Nem nekem való

Teszt: Audi A4 Quattro 3.0 TDI - 2005

2005. február 7., hétfő 10:47
csik.jpg

A Mindennapi Német Autó egyik szimbóluma. A sebességkorlátozástól mentes autópályákon mindig ezek érkeznek és tűnnek tova egykedvű kétszázzal a belső sávban. Mindig szürkemetál, mindig négyajtós, mindig a felszereltségi lista felső negyedéből származik - és mindig fajtiszta német. A Vectra még mindig nem illik ebbe az ultrakonzervatív klubba, de a Mondeo már próbaidejét tölti. Az Ötös tagsága Chris Bangle-lel folytatott botrányos liezónja miatt most kicsit bizonytalan, és ez a sors vár az új Hármasra is. Rég felvételt nyert törzstag viszont a Passat, tán még a Bora is, az A6-os, a C vagy az E-Klasse - és az A4-es is, aki maradt, aki volt, csak vett egy új nyakkendőt.

Maradt a tömörség, az új A4-et is mintha betonból öntötték volna. Ezt a masszivitást, szoborszerűséget még meg is erősíti a Single frame nevű új identitásjegy (ha úgy tetszik, blöff), azaz a hangsúlyos vaskos krómtrapéz a hűtőrács körül. Némi lágyságot sugallnak ellenben az áttervezett lámpák, a gyönyörű első és a sejtelmes hátsó, az új modell - számomra legalábbis - külsejében szebb, barátságosabb és kívánatosabb, mint az előd. Persze az autó még így is hűvösnek és meghódíthatatlannak tűnik, de nekem tetszik, formailag immár egyértelműen a Kéne kategóriába sorolom.

Belül már Nem (annyira) Kéne, az én ízlésemnek túl, hogy is mondjam, tökéletes talán. Az ajtó kinyitása igazi erőpróba, ráadásul hiába van négy megakadási pontja is, csak az utolsóban rögzül biztosan. Ha ebből kibillentjük, mindent elsöprő erővel nyomul vissza alapállapotába, nem kímélve se kezet, se lábat, míg végül rettentő döndüléssel be nem záródik újra - mindig tökéletesen. Az A4-es ajtaját gyakorlatilag lehetetlen rosszul becsukni.

Hiába a Single frame kicsiben a kormányon, hiába a világ legszebb dekorcsíkja (nyomott mintás valódi alumínium) körben az utastérben, ha minden fekete vagy króm, rettentően hideg és rideg. Általában 21-22 fokra szoktam beállítani a klímát vezetéshez, az Audiban 24 fok kellett, hogy ne fázzak. Éjszaka sokat javít a helyzeten a kellemes vörös izzás a műszereken és a kapcsolókon, de depresszióra hajlamosakat még sötétben is csak csukott szemmel engedjünk az autóba! Vagy rájuk is gondolva vásároljuk meg az autót világos belsővel. Úgy már megint Kéne.

Pedig különben jó szándékú, előzékeny autó. Hogy mást ne mondjak, nemcsak az ajtók aljára került lámpa, hogy kiszálláskor megvilágítsa a kutyaszart, de az utasok a már behordott ebtrágyát is lámpafénynél vehetik szemügyre, a műszerfal és az első ülések alá telepített kis reflektoroknak köszönhetően. Nem tudom, hogy a BMW-ben vagy az Audiban volt-e előbb a belső tükör alatt elhelyezett, vöröses derengést előállító két kis LED, de itt is nagyon tetszik.

Nem csupán a belső, a külső világítás is átgondolt és innovatív. A világítás főkapcsolóján van AUTO állás is, de hát ezt már ismerjük olcsóbb, kisebb autókból. Az Audi azzal lépett előbbre, hogy gyárilag telepített úgynevezett haladófényt, vagy menetjelző lámpát az autóba. Ha a sötétedésérzékelő fényszóró mellé ezt is bekapcsoljuk a szép kis süllyesztett gombbal, semmi gondunk a világra. Menet közben a KRESZ-t kielégítő mértékben világít az autó, ha leszáll az est, beszáll mellé a Xenon is. Égve felejtés nincs, városon kívül elfelejtett bekapcsolás sincs, halleluja.

A vezetőülés, a vezetési pozíció kifogástalan. Bő tizenkétmillióért nem mondom, lehetne motoros az ülésállítás, ez persze csak sznobizmus. Van állítható combtámasz, elektromosan működtethető gerinctámasz, racsnis magasságállítás és ülőlapdöntés, állítható könyöktámasz, mindenfelé állítható kormány - aki itt nem tud kényelmesen elhelyezkedni, az kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét. Az A4 háromküllős kormánya csak két és felet fordul, emellett szép és rendkívül részletesen megtervezett, átmérője, vastagsága épp megfelelő, formázása kifogástalan. A rádió csavargatható és nyomogatható gombjai is tökéletesek.

Szintén hibátlan a kétzónás klíma, jól, gyorsan és huzatmentesen is működik, ugyanakkor egyszerű, áttekinthető a kezelése. Olyannyira, hogy megint meggyőződtem arról, mekkora hülyeség a szellőzéshez menüvezérlést párosítani. Nincs egy szavam a hifi ellen sem. Az Audi Concert nevű cédés rádiója az én igényeimnek tökéletesen megfelel - bele sem merek gondolni, milyen lehet az extralistán felette szereplő két másik, drágább audio rendszer. Talán azok már hanggal is vezérelhetők, a tesztautóban beszéddel csak a telefont utasítgathattuk - volna, ha lett volna az autóban GSM-készülék.

A klímából és rádióból hiányzó látványos, színes-szagos szórakoztatóelektronika az A4-ben a műszerek közé került. A központi kijelzőn kérésre színes ikonok kíséretében lefut az általános ellenőrzőprogram fékbetéttől olajszinten át az ablakmosóig. Menet közben itt kísérhető figyelemmel a külső hőmérséklet, a rádió aktuális közlendője, a fedélzeti számítógép által adott információ - és az automata váltó épp érvényben lévő fokozata. Kinek kell ezek után óriásképernyő a középkonzolra, kérem szépen?

Nincs hát hiba az A4-ben? Dehogy nincs. Bár ez egy Audi, ennek megfelelő tökéletességérzettel, tömbszerűséggel és kiforrottsággal, mégis akad egy-két olyan apróság, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A pohártartó néha nem nagyon szeret kinyílni, mondjuk tízből egyszer. Más autóban észre sem venném, de ez egy Audi, 5000 km-rel. Jó, hogy van sízsák a hátsó könyöklőben, de az már nem jó, hogy használat után (ha létezik olyan ember, aki a síboxok korában még használ ilyesmit) alig-alig lehetséges a zacsit visszagyömködni a helyére.

Apró hiba a fedélzeti számítógép működési elvében, hogy az A4-es álltó helyben 0,0-tól 40,7 literig fogyaszt gázolajat százkilométerenként, fényképpel tudom bizonyítani. És következzék a legdurvább hiba: a fék- és a gázpedál között van vagy négycentis szintkülönbség (a fék áll magasabban), ami nem csak elméletben, de a gyakorlatban is okozott néha hőhullámot, enyhe bőrpírt és verítékezést. Ez a tervezési hiba egyszerűen méltatlan az autóhoz, vért kíván. Ja, és ha már úgyis belepiszkál a TotalCart nyilván figyelemmel kísérő tervezőgárda a pedálokba, a gázt is cserélje bátran függesztettről állóra. Stílusosabb lenne.

És még egy hiba: hátul nincs hely. Ha előre két 180 centis ember kerül, a hátul ülőknek bizony bealkonyul. Hiába a mélyítés az első ülések háttámláin a térdeknek, magam mögött gyakorlatilag nem tudtam elférni. A VW AG az új A4-gyel visszahozta azokat a Golf IV-időket, amiről már azt hittük, végleg letűntek. Szerény kárpótlás a hátsó kínpadért a 460 literes csomagtér - melybe egyébként csak nagy nehézségek árán tudtam beszuszakolni egy összecsukott normál babakocsit, annyira szűk nyílás tárul csak fel az Audi egyébiránt csodaszép fenekén.

Az új A4 huszonhatféle hajtáslánccal létezik. A mienk ugyancsak a lista végéről való: legnagyobb dízel, Quattro hajtás, automata. Ezek közül csak az utolsóval volt probléma, azzal viszont bőven. Az még a legkevesebb, hogy a meglepően magas, 800-as alapjárat mellett 14 km/h az autó sebessége, ennyivel megy, ha kiszállok belőle és otthagyom. Ez már nem kúszás, ez biciklis tempó. Aztán: a váltót jobbra tolva kézi kapcsolásra van lehetőség - az automatika ehhez képest minden alkalmat megragad, hogy beavatkozhasson. Nem engedi például hetvennel hatodikban gurulni az autót, holott ezt a motor simán elbírná 1200 körüli fordulaton. Ha pedig S, azaz Sport fokozatba tolom a kart, a váltó hosszas stabil 130-nál is ötödikben marad. Minek?

Persze ez még mind tolerálható lenne, ha nem lenne a legsúlyosabb gond: a hatsebességes Tiptronic váltó nagyon lassan reagál és sokáig tart egy kapcsolás. Hiába kúszik le a csodaszép alumíniumdekoráció a váltókar köré, nem tudja elfeledtetni sem a rémesen lassú elindulásokat, sem a keserű legyintéseket, mikor indexelés után mégis inkább visszahúzódik az ember a megelőzendő autó mögé, vagy marad a sávjában. Az A4 3.0 TDI Quattro igazi terepe egyértelműen nem a zsúfolt városi forgalom, a futómű a budapesti gödrökön amúgy is kellemetlenül ráz. Sajnos a teszthét alatt nem volt normális hó és jég a városi utakon, így a Quattro előnye sem jelentkezett átütő erővel.

Országúton már jobb a helyzet. Itt háttérbe szorul a váltó, előtérbe kerül az erős motor és a kiváló futómű: négylengőkaros első, oldalerő-vezérelt trapézlengőkaros hátsó felfüggesztés. Fejér megye alsóbb rendű útjain már lefagyásokkal is találkoztam - az A4 Quattro észre sem vette őket. Már-már túlzott biztonságérzettel autózhattam hegyen-völgyön, kanyarban-lejtőn egyaránt. Az A4 utazósebessége egy egyszerű országúton messze a forgalom és a törvény által meghatározottak felett van, a száznegyvenet olyan természetességgel prezentálja, mint egy átlagos - senkit nem akarok megsérteni - golfastra a százat. A minőségérzet és a presztízs mellett ez kerül 12,2 millió forintba.

Természetesen volt ESP az autón, méghozzá fejlett, nyolcadik generációs, a kerekeket egyenként fékezni is képes fajta. Ezzel együtt az A4 tényleg szinte lehetetlen kanyarsebességet enged meg a felelőtlen pilótának, de ha kikapcsoljuk, akkor is messze stabilabb az autó, mint egy akár első-, akár hátsókerék hajtású kategóriatárs. Ugye most meglepődtek: 4>2, nahát. Nem is azért nem szeretjük a 4X4-et, mert rossz, hanem mert drága és gazdaságtalan. Nos: az A4 3.0 TDI Quattro átlagfogyasztása űzött vegyes használatban 9,2 liter gázolaj volt százkilométerre. Szerintem nem vészes.

Az autó sztrádán van igazán elemében. 150-nél minden ugyanolyan, mint 50-nél. A motor kábé 2600-at forog percenként, semmi zaj, finom surrogás. És itt, 150-nél kezdődnek azok a dolgok, amitől ez sokkal-sokkal jobb, mint egy normális váltóval társított kétliteres dízel. Bőségesen elegendő erő van még a további gyorsításhoz, a sebességmérő mutatója egykedvűen ballag el kétszázig és tovább - a végsebesség papíron 233 km/h. 204 lóerő, 450 Nm - nem csak papíron, valóban, fenékkel, háttal érezhetően.

Audi A4 Quattro 3.0 TDI

Az Audi A4 3.0 TDI Quattro ideális autó, két esetben. Ha történetesen fiatal német yuppie az ember, nem szereti a BMW-t és gyakran hóban kell gyorsan áttűzni Frankfurtból Münchenbe az autópályán (382 km), akkor az autó jó választás. Ha német nyugdíjas az ember, nem szereti a Mercedest és néha télen is le kell ugrani a nyaralóba a Chiemsee-hez (95 km), akkor is jó választás. Nem a legjobb választás az autó akkor, ha a tempós sztrádás haladáson kívül néha másra is kellene használni: például elvinni sok cuccot vagy sok embert valahová. Különösen ennyi pénzért nem, hiszen ott van például a Passat. Akár egy Passat Variant 4Motion 2.5 TDI, igaz csak 180 lóerővel, de kétmillióval olcsóbban. Nekem inkább az kéne. Vagy ha mégis ez, hát kézi váltóval.

  Értékelés: Gyönyörű és hatásos, de méltatlanul szűk hátul és méltatlanul kellemetlen a váltó viselkedése. Méltatlan négy csillag.          

Mivel Németországban élek, van rálátásom az itteni autópályaforgalomra és biztosíthatom, nem az Audi az autópályák ördöge, hanem egyértelmüen a Mercedes és a BMW. Ha megnézzük az eladásokat, láthatjuk, hogy az 5-ös BMW-t már teljesen elfogadta a közvélemény, söt az utóbbi hónapokban, megverte az E-Klasse-t is. Nem akarom túllihegni a dolgot, vagy idegesítöen okoskodni (gondolom sok ilyen levélben van része) , hanem csak leszögezni: Németországban a közvélemény nem tartja egy szinten az Audit a BMW-vel, különösen nem a Mercedes-szel, amely mint a német ipar büszkesége külön kategória. Mondom ezt persze annak ellenére, hogy az Audi tarolt az ams felmérésen, de az utca embere szerint a sorrend (és persze a legöbb "szakértö") szerint: Mercedes BMW Audi. Az Audi addig biztosan nem tud felülkerekedni a két ellenfelén míg nem nyújtja a technikai exkluzivitást-gondolok itt a VW konszern motorfelhsználási módszereire stb. Az Audi nagyon jó autó, de a Mercedes sokkal jobb. Drágább is, de azért a penzért tudom, hogy az autó motorjával nem találkozom fél év múlva egy VW-ben vagy Skodában... Az Audi automatájával megegyezik az én tapasztaltom is, a váltó a nyomatékos diesel-re erölteti a pörgetést. -

MJ

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves
Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy ő lehetett volna az első magyar Forma-1-es pilóta, mások szerint nem.

Belsőség Ausztrál öregfiúk extravaganza

Itt a jólét és a Kánaán, tudjuk, tudjuk, de azért hadd irigyeljük egy kicsit az ausztrálokat.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?

Hyundai i40cw Sok szerencsét! Külföldön

Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Végre egy Kia, ami kéne

A Track'ster megdöbbentően erős karakter, és a műszaki tartalma is ehhez méltó.

Miért hal ki a Maybach?