Ez már nem az az egyhármas Dacia

Megvolt Dacia Duster Prestige 1.33 TCe 150 FAP 4x2 – 2019.

2019.06.14. 06:36 Módosítva: 2019.06.14. 07:30

Adatlap Dacia Duster Prestige 1.33 TCe 150 FAP 4x2 - 2019

  • 1333 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 150 LE @ 5250 rpm
  • 250 Nm @ 1700 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    10.4 másodperc
  • Végsebesség:
    200 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • 4 849 000 Ft

Megfutja a 200-at, és a százas sprintet is letudja alig több mint tíz másodperc alatt. Egy Dacia. Egy Duster.

Kicsit fáradt, de nem lelakott, típusjelzés nélküli Bangle 5-ös (E60) BMW nyomul előttem az autópályán. Óra szerint 160-nal takarít. Valószínűleg 530d, legalábbis erre következtetek abból, ahogy meglódul, amikor szabaddá válik előtte a sáv. Kíváncsi vagyok, hogy tudok-e vele gyorsulni, vagy elnyúlik tőlem, ezért lepadlózom a tesztautót.

Százhatvan felett járunk hatodikban, de érezhetően megindul az egyhármas, magas építésű Dacia. Tartja a lépést az autópálya belső sávjában egy - igaz használt -, de hathengeres, turbós német presztízsautóval. Lehet, hogy ez csak nekem újdonság, de nekem nagyon az. Úgy tűnik, itt az ideje, hogy a román márkához kapcsolódó sztereotípiákat elfelejtsük. Ha nem is az összeset, de azokat mindenképpen, amik a gyorsasághoz, a tempós haladás hiányához kapcsolódnak.

A motor az oka, hogy újra írunk az alig egy éve bemutatott második generációs Dusterről. És a motor az oka annak is, hogy a román SUV még BMW-k között is magabiztosan mozog az autópálya belső sávjában. A Renault-Nissan szövetség és a Daimler közös fejlesztése ez az új négyhengeres: 1,33 literes, soros, turbós és benzines, amely a Duster mellett sok másik típusba is bekerül.

Különböző Renault modellek, a Nissan Qasqai illetve a Mercedes A-osztály motorházteteje alatt is találkozhatunk vele, több teljesítményszinten is elérhető. A Dusterben 130 és 150 lóerősként választható, tesztautónk az erősebbik. A részterhelésen hengerek lekapcsolásával működő, a hengerfalain különleges, először a Nissan GT-R motorjánál bevezetett bevonatot kapó, részecskeszűrős, közvetlen befecskendezéses motor teljesíti a legfrissebb károsanyag-kibocsátási normákat, és a korábbi 1,2 literes turbót váltja el.

A kipufogó leömlőjével egybeépített feltöltő nagyon hamar betölt, 1500-ös fordulat felett már érezhetően húz az egyhármas motorka, 2000-nél indul meg és 5000 feletti teljesítménycsúcsáig kifulladás vagy megtorpanás nélkül feszül az istrángnak. Erős lett, na.

Talán túlzottan is. Alacsonyabb fokozatokban és nagyobb gázadásra a Dacia sofőrje ugyanarra panaszkodhat, mint amire mostanában Sebastian Vettel, a Ferrari F1-es világbajnoka is szokott: hiába keresi a tapadást, nem nagyon találja. Pedig a hatfokozatú kézi váltóval nincs gond, az áttételek jól eltaláltak, kitűnően illeszkednek a motorhoz. Inkább a 250 Nm-es forgatónyomaték a sok, ez a magas felépítésű és kényelemre hangolt kocsi ennyivel már nehezen birkózik meg.

Ilyenkor a kipörgésgátló folyamatosan dolgozik, szerencsére jó hangolással, finoman avatkozik közbe, szinte csak a visszajelző műszerfali villogásáról venni észre. Nem mondom, hogy ez a motor túl erős a Dusternek, de az biztos, hogy az elegendőn bőven túl van, és ismeretlenül is a 200 ezer forinttal olcsóbb, 130 lóerős tűnik a jobb választásnak. A csupán szoftveresen visszafogott, gyengébb változatnak ugyanis kis fordulaton alig valamivel kevesebb a nyomatéka, ezért ott, ahol a többség használja majd a kocsit, nem igazán érződhet gyengébbnek.

De attól, hogy erős, még nem feltétlenül ez az új benzines turbó a legjobb motor a Dusterhez. Annak, aki automata váltót vagy összkerékhajtást szeretne, biztosan nem, mivel egyelőre egyikkel sem rendelhető, így aki Dusterben ennyi lóerőre vágyik, be kell érni az egyébként pontos, jól kapcsolható kézi váltóval és az első kerekek hajtásával.

Amennyiben ez nem vállalhatatlan kompromisszum, úgy tényleg az 1,33 TCe tűnik a Duster legharmonikusabb motorjának. Lehet vele viszonylag keveset, akár 7 liter alatt is fogyasztani, de ha rendszeresen autópályán használjuk ki az erőtartalékait, akkor sem szökik az átlaga nyolc fölé. Nálam 7,3 lett a vége, de ebben volt több sietős autózás is. Az alap Duster szívó, 1,6-os benzinese hervasztóan gyenge, az 1.5 dCi dízel viszont zajosabb és drágább, fogyasztásban pedig nem jelent akkora előnyt, hogy megérje - szerintem.

Mert a Duster, különösen ez a második generáció, egyébként nagyon megéri. A kollégák már kivesézték, de nekem is feltűnt, mennyire jó formájú, kényelemes és tágas autó, amely nagyon meggyőzően hozza a kötelező dolgokat, ahol pedig spóroltak benne, többnyire nem fáj. Mondjuk néha pont de, egy kicsit: a biztosági öv felső bekötési pontjánál a sorjás fém övvezetőről hiányzik egy műanyag burkolat, ezért egy alkalommal elvágtam vele az ujjam. A legnagyobb hibája azonban inkább az, hogy csupán 3 csillagos lett a töréstesztje.

A többi hiányosságával azért együtt lehet élni: a hátsó ülőlap aljáról hiányzó borítás miatt az előredöntéskor kikandikáló szivaccsal, vagy hogy amikor visszahajtjuk, egy nőgyógyász kézügyességére van szükség, hogy az övcsatokat újra befűzzük a nekik kialakított lyukba. A pőre fém hurokként az ülés támlája alól kikandikáló Isofix rögzítési pontokkal. A tempomat főkapcsolójának, illetve a fényszóró magasságállítójának eldugása inkább csak bosszantó ergonómiai hiba, a fazékhangú hifi viszont hangosan hirdeti, hogy legalább a hangszórókat sürgősen ki kéne cserélni.

Persze mindig elő lehet venni a Dacia hívők jokermondatát, hogy ennyi pénzért mit akarok, de néhány hiba ezek közül nem pénz, inkább odafigyelés kérdése. Ami biztos, hogy nagyon jó kiállású, elöl-hátul és a csomagtérben is tágas, kellemesen csendes, pazar rugózású kocsi a Duster, amit vezetni is könnyű. Utóbbi mondjuk nem nagy élvezet, de aki kanyarokra szeret vadászni és mindene a korai kigyorsítás, valószínűleg nem Dustert vesz.

Viszont néha az is megpróbálhat sietni, akinek egyébként ilyen autója van. És elismerem, kevesen támadnak meg egy pilisi szerpentint rali gyorsasági szakaszhoz illő elszántsággal, ha késésben vannak a lányuk ballagásáról, de ismerek olyat, akivel még ez is előfordulhat. Hirtelen irányváltásokra, nagyobb fékezésekre pedig bárki kényszerülhet, és ilyenkor a Duster lágy felfüggesztése csúnyán visszaüt, és a pontatlan, érzéketlen kormányzással együtt kihívás elé állítja a pilótát.

Hogy kéne-e? Ennyi pénzért én inkább Suzuki Vitarát vennék, mert nincs szükségem a Dacia plusz helykínálatára és kényelmére, viszont a japán autós értékekkel jobban tudok azonosulni. De tökéletes megértem, aki ezen az 5 millió forint körüli áron inkább egy ilyen Dusterrel gurul haza. Nem fog csalódni.

Népítélet - Dacia Duster