Nem teljesen őszintén mosolyogva irigykedek a brit kollégákra. Náluk is tombol a válság, ezért sorra jelentetik meg az ezzel kapcsolatos cikkeket. Olyanokat, amikben például azt a kérdést feszegetik, hogy olvasóik mire downgradeljenek egy 911-es Porschéról ? Ezzel a bevezetővel a Top Gear aktuális számában egy sokoldalas, VW Golf GTi, Ford Focus RS, Mini Cooper JWC és Abarth 500 SS összehasonlító teszt kezdődik, merthogy az olcsó, mindennap is használható, sportos kocsi szerintük nagyjából ez a hot hatch kategória. Nem akarok panaszkodni, de nekünk már az is örömünnep, ha egyetlen ilyen felturbózott ferdehátúval hoz össze a jószerencse.

Viszont a méret- és árcsökkentés nálunk is téma. Aki eddig 1,4-es Astra vagy 1,6-os Mondeo volánját tekerte, ma, ha cserélni kell, lejjebb lép egy-két kategóriát. Nem feltétlenül önként és dalolva jön a váltás, de ilyenkor kerül a képbe a Suzuki Swift, a Chevy Aveo vagy a Skoda Fabia. Még ha berzenkedik is tőle, hirtelen ezek a kiskocsik kerülnek a takaró és a hitelkeret hatáskörén belülre. Szintén alap motorral, de a dzsentri életstílushoz híven egy légkondi és egy rádió azért még belefér. És aki eddig német autójával elégedetten koptatta az aszfaltot, az a japán magyar, az amerikai koreai és a német cseh közül valószínűleg utóbbit választja. De vajon mekkora visszalépés egy háromhengeres, 70 lóerős, 2,5 millió forintos Fabia a Mondeo vagy Astra után?

Ami a formákat illeti, nem nagy. Mára a Skoda bőven egyenrangú tömeggyártóvá érett akár az Opellel, akár a Forddal összehasonlítva is. Klasszikus, a divatot csak lassan és kis lépésekben követő formavilág ráadásul egyöntetű márkaarculatot ad neki, immár több generáció óta. Annyi újdonságot azért hoznak a Skoda modellváltások, hogy az aktuális kocsi észrevehető legyen, de a formai forradalom mindig elmarad. Az éppen aktuális arculatot a Roomsterrel vezették be a csehek és persze a Fabia is megkapta.

A sziluett a Minire emlékeztet, s ebben rokon a mi autónkkal, ahogy az már Rácz kolléga idevágó összehasonlító tesztjéből is kiderült. Viszont a Fabia sokkal magasabb, testesebb a Swiftnél és Mininél egyaránt, ezt a formát ugyanis csak kis részben alakította a divat, nagyobb részt a szükség. Elődjénél 47 milliméterrel magasabb, picivel hosszabb és szélesebb Fabia utastere a kategória átlagához képest elég tágas.

Előre bármekkora óriások beülhetnek, a minden irányba állítható és egész kényelmes üléseken nem fognak szűkölködni. A kormány is tág határok között mozog, a vezetési pozíció kicsit magas, de igazán nagyautós. Picit lelohasztja a lelkesedést, hogy a kormány karimája izzasztó műanyag, de ne legyünk telhetetlenek. A hátsó sorban is utazhatnak testesebb felnőttek, bár annyi hely azért még a Fabiában sincs, hogy előre és hátulra is magasugrók üljenek. De négy átlagos felnőtt vígan kiautózhat vele a világ végére.

A szellős utastérnek gyakran a csomagtartó látja a kárát, de a Fabia kivétel. Kisautók között óriási, de még az Astrával összehasonlítva is használható méretű az a 300 liter, ami alaphelyzetben rendelkezésre áll. Ráadásul a csomagtér tele van praktikus ötletekkel. Az alacsonyabb szintre tehető kalaptartó inkább csak geg, de a hálót rögzítő fülek, a szatyorakasztók és a kerékjárati ív mögötti rekeszek jól használható részletmegoldások. Ha pedig kevés a tér, osztva dönthetők a háttámlák és előrehajthatók az ülőlapok, bár az 1160 literesre bővülő csomagtér padlója így sem lesz teljesen sík. Tágas és ötletes a Fabia raktere, de a Jazz zseniális variálhatóságával nem tudja felvenni a versenyt – persze az áruk sem ugyanaz.

A Skoda Fabia ugyanis 2,5 millió forinttól indul, az alap 60 lóerős 1,2-es helyett az erősebb, hengerenként négy szelepes és így 70 lóerős motorral is vihető már 2,7 millióért. Nekem ilyen tesztautó jutott, a törökbálinti WolfAuto jóvoltából és bevallom, kellemesen csalódtam benne.

Első felindulásból rettegni kezdtem, amikor kiderült, hogy a pilincka, háromhengeres, 1,2 literes motorral szerelt Fabiát kell kipróbálni, de ahhoz képest, hogy teljesen basic motor, kellemeset csalódtam. Persze a kipörgésgátló beépítése kincstári optimizmus volt a gyár részéről, a tükörjégen kívül ugyanis soha nem ad neki munkát a motor 3000-es fordulaton jelentkező, 112 Nm-es nyomatéka. Viszont a HTP jelzésű gép meglepően élénken, késlekedés nélkül reagált a gázpedál parancsaira, és szinte mindig volt elég ereje, hogy érezhető gyorsulást produkáljon.

Jó, a 14,9 másodperces sprinttel és a 163 km/órás végsebességgel nincs esélye a Rekordok Könyvére, de élénkebbnek, közvetlenebbnek és könnyedebbnek tűnt, mint sok, a károsanyagkibocsátási normák miatt megfojtott négyhengeres Eco-motor.

Viszont a hangja katasztrofális. Már az is felér egy audiovizuális merénylettel, ahogy finoman horkantva beröffen, de menet közben is morgós, kerregő, kellemetlen zajokat kelt. Szerencsére elég távolról hallatszanak ezek a zajok, mivel a Fabia hangszigetelése jól sikerült. Csak 130 felett lesz hallható a kakofónia, de akkor már a szél süvítése és a gumik surrogása is belép a háromhengeres jellegzetes brummogása mellé.

A jó zajszigetelésen túl még akad pár részlet, ahol tetten érhető, hogy a Skoda mérnökei számítottak a nagyobb kategóriákból érkezőkre is. Például a kétszínű, egész elegáns műszerfalon, a tökéletes ergonómiából adódó könnyű kezelhetőségen vagy az Aeroblade ablaktörlő lapátok használatán látszik, hogy a Fabia igényesebb kocsi szeretne lenni. Már a belső kialakítás sem olyan egyszerű, mint az elődmodellé, viszont a műszerfal puha borításának eltűnés visszalépés a jobb minőségre törekvés útján.

A keményebb, kopogósabb műanyagok használatán túl azonban nem nagyon talál kritizálnivalót, aki az elődből ül át az új Fabiába. Az újdonság tágasabb, csendesebb, kényelmesebb, jobban felszerelt és még a motorja is erősebb. Szuper kisautó lehetne, mégsem tudtam vele megbarátkozni.

Mi a baj a Fabiával? Lapozzon és kiderül!