón írtunk.

Iszonyatos húzás viszont a fapados Polo műszerfala: nem terveztek hozzá új panelt, egyszerűen csak egy A4-es méretű fekete műanyaglemezt tettek a kijelző helyére, és mivel ilyet soha, senki sem fog élőben látni, érdemes kattintani érte. Lehet bele viszont teljesen digitális műszerfalat kérni, aminek a komolyabban felszerelt, mindenféle vezetéssegítővel megtámogatott, navigációt futtató és zenét streamelő kiviteleknél akár értelme is lehet.

Az ezres, háromhengeres turbómotorokat többen élik meg szentségtörésnek, de ez itt egy jobban sikerült. Már az Ibizában sem fájt, de a Polóba húztak még egy réteg hangszigetelést, és nem tudjuk, a motortartó bakok mások, vagy a motorvezérlés, de lényegesen finomabban jár, alapjáraton például meg sem tudnám mondani, hány henger van venne. Fordulaton aztán megjön a jellegzetes zakatolás, de annyira nem fáj, mint vártam. 2000-től él, alatta remeg, hangos, kellemetlen vele közlekedni. 95 lóerő és 175 newtonméter az 1050 kilónyi autóhoz bőven elég, főleg mert ez nem az a 95 lóerő, ami mondjuk 10 éve egy egészséges 1,4-esből előjött. Egyetlen bajom vele a lendkerekesség: nagy lendkerék van rajta, így tud viszonylag simán járni, viszont egy kiforgatott fokozat után nagyon lassan esik vissza a fordulat, nagyon lassan kell ráengedni a kuplungot, hogy ne rángasson. Most olyan, mint amikor belökjük a lendkerekes kisautót, és nem engedjük el. 

Turbós viszonylatban pörgetni kell, de 3000-es fordulat felett már tisztességesen tol, és a hosszú fokozatok miatt 100-nál is 2500 körül forog a motor. Az erősebb, 115 lóerős motor feláras, de nem ikszelném be, szerintem bőven harmonikus a 95 lóerőssel. Nem lehetetlen vele 6 liter alatt közlekedni, de országúton, tempósan inkább a 6,5-hez voltam közel. Hogy sok-e, lehet filozofálni, lehet, hogy a szívó kevesebbel is elvan, de az már nem valószínű, hogy emberhez méltó lenne.

Az új Polo ezzel az összeállítással egy kerek egész, ráadásul ezzel a mérettel már négy embernek is bőven kényelmes. Külön remek, hogy nem akartak belőle sportkocsit csinálni, és mivel nincs rajta borzasztó méretű kerék, annyira kényelmesen fut, mintha eggyel magasabb ligában játszana. Lehet vele gyorsan menni, méretéből és a lepkefing súlyából (1050 kiló) adódóan fürge, de hiába pontos a kormány, ha ennyire élettelen, persze ezt eszembe sincs felróni neki. A GTI-re leszek kíváncsi, elég jó az alap, hogy ütős hotheccs legyen belőle.

Mint eszköz, tökéletes, hiszen tágas, gazdaságos, kényelmes, viszont mint autó, nem ad sokat. Ha jövő héten kérdezné meg valaki, milyen volt, nem biztos, hogy a tényleg jópofa belső színösszeállításon túl bármit fel tudnék idézni. Nem hiszem, hogy ez baj lenne, hiszen, aki ilyet vesz az utoljára a klasszikus értelemben vett autós élményt keresi. A Polo remek másodautó, egy ideális világban pedig egy trendi pályakezdő első autója lenne. Már ebben a változatban is volt városi vészfékfunkció, radaros tempomat, parkolóradar, tehát sokat levesz az ember válláról.

Általában nem vagyok híve a dizájncsomagoknak, de annyira feldobja Beats dekor a Polót, 4,9 millióért lehet hazavinni, ebből már lejött a 350 ezres használtautó-beszámítás kedvezménye. A fullos Suzuki Baleno GLX 5,38 millió, egy Titaniumos Fiesta 4,94, a Seat Ibiza ugyanezzel a technikával 5,2 millió, de valószínűleg abból is lejön a kedvezmény. A Fiestát ugyan jobb vezetni, viszont attól a beltértől epilepsziás rohamot kapok, a Polo összeszedettebb, átgondoltabb. Ha még pár extrát megvesz hozzá az ember túllépi az 5,5 milliót, ami sok, viszont tekintve, hogy ez már egy használható méret, valóban jól felszerelve, nagyon úgy tűnik, hogy megéri.