Lehet ezt cifrázás nélkül is

Teszt: Volkswagen Tiguan 2.0 TDI SCR DSG Comfortline – 2018.

2018.10.19. 06:34 Módosítva: 2018.10.19. 07:04

Az első tesztkör után, látva, hogy nem csúcsfelszerelt, azt a címet akartam neki, hogy egy gazdagabb ország Vitarája, aztán leesett, hogy olyan brutális termékkínálatban élünk, hogy már T-Roc-ja is van a Volkswagennek. A Tiguan fél kategóriával van feljebb.

Ki tud öt másodperc alatt több 4,4 méteres középkategóriás városi terepjárót felsorolni? Indítom a stoppert, és... Kadjar, Tivoli XLV, 3008, GrandlandX, Sportage, Tucson. Egy levegővel ennyi jött össze, de lesz ott még tíz centin belül néhány SUV. Mondjuk a Tiguan a 448 cenitjével.

Az eddig japánok és franciák közt vívott nagy ki mer bátrabban SUV-ot rajzolni háborúba egy ideje már beszállt Korea is. Az új Sportage már majdnem olyan erős pályamű, mint az új 3008, az európai piacra betévedt legkultúridegenebb márka címét meg úgy tűnik, egy darabig még senki nem fogja elvenni a SsangYongtól. Aki itt nem állítja be a dizájnereit kardozgatni, az nem is akar autót eladni – gondolhatja az egyszeri SUV-vevő, amikor rászűkül a kategória kínálatára. Aztán lám, ott a Tiguan, ami ezt tébolyt a lelátóról nézi, és közben marad németesen uncsi. Igaz, legalább következetesen.

Gondban is lenne a Volkswagen, ha mindenki a beömlőnyílások és a fényszórók össz szögszáma alapján venne autót. Ha már konszernen belül rájuk lett osztva a szürkén elegáns szerep, akkor abból hozzák ki a legtöbbet. A Tiguan seggén ugyan nem sikerült, azt ennél csak érdekesebbre lehetett volna rajzolni, de ez a vízszintes tagolgatás a teljes orron annyira egyszerű, hogy az már egy kategóriának mutatott középső ujj. Itt talán még harmonikusabb is vele ez a nagy test, mint a hosszított Allspace-en.

Belül ugyanez a német kimértség van mindenhol; mutasson valaki egy embert, akiből érzelmet volt képes kiváltani egy Volkswagen műszerfala mostanában. Ezt a tesztautót szerencsére valahogy nem csúcsfelszereltre konfigurálták, a közép Comfortline-ban adta a Volkswagen, ami azért is jó, mert így elhisszük a sok flancos tesztautó után, hogy létezik még náluk analóg műszeregység. A konszernen 2-3 év alatt szivárgott végig a full digitális kijelző, ami tényleg 21. századi, de egyre többektől hallani, hogy márpedig nekik az analóg kijelző az igazi kézműves munka, és elég, ha a középső kijelző úszik a pixelekben. Hát, itt most fizikai műszerek vannak, és a fene tudja, hogy dizájn vagy praktikai okokból, de nagyon mélyre rakták őket. Azt a szöget találja meg a nap, amivel oda be tud vakítani.

A középkonzolon sincs nagy dobás, de semmi fájdalmas se, aminek a halálát kívánnám a két év múlva esedékes ráncfelvarrásra. Ezzel a két fizikai gombos kijelzővel és a tekerősnek meghagyott klímapanellel megtalálták azt a kombinációt, aminél belátható időn belül aligha talál ki jobbat az autóipar bármelyik kategóriában.

Ez a kategória már tudja, hogy sehol se kelljen nyomorogni benne átlagosnál nagyobb testtel. Talán nem véletlen, hogy a Vitara/Juke, és sok más ennél fél mérettel kisebb hasonló városi terepjáróban nálunk legalább annyi nyugdíjast látni, mint gyerekes családot. Ez a fél lépcső kell, hogy tényleg legyen hely két nagy gyerekkel, gyereküléssel, babakocsival vagy bármivel. A hátsó üléssort 18 centin lehet tologatni, ütközésig hátratolva felnőtt méret, még akkor is marad 520 liter csomagtér. 

Amiből még ha megkövül is, tudni fogják róla a távoli jövő régészei, hogy ez egy családi autó, azok a hátsó rekeszek. Az ülés tövébe rakott lukat én mondjuk inkább értelmeztem gyűjtőhelynek, amiben ott marad minden, ami az ülésről lepottyan, direktben nem is mertem benne tárolni semmit. A kihajtható asztalka az első ülések háttámláján is a nagycsaládi autó kódjele a Volkswagennél mostanában. A T-Roc fölött szeretik alapfelszereltségben betenni az SUV-kbe, Kodiaq-ot se nagyon láttunk még nélküle.

Az előretolt ülésekkel 615 literes csomagtérrel a kategóriában nagyon jól áll, de ez nem csak abból jött össze, hogy az elődjéhez képest nőtt öt centit hosszban. Azzal a 470 literrel, amit az előd tudott csomagtérben a mezőny hátsó felében volt a Tiguan, most meg akkorát ugrott a mélyre rakott a csomagtérpadlóval, hogy mindenki távolról nézi. A Kadjarra például ráver 140 litert, de még a 3008 is száz liter mínuszban van innen. Lehajtott ülésekkel 1655 litert tud (nem síkban), aztán aki Tiguanban ennél is sokkal több helyre vágyik, mázlija van, mert ott a hétüléses Allspace, ami fektetett harmadik üléssorral 700 litert tud, mindent lehajtva meg 1775 litert.

A motorja a 150 lovas kétliteres TDI, és a Volkswagen konfigurátorát nézve nem is látok most más motort itthon. Az automatát hétfokozatú DSG-vel adják, katalógus szerint 5,4 literes vegyesfogyasztással, ami nagyjából meg is áll. Ehhez a másfél tonnához és a nagy archoz ennyi bőven elég pályázni is, bár nagyon kipróbálnék egy másik ugyanilyen Tiguant, hogy kiderüljön, ez a halk sípolás 110-nél enyhén kanyarodva általános-e vagy csak a tesztautó csinálja valamiért. Az Allspace a B oszloptól előre tök ugyanez az autó, de nem rémlik, hogy az is sípolt volna.

Hogy a VW-nek mennyire működik ez a szürke karakternélküliség, tökéletesen mutatja, hogy az elődjéhez hét éve Vályi Pista által írt ajánló az új Tiguanra is áll: Nem érdeklik az autók, ellenben szeret méhészkedni? Hidegen hagyja mindennemű járműbuzéria, de ha már szükségszerűen pénzt ad érte, akkor megadja a módját? Nos, ezt itt pontosan önnek találták ki. Ennél tömörebben nehéz elmagyarázni, hogy van élet a dizájn SUV-ken túl, és hogy az kiknek való. A Tiguan piaca ugyanott van most már második generáció óta, arra piacra pedig oda van rakva tisztességgel. Ez az izgalommentes német termék Comfortline-ban, 150 lovas TDI-vel és DSG-vel 11,1 millió forintról indul.