Ez nem camping!

2007.07.05. 09:00

El Bolso, vagyis A Zsák a Dahon univerzális hordtáskája, 8500 forintba kerül, és még a normál kerékméretű, ám szintén összehajtható Dahon hegyibiciklik is beleférnek. A zsák füleit tépőzárral akaszthatjuk össze, a bicikli innen kezdve vállon könnyen hurcolható, mehetünk vele a buszra, metróra, liftbe, étterembe. Ez hát a Dahon lényege - de közel nem ez minden! Ha már csinálunk valamit, csináljuk rendesen, gondolhatták a tervezők, mert a bicikli számos - számomra legalábbis - szokatlan, viszont megdöbbentően praktikus érdekességet vonultat fel.

Az első kerékagyban dinamó lakik, ez látja el árammal a villára szerelt kis Hella fényszórót. Remek fényt ad, ellenállása alig van. Az ülés rugózott, bizony, az a kis gumiharmonika a képeken egy rugóstagot rejt. A pedálok gyorszárasok, tengelyük végén egy rugós gyűrűt kell csak visszahúzni, és már le is kaphatók, ezzel tovább csökkenthető az összecsukott bicaj mérete.

A nyolcfokozatú agyváltó maga a mechanikus csoda. Sajnos nem lehet belelátni a szerkezetbe, pedig érdekelne, hogyan oldották meg a Shimanónál, hogy ilyen széles, ilyen nagy erőt átadó áttételskálát préseljenek ilyen kis helyre. A legjobb a kormánymarkolat. A kormányvégeket kiszélesítették, így sokkal nagyobb felületen fekszik fel a kéz, sokkal nagyobb felületen oszlik el a felsőtest súlya. Amikor visszavittem a járművet, kértem is egy párat belőle a saját bicómra, de sajnos külön nem lehet kapni.

És még egy okosság, immár nem a Dahon érdeme: a tesztbiciklihez kaptam egy Ortlieb márkájú táskát is, a hozzá való csomagtartóval. A majd harmincezer forintos, merevített oldalfalú kufferbe simán belefért a hátizsákom, telefonom, pénztárcám, fényképezőgépem. A Dahon a táskával együtt is összecsukható és cipelhető, de ha mégis el kell távolítani a batyut a gépről, egy kattintás után máris pofás oldaltáska lesz a csomagtartóból.

Adatok

A kerékpár mérete összehajtva: 33 x 69 x 83 cm
Tömege: 13,8 kg
Ajánlott felhasználói magasság: 142-193 cm
Maximális felhasználói súly:105 kg

És most a gyakorlati tapasztalatok. Első utam a biciklivel városi túra volt, a Margit hídon át a Budaörsi út kivezető szakaszáig vezetett, itt áll ugyanis meg az a távolsági busz, ami hazavisz akáclombos kis falumba. A Dahon rögtön elsőre nagyon kezes jószágnak bizonyult, az agyváltó könnyen, gyorsan kapcsolható 1-től 8-ig és vissza. Gyorsításban, a városi tempó elérésében nem rosszabb egy hagyományos külső váltós bringánál, viszont a kis kerék mellett nagy előny, hogy a szerkezet rejtve van, különben biztos, hogy az első percekben nekihúzná az ember valami járdaszegélynek.

A peremfékektől nem sok jót vártam, de kis erőre is nagyot fognak, igaza volt a gyártónak, hogy nem bonyolította tárcsás rendszerrel a kerékpárt, ez is teljesen elég. Apró kis figyelmesség: a fékkarok gumírozottak. A puha, ráadásul rugózott ülés maga az álom, ahogy a széles kormánymarkolat hosszú távon is nagyon kényelmesnek bizonyult.

Az összecsukhatóság nagy előnyének három hátrányt kell kompenzálnia. Egyrészt a kis kerekek miatt a Dahonnal sokkal nehezebb felpattanni egy járdaszegélyre, vagy leugrani róla, mint egy rendes 26-ossal. Aztán: nem elég merev. Akármilyen profi is az összeszerelés, akármilyen anyagokból is épül a kerékpár, azért mégiscsak gyorsan oldható, pár centis erőkarokon kézzel rögzített csuklók tartják össze. Felállva, a kormányra támaszkodva mindig tartottam tőle, hogy összehajlik az egész.

És végül: nem elég gyors. Ez már második túrámon, a Vértesboglár-Biatorbágy (33 km) futamon derült ki, amit egy verőfényes vasárnap abszolváltam. A dimbes-dombos vidéken felfelé még egész jól el lehetett tekerni, az első-második sebességfokozat kellemesen rövid - viszont lejtőkre érve azt kellett tapasztalnom, hogy a nyolcadik nem elég hosszú. Végsebességet nem mértem, de szerintem úgy 25-30 km/h körül már nagyon kellemetlenül gyorsan pörög az ember lába. Laza túrázáshoz megfelel, de a testhez simuló gatyás, áramvonalas sisakos, foncsoros szemű kollégák úgy suhannak el a dahonos mellett, mintha állna.

A harmadik túrán autóval mentem be a fővárosba, kivettem a Dahont, és biciklivel gurultam be a szerkesztőségbe. A portás rosszallóan csóválta a fejét, mert humorosnak szánt jaszkarizásból hosszú féknyomot hagytam a lift előtt (cipőtalppal le lehet dörgölni a csempéről). A biciklinek ezután már nagy sikere volt, mindenki jött szájat tátani, kipróbálni, megkérdezni: hogyér' adják.

Dahon MuXL kerékpár

Nem kevésért, de nem is semmi minőségben. Persze hogy Dahon-e, vagy más, az most voltaképpen mindegy. A lényeg maga az összecsukható bicikli intézménye: emberek, létezik, működik, használható! Vegye meg, aki ingázik, dobja be a kocsi hátuljába reggelente, és ha jó az idő, amikor a városhatárhoz ér, hagyja a füstokádó szörnyeteget kívül a dugón. Vagy gyorsítsa meg útját a busztól, metrótól az irodáig! És úgy általában, ha teheti, kerekezzen, mozogjon, hadd nőjenek az őserdők, hadd javuljanak a szívinfarktus-statisztikák! Csuklós biciklit mindenkinek!

Világlátott olvasónk levele

Tisztelt Rácz Tamás!

Elöljáróban el kell mondanom, hogy immáron 2 éve Cambridge-ben élek, a biciklizés igazi fellegvárában (lakossagtól függetlenül is csak London előzi meg az ellopott biciklik számában :). Kezdő bevándorló koromban egy biciklifelújító műhelyben dolgoztam, ahol sok technikatörténeti érdekességgel találkoztam.

Nem kérem, a Dahon csak egy gyártó a sok közül. És még csak nem is a legjobb. Az első említés összecsukható kerékpárról egy 1878-as szabadalmi bejegyzés angliai , és az "összecsukható nagykerekűről" (folding highwheeler) tesz említést. Tudtommal az első igazi összecsukható kerékpár a Moulton terméke 1962-ből. Személyesen is volt szerencsém felújítani egy Moulton Specialt (első-hátsó teleszkóp, 4 sebességes Sturmey-Archer agyváltó, kb. 1965-ből).

A The Folding Society honlapján érdemes körülnézni.

A kempinget pedig kérem megbecsülni, van olyan jó, mint a Dahon, legfeljebb a pedált nem lehet leszedni. (kormányon tekerő elteker, kormány le-el, ülés gyorszár ki, ülés le, középen gyorszár ki, kettéhajt). Amúgy meg még angliába is exportálták az akkor Csehszlovák Favorittal együttműködve, Favorit Pannonia néven, 3 sebességes Sturmey-Archer agyváltóval, elöl rendes patkófékkel. Csak nekünk jutott a fapados-dörzsfékes-kontrás.

A "márkás" (értsd: pl. Dahon) összecsukható bicikli használatáról el kell mondanom, hogy öltöny viselése kötelező, laptopot szigorúan "márkás" táskában a csomagtartóra kell gumipókozni. 40 év felett a többi kerékpárosnál sokkal gyorsabban kell haladni, nem elfelejtve a környezettudatos-mégaktív-őszesmacsó nézést.

A park'n'ride itt nem csak környezettudatosság kérdése, Cambridge belvárosába egyszerűen nem lehet reggel bejutni, ha mégis, nincs hely parkolni.

Véleményem szerint az vegyen Dahont vagy hasonló kategóriájút, aki Priusszal jár, biomagon él és ezt el is akarja mindenkinek mondani.

Félreértések elkerülése végett én biciklivel járok boldozni és organikus dolgokat eszek, ha tehetem. Csak én vennék egy kempinget és egy olyan autót, ami annyit eszik mint egy hibrid, csak nem kell 200 kiló akkumulátort rakni valahová 5 év múlva.

Tisztelettel,

P. Kovács Viktor