2005.05.30. 13:33
Úgy indult, hogy jött a hír, a Mercedes CLK kupé és kabrió - a rend kedvéért, csak hogy legyen szintű - külső frissítése és az új motorok okán lesz Maastricht környékén egy kis vezetgetés. Kiderült, hogy a marketing- és pr-költségek lefaragási hulláma a nagy Mercedest is utolérte, és igazi összevont úttal hozott össze a sors.

De a jó öreg, megbízható germán megalomán gének ezúttal sem hagyták magukat, és a jónéhány teljesen új, vagy csak az adott modellsorozatban újdonságnak számító benzines és dízel, 4, 6 és 8-hengerest tártak elénk, hevenyészett számításaim szerint legalább 1,4 milliárd forint értékű autópark képében.

Könyörgök, csak CLK-ból 34-et számoltam össze! Aztán könnyes szemmel abbahagytam.

Az új, belépő V6-os benzines C 230-asok és a világ legerősebb szériagyártású dízelének címét csak pünkösdi királyságként birtokló E 420 CDI-k szerényen meghúzódtak a magasztos CLS flotta árnyékában. Hiszen a hollandiai chateu affektálós csikorgású kavics borította, nemesi ranggal bíró tuják szegélyezte parkolójában nem lehetett visszaszolgáltatás ürügyén csak úgy akárhová leparkolni választott tesztautónkkal (első nap CLK kabriómmal két E osztály közé merészeltem betolatni).

Sietős egymásutánban hajszoltam körbe a fellelhető CLK-variánsokat (ez az 55 AMG esetében kifejezetten szó szerint értendő) a csillagközpont körül, majd úgy éreztem, ennyi fáradságos munkavégzés után igenis megérdemlek egy kis kényeztetést. A kulcsok őrizője villódzó monitorerdő mögül mosolygott elő, a reptéri járatok kiírásához hasonlatosan kísérhettük rajta figyelemmel a tesztflotta épp aktuális állapotát.

Kódszám, villogó piros jelzés, ha épp chateu-n kívül, zöld, ha elérhető közelségben tartózkodik a gép, rendszám, pontos típusjelzés, váltó fajtája, felszereltségi szint és az épp aktuális sofőr neve olvasható végeláthatalan sorokon. Tekintettel arra, hogy a Mercedesnek végre sikerült törlesztenie ősi jó kéziváltó-tartozását, ínyemre való tapasztalatokat gyűjthettem a hatfokozatú kézi váltóművel szerelt CLK-kban.


A gyönyörű ívű C-oszlop már-már klasszikus sofőrlimuzinokat idézi

Így nagyvilági nemtörődömséggel a pultra támaszkodtam, és mi sem természetesebb hanglejtéssel odabiggyesztettem a kulcsembernek, hogy: "ein handgeschaltetes CLS bitte". Értésemre adta, hogy legjobb tudomása szerint kézi váltós CLS-t márpedig Mercedes-Benz-zászló alatt nemigen hoznak forgalomba, de szívesen rendelkezésemre bocsát egy Avantgarde felszereltségű, légrugós, mélyzöld (a pontos fantáziaszín-elnevezés elkerülte figyelmemet) CLS 320 CDI-t, amelynek 7G-Tronic automatájában még egy fokozattal több is bujkál, tette hozzá vigasztalóan.


Rádumált. Beleegyezésképp mormogtam egy foghegynyi "gut"-ot, és átvettem a kulcsot. Mi bajom lehet, morfondíroztam magamban a tschikhorghó kavicspázsiton a CLS részleg irányába bandukolva, a legjobb automata váltókat mindig is a Toyota és a Mercedes készítette, és mivel a japánoknak nincs még hétfokozatú nyomatékváltós erőátvitelük, most ez a legjobb. Az új V6-os dízel pedig a CLK-ban még a 367 lóerős V8-as AMG csúcsmotort is szinte/teljesen fölöslegessé tette.