Az Avensist egy angol kisváros, Burnaston mellett gyártották. Egy biztos, nem az olcsó munkaerő hazája, de ez legyen a Toyota gondja, igaz, a beszállítókkal is megszenvedtek. Voltak gondok az első tárcsafékekkel, mert ráztak, illetve a nyikorgó kuplungokkal – ezt még a garanciaidő alatt cserével orvosolták. A kormányoszlop kopogása is tipikus garis reklamáció volt, amit vagy cserével, vagy ingyen adott könnyűfém felnikkel gyógyítottak.

Ezektől a kényelmetlenségektől eltekintve nem egy elromlós autó. Sokan panaszkodnak például a leeső napszemüvegtartóra meg a motorházfedél-kitámasztó letörő műanyag pöckére, de lássuk be, más örülne, ha ennyi baja lenne a 8-10 éves kocsijával. Igaz, a napszemüvegtartó tízezer lenne a bontóból. Ha lenne. De többnyire nincs – úgyhogy máshová kell rakni a napszemüveget, van elég hely a kocsiban. Igaz, egy világ omlott össze bennem, amikor az enyémben is lepottyant a plafonról, de hát ez van.

Ellenben tényleg tágas. Hátul bődületes a hely hosszában, bár a Liftbackben a fejtér már nem 190 centiseknek való. A csomagtartó sokkoló alapterületű és térfogatú. Az öt ajtó hátránya viszont, hogy hátrafelé alig lehet kilátni, a tükrök sem túl jók, az embernek fogalma sincs, hol lehet a vége. Ehhez jön még a 11,6 méteres fordulókör – a mélygarázsokban igazi büntetés. Nem véletlen, hogy sokan építettek vonóhorgot az Avensisekre – kultúrkörökben a lökhárító védelmére az utólagos tolatóradart használják, sok ilyen példány is akad.

Állítólag az én Avensisem 4A-FE motorja élő legenda, olyan régi. Az Avensishez ezt 110 lóerősre húzták fel, de mivel a kocsi 1,3 tonna, a robbanékonysága... Hát, maradjunk annyiban, hogy nyugodt. Annyit mindenesetre tud, mint az átlag, de valahogy az embernek nincs is kedve előcsalogatni belőle ennyit sem. A futómű lágysága is segíti a relaxációt, országúti tempóig egészen csendes az utastér, pályán is legfeljebb közepesen zajos. A régi motor nem kíván különleges olajat (jó bele a 10W-40 is), de azt 15 ezrenként vagy évente, meglepően kis mennyiségben: szűrővel együtt három litert. Mivel a motor szíjas, a 105 ezer kilométernél (és annak egész többszöröseinél) aktuális nagyobb szerviznél erre is kell gondolni. Egyébként ezen kívül nincsenek bújtatott nagyberuházások, ez a műtét márkaszervizben, gyári alkatrészekkel és munkadíjakkal százezer forint. (Nyilván máshol olcsóbb, ez az elméleti maximum.) Apropó, a váltóolajat 105 ezrenként le kell cserélni, az automatákét pedig 60 ezrenként.

Ami az árakat illeti, lassan már az utódját is leváltják, szóval már kikerült a fő áramlatból, ennek megfelelően akár egymillió táján elérhetők a leggyanúsabb Avensisek, a ráncfelvarrott VVT-i motorosak pedig 1,5 milliónál tűnnek fel. Bár az első, még kamrás dízel nem túl erős (90 LE), de egészen kulturált, e téren még modernebb D4-D-t is lepipálta. A legnyugalmasabb változat viszont nem ez, hanem a korai kétliteres motor-automata váltó kombináció: gyors, de hihetetlen csendes, finoman vált – olyan, mint egy kis Camry. És annyit is fogyaszt. Igazából viszont az én egyhatosom sem túl takarékos, ez Budapesten 9,5 l/100 km környéki átlagot jelent, és ezt a népítéletes tapasztalatok is alátámasztják, aki országutazik, 7-7,5 körül kalkulálhat.

Az Avensisről sokan azt hiszik, a japánsága miatt drágák hozzá az alkatrészek, holott itt az európai beszállítói kör miatt nem, vagy alig kerülnek többe, mint például a németekhez, ráadásul akad utángyártott is. Egy első lámpa például bontva is, utángyártottan is megúszható 13 500 forintból, egy új első sárvédő 19 000, és gyári hátsó lámpát kapunk 18 000 forintért. A lökhárító alsó elemét 15, a felsőt 17 ezerért adják a bontóban, ami szintén nem tragikus. Bizonyos pontokon viszont nem érdemes spórolni, ha hosszabb távra tervezünk, mint például a lengéscsillapítók, kuplung, fékbetétek, mert lényegesen többet bírnak bármi másnál.

Bár egészen jó a hátsó futóműve, ha az ember kicsit erőltetni kezdi a dolgot, nem ezt szeretem a legjobban az Avensisben. A nyugodt közlekedés mellett nyújt némi extrát is (négy elektromos ablak, klíma, ABS, két légzsák), és mivel elég szerencsés vagyok, szinte újszerű az utastere. Azt pedig külön imádom benne, hogy a gyújtás levétele után is fel tudom húzni az ablakait, ami még ma sem evidens minden autóban. A hátsó öv ráadásul gyerekülésbarát működésű, vagyis ha koppanásig kihúzzuk, majd visszaengedjük, utána már nem csévélődik le újra, tehát egészen komolyan fixálható vele a babahordozónk. Igaz, ez a minimum, ha már az utaslégzsák nem kikapcsolható.

Az Avensisszel való közlekedés és az üzemeltetése kezdi rám nyomni a bélyegét: ezt hívják unalomnak. Nem tiprom a gázt, nyugodt vagyok, hagyom, hadd tépjenek a többiek. Az eseménytelen közlekedés is egyfajta életforma, ami az Avensisszel tökéletesen megvalósul, pláne ezzel az egyhatos motorral. Igaz, észrevettem egy furcsa dolgot. Amióta megvan, a kocsiban csakis metálzenét hallgatok. Talán hogy érjen valamilyen inger. Pedig nem szólnak túl jól a gyári hangszórók.