Ha megnézzük, ma az összes közepes limuzint arra lövik be, hogy sima utakon fog közlekedni, gyorsan. Ettől rohadt jók az autobahnokon, viszont amint rugózni kellene, rossz úton, lassabban haladva, kirázzák az emberből a lelket, zötyögnek. Erre a legszélsőségesebb példa a 2,2-es dízel Mondeo sportfutóműve vagy a Mazda6, de az átlag sem jobb. Nos, ezekhez képest a Citroën C5 acélrugóval is egy igazi reveláció. Ja, hogy ilyen is lehetne egy autó? Akár acélrugókkal is.

Nyilván azt használták ki a tervezők, hogy a hidropneumatikus rugózás miatt amúgy is hosszúak a rugóutak, így aztán egészen döbbenetes a komfort. Jártam a C5-tel romániai sokadrangú utakon, ahol csak arra kellett vigyázni, hogy ne menjek bele az akkora kátyúkba, ahol a kerék már leszakadna. Amúgy nem volt semmi, se zörgés, se rázkódás, se futóműhuppogás.

Igaz, ha már iszonyatosak a huplik és az úthullámok, a karosszéria viszonylag nagyokat mozog, de ettől függetlenül a kocsi biztosan ott van az úton. A kormányzás könnyed, bár nem sok visszajelzést ad – a kocsi nyugodt jellegéhez viszont passzol. Ha sportolni akarunk vele a kanyarokban, egy darabig tűri, de aztán elkezdi tolni az orrát, ami finom figyelmeztetés a lassításra. ESP van, de úgy vettem észre, hogy én előbb láttam jobbnak lassítani, ha már nagyon dobált az út a kanyarokban. Sima felületen viszont érdekes módon nem dől-borul. Vajon ezt hogy csinálták?

Ez a Citroën C5 a márka múltjához képest meglepően szokványos. A karosszéria sem egy összehányt dolognak tűnik, az utastér nem zörög, minden jól áll. És végre nem 90-es évek végi Daewoo-jellegű a műszerfal, hanem tényleg mai, minőséget sugárzó. Persze nem ez számít, de sokat javít az ember közérzetén, és szerintem a többség legalább annyira megnyerőnek találja majd a C5 belsejét, mint egy Mondeóét vagy akár egy Passatét. Bár, ahogy a padlószinthez közelítünk, egyszerűsödnek az anyagok, de mégis meggyőző a kép.

Bár az ős-Citroënek mellett a C5 kispolgár, azért még mindig akad benne némi különlegesség: a műszerek csili-vilik, a kormánykerék betétje is érdekes, a fix középső agy szintén, akárcsak a homorú hátsó üveg. Talán kicsit lehetne több szín az utastérben, a németektől a depressziót is sikerült átörökíteni, legalábbis az olyan alapabb verziókban, mint ez a Dynamique kivitel.

Az elmúlt években a Citroënekben felhalmozott sok hülyeségből kevés maradt meg, így a fix agyon jobb helyre került a duda gombja és kettő lett belőle. De azért maradt pár, amit nem szerettem: az ablakmosó most is másodpercekre átláthatatlanul beteríti vízpermettel a szélvédőt, nem csak addig spriccel, amíg a kart húzom. Mondhatnák, hogy ne kopjon az ablaktörlő, de akkor az esőérzékelő miért töröl, amikor szinte száraz az üveg? Neki szabad? Ja, és még egy apróság: ha a reflektort nem ugyanabban az irányban kellene kapcsolni egy teljesen érzéketlen karral, mint a fénykürtöt, nem felejtené felkapcsolva a refit sok citroënes. Persze meg lehet tanulni, de asszem a PSA-n kívül minden más cég tudja a helyes megoldást.

Ám ezektől függetlenül ez a C5 nekem rettenetesen tetszett, nem mint Citroën, hanem mint autó. A gyengébb gyomrú utasokat kikészítő hidrorugózás mellett pont azok a dolgok hiányoztak belőle, amelyek az utóbbi időkben elég sok embert visszatartottak attól, hogy nagy Citroënt vegyenek. Számukra a műszerek alatti vakkapcsolók is megnyugtatók lehetnek, hiszen ebben a kocsiban nincs annyi elektronikus extra, amit a márka rákfenéjének tartottak az elmúlt tíz évben. Engem az sem frusztrált, hogy az acélrugós változatban nem elektromos a rögzítőfék, hanem rendes racsnis kézifékkar van. Valamiért nem tudok megbízni az elektromos rögzítőfékben, persze egyszer majd megszokom.

Bár még így is rendes a felszereltsége, van tempomat, amely sebességkorlátozóként is használható; az ESP széria, bár nem működik visszagurulás-gátlóként, mint a drágább C5-ösökben; van kanyarvilágítás, de csak statikus, azaz nem villanymotorok fordítják el a lámpákat, hanem két külön oldalsó gyullad fel, ami csak lassabban vett kanyarokban hasznos. Igaz, a fullos első tesztautókhoz képest nem többszínűek a kijelzők a műszerfalban. Így, acélrugókkal kétszázezerrel olcsóbb a C5 (azaz 6,2 millióért), mint ha ugyanezt megvennénk a Hydractive 3+ („idraktiv troá plü”) rugózással. Azt egyébként Prestige kivitelnek hívják.

Azt hiszem, fennállása legkomolyabb döntését alapozza meg a Citroën: szépen lehúzzák a vécében a hidropneumatikus rugózás terveit. Igaz, csak félig, és némi felárért hajlandók kihúzni a kagylóból. Így aztán a Citroën-őrültek is megkapják az őket megillető csodarugózást. Viszont aki egy használható, kényelmes autóra vágyik, arra nem kényszerítik rá, ami szerintem ezeknek az autóknak a használtpiaci értékét is pozitívan befolyásolja majd.

Mert hányan is néznek ma Rózsaszín Párduc filmeket? Belőlük nem lehet megélni.