Menő autót, nem sokér’ − ráadásul csajnak…

Kereshetsz akármennyit, lehet a névjegyed négynyelvű, szerepelhet rajta mindenféle Dipl. Ing. Dr. Prof. PHD, MSC – ha nem megfelelő autóval érkezel, és csaj vagy, levegőnek néznek.

GMC Yukon 6.5 Diesel (1994)

6500 cm³ | 180 LE | 488 Nm | 2092 kg | 4768 x 1940 x 1803 mm | csomagtér: nincs adat, de irdatlan | 160 km/h

Tulajdonképpen kiváló női autó. Remekül kilátni belőle, fordulékony, könnyű kezelni. Kifejezetten jól áll neki pár apró horzsolás, tisztelik a közlekedők, nagyon megbízható. Ami pedig a legfontosabb: rövid szoknyában is elegáns a ki-be szállás.

Ezzel a kocsival mindig biztosított a hatásos belépő. V8-as bugyborékolás, tiszteletet parancsoló méretek, vagány, már-már sportos arányok: nincs az a kis Alfa, Merci, BMW, ami ne férne be az árnyékába. Hiába tömegmodell, a maga generációjában, Amerikában az egyik legnagyobb példányszámban eladott SUV volt, de itt, nálunk igazi egzotikum.

Ezt a ’94-es, kicsit kopott, de elfogadható állagú példányt 1,9 millióra tarják. A Yukon első szériáját 1992 és 2000 között gyártották. A General Motors a Silverado kisteherautó masszív szerkezetét vette alapul az új SUV-családhoz, amelynek legrövidebb tagja a Yukon/Tahoe páros, leghosszabbik verziója pedig a Suburban aktuális kiadása volt. (Tudják, az a bazi nagy terepjárószerű izé, amely törvényszerűen feltűnik szinte minden amerikai filmben, mint a CIA szolgálati kocsija.)

Amerikában a GMC Yukon és testvérmodellje, a Chevrolet Tahoe nemcsak tulajdonképpen, hanem hagyományosan is női autó – csak ott hiába ajánlgatnánk menő szingli üzletasszonyoknak, mivel többnyire főállású családanyák járnak vele. A tágas kasztniban jól elférnek a gyerekek, a háziállatok, a csupa üveg kocsiból minden irányban kiváló a kilátás, a motor – akár benzines, akár a valamivel takarékosabb dízel van benne – finoman jár, hatalmas erejével és a négyfokozatú automatával bármilyen helyzetet könnyen meg lehet oldani vele.

Megkérdeztünk egy mestert, mi rosszat tud mondani a kocsiról. Azt mondta, az a baj, hogy sose romlik el benne semmi, ebből a típusból nem tudna megélni. Az erőátvitel, a váz, a felépítmény annyira jóindulatúan túlméretezett, hogy szinte megölhetetlen, legfeljebb az intenzív terepes használat tehet kárt a futóműben, esetleg a váltóban. A tartósság ára a nagy fogyasztás: városban 20 liter alatt nemigen fut el egy benzines, 17 liter alatt egy dízel Yukon.

Ja, és még valami, mint végső érv egy izgalmas autót kereső nőnek. A hölgyek nagy része valamiért vonzódik az egyenruhához. Hát akkor most elárulom: máig a Yukon nagy dízelmotorját szerelik a katonai Humvee-be Amerikában. Csak azok gyengébbek, mert nincs rajtuk turbó.

Mercedes-Benz A170 CDI (2002)

1689 cm³ | 95 LE | 3606 x 1719 x 1575 mm | 390 l csomagtér | 180 km/h | 0–100 km/h 12,1 s | 4,9 l/100 km

Bájos, kedvesen esetlen, nincs benne semmi agresszió: az A-osztályos Merci első szériája a legnőiesebb karakterű autó, ami a Mercedestől kitelik. És biztonságos is, hiszen bizonyos Sajnálatos Események (Múúú!) miatt minden példányban ott az ESP.

A dízel A-Merciről írt Népítélet szerzői a kényelmes, tágas beltér, a nyomatékos, erőteljes, takarékos kis motor mellett a legváltozatosabb dolgok miatt képesek szeretni autójukat. Van, aki annak örült, hogy amikor összetört a kocsija, a logikus, átgondolt tervezésnek hála elemcserékkel minden nyom nélkül újjávarázsolták. Akad, aki a pontos váltó, nehéz kormány, széles nyomtáv miatt imád kanyargós utakon élményautózni a pöttöm Mercivel. Van, aki mosógépet szállított vele, teljes megelégedésére. Sokan félnek a szoros parkolásoktól (igaz, ami igaz: elöl a vastag A-, hátul a még vastagabb C-oszlop kontinensnyi területeket takar ki a látómezőből), de a kocsi külméreteinek ismeretében meghökkentő, milyen lelkesen mesélnek a felhasználók kényelemben töltött hosszú-hosszú sztrádamenetekről.

De a törpök élete nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz tulajokról? Bizony, mint minden autónak, az A-Mercinek is a tulajdonos lehet a legnagyobb ellensége. A Mercedes márkát övező megbízhatósági legendák miatt sokan hajlamosak nem törődni a karbantartással. Tesztautónk motorja hidegen keservesen indult (pedig a teszt még a jó, meleg szeptemberben készült!), gázadásra pedig olyan koromfelhőket eregetett, hogy láttukra görcsbe rándult a tüdőm.

A két hiba alighanem orvosolható egyszerű izzítógyertya- és porlasztócsúcssor-cserével, de azért érdemes tartani egy olyan kocsitól, amelytől még ezeket az alapvető, két-három egyenlítőnyi táv megtétele után esedékes karbantartási tételeket is sajnálta előző gazdája.

Ha viszont nem spórolják el a szervizköltségeket, megbízható, tartós autócska a dízel A. Vásárlásnál arra kell figyelni, hogy lehetőleg NE legyen rajta tetőablak (a használatban idővel javíthatatlanul tönkremegy, több százezres tétel a csere), ne visítson az ékszíj (a drágán cserélhető feszítőgörgő hajlamos kidőlni, ne higgyük el, hogy csak a szíj csúszik), és rendben legyen a futómű (ezt szinte minden tőlünk nyugatra gyártott kocsiról elmondhatjuk: a szilentek, gömbfejek nem bírják a magyar utakat).

Smart ForTwo Passion 0.7 Turbo (2005)

698 cm³ | 61 LE | 2500 x 1515 x 1550 mm | 260 l csomagtér | 135 km/h | 0–100 km/h: 15,5 s | 6,0 l/100 km (átlag)

Környezettudatos üzletasszony nem mutatkozhat hatalmas, benzinzabáló borzalomban. Egy minivel viszont nem lehet megjelenni forintszázmilliók sorsát eldöntő tárgyalásokon. Vagy mégis létezik kivétel?

Pontosítsunk, egyetlenegy mini létezik, amellyel illik mutatkozni fontos helyeken is. Az igazi Minivel, tudják, amit a BMW gyárt. De ha üzletasszonyunk nem tapossa elég régen a pénzcsinálás göröngyös ösvényét, azt az eredetit egyelőre még használtan sem engedheti meg magának. Marad hát számára az egy mérettel nagyobb femme fatale-autó, olyan, mint a BMW Compact vagy az A-osztályos Mercedes. Ma kicsi autónak tartjuk azokat, valójában elég testes batárok. De nini, van még egy lehetőség!

A Smart. Bár aluszínű Tridion-cellával (az autót körbeölelő biztonsági keret), világoskék színben, narancssárga belsővel közel sem elég szigorú a szürke kiskosztümhöz, de nézzék csak meg a képeken szereplő fekete fényezésű, fekete bőrbelsős, dupla Brabus kipufogós, alufelnis, üvegtetős autót. Ez azért nem mutat rosszul 7-es BMW-k és Volvo S80-asok között, ugye?

Autónk már a modellfrissített szériából való, amelynél az eredeti verzió legtöbb gyerekbetegségét orvosolták. Más az első futóműve, emiatt jobb a kormány, kevésbé üt az eleje, jobban megy kanyarban. Komolyabbak benne a belső anyagok, a technikája pedig annyira kiforrott, hogy a Népítéleten kizárólag nyálasan ömlengő véleményeket lehet olvasni róla. A 2004-től gyártott Smart ForTwo a lehetőségeihez képest tökéletes autó: ülései tágasak, van némi csomagtartója is, a hétdecis turbómotor lelkesen mozgatja. Persze a kaszni bólogat rendesen, a váltó pedig tényleg pocsék. Ez egy félautomata szerkezet, tehát nincs kuplung, gép pakolja a fokozatokat, kicsit olyan, mintha valaki a jobb egyről váltogatna és kuplungolna helyettünk.

Csak falábbal teszi mindezt – felfelé kapcsolásoknál örökkévalóság, mire megtalálja a következő fokozatot. És rövid a kocsika, ezért a gödrökön hánykolódunk az üléseken. Ilyen autó, talán valamivel butább kivitelben, van már másfél millióért, szerencsével egy szép és extrás autót is meg lehet csípni kétmillióból. De keresztben azért senki se próbáljon vele parkolni, mindegy, mit mondtak a hirdetések. Mert úgy nem fér el.

Döntsünk is? Hát nem elég, hogy hat autóra szűkítettük a választékot?

A lényeg az egyéniség. Persze mi, férfiak nem tudjuk egy nő helyébe képzelni magunkat, pedig ehhez egyetlen dologra van szükség: kikapcsolni az agyunkat és rábökni arra, ami a legjobban tetszik.

Hát én bökök: Merci. Bár agyam férfi féltekéje inkább a BMW-t bökné, de szerintem nem sok nő van, aki ezt a gülüszemű szörnyeteget szépnek találná, olyan hátsó lámpákkal, mint egy Tupperware edény. Pedig a Bömös jó gép, de azt is nehéz elképzelni, hogy account manager csajunk vidáman driftel telente a hátsókerekes Compacttal.

Az Alfát nehéz kizárni, mert szép, ha nem veszünk el a részletekben. De ebben az autóban van valami gyanús, amit nem lehet nem észrevenni váltás közben, vagy épp a nyöszörgéseket, kattogásokat hallva. A Yukon ugye eredeti, de hadd legyek kispolgár: megnézik benne az ember lányát, de kérdés, hogy azzal a lendülettel nem nézik-e hülyének is. A Pluriel bájos, feltűnősködéshez tökéletes, de szerintem már kiment a divatból. A Smart jó városban, de nagy merészség vele vidékre vagy külföldre elindulni, ha már Merci, akkor legyen rajta csillag is.

Magyarán: éljen az A-osztály, ami jópofa, kicsi, tágas és mozgékony, mégis minőséginek tűnik.

Persze ezzel nem merítettük ki az összes lehetőséget, mert a használtpiac kellő mennyiségű bájos, különleges és egyedi járművet tartogat a csajoknak. Ott van rögtön a VW Beetle, retrós formákkal, nem túl használható belsővel – ám tény, hogy meg lehet jelenni vele. Már tíz éve gyártják, ezért a legolcsóbb benzineseket már 1,6 milliótól kínálják.

Az ideális esztétikum−poén arányt az új Mini nyújthatná, de az nincs 2,5 millió alatt. Ellenben ott a klasszikus Mini, ami minden további nélkül vállalható, sőt! Csak legyen egy ismerős autószerelő is, elvégre klasszikus brit járműről van szó.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a cikk blogposztján !

Alternatív megoldásként találhatunk unalmas németet, de az A3 előző generációja kissé sótlan, az inkább az idősebb account manager nénik kedvence lehetne. A Honda HR-V viszont több szempontból is telitalálat: nem túl nagy, de terepjárós jellegű, ráadásul megbízható is. Az olaszoknak az Alfán kívül van még egy stílusos csöppségük, a Lancia Ypsilon, ami tulajdonképpen egy visszametszett Punto, jól bevált technikával. Ez nem is rossz választék ennyiért – még mi is meglepődtünk.