Ellentétben elődeikkel (Kockalada illetve farmotoros Skodák), a Favorit és a Szamara pontos úttartású, könnyen manőverezhető autók, nagyjából hozzák tervezésük idejének nyugati autóinak szintjét. A megállásról ugyanezt lehet elmondani - jó minőségű gumikkal mindkét autó elfogadhatóan biztonságos.

A két autó közötti igazi különbség a motorban van. A Skoda 60 lóerős motorja ugyanazon a blokkon alapszik, mint előtte és utána (!) az összes mlada bolesláv-i motor. A farmotorosokhoz képest azért továbbfejlesztették, de nem vitték túlzásba a dolgot: az autó megy, de egy szűk optimális fordulatszám-tartományon kívül lehangolóan vérszegény a teljesítménye, az ember önkéntelenül is folyton a sebességváltó felé nyúlkál.

Ezzel szemben a Lada motorja új fejlesztés. Már a 68 lovas 1.3-as alapmotor is kellemesen agilis; az 1.5-ös ha csak kicsivel is, de még bikább. A motorok közötti különbség azt jelenti, hogy a Ladával kevesebbet fogunk döcögő IFÁ-k mögött idegeskedni, mert a Skodával jobb nem belevágni abba az előzésbe, amit a Ladával még abszolválni lehet.

A 92-utáni modellek esetében nagy dilemma a választás. A Skoda-gyárat ugyanis menet közben átvette a VW, és a futó Favorit típust sok száz ponton módosították. A motorikus különbség ugyan megmaradt, ezen a téren tehát továbbra is a Lada a nyerő, csakhogy az újabb Favoritok már egészen tűrhetően vannak összerakva, és a minőségérzet is rendben van. Teljesen kárpitozott ajtóborítások, kényelmes ülések, ízléses, jó minőségű szövetek, relatíve finom működésű kezelőszervek - szinte már nyugati autó benyomását kelti. Ilyen a Szamarával nem fordulhat elő. Már csak azért sem, mert a rendszerváltás utáni Szamarák minősége folyamatosan romlott.

Szamara vagy Favorit üzembentartásához nem kell csúcsmenedzseri jövedelem. Mindkét autónak alacsony a fogyasztása: városban is könnyen 8 alatt tartható, városon kívül pedig 6.5-7 liter a tipikus. A Skodák alapból ötfokozatú váltóval rendelkeznek, a Ladákból viszont elterjedtebb a négysebességes változat. A gyakorlatban ez nem nagy baj, mert az ötsebességes Szamarák is effektíve négyfokozatúak: az első négy fokozat kiosztása ugyanaz, csak bepréseltek egy plusz fogaskereket, amivel született egy irgalmatlanul hosszú ötödik fokozat. Ez csak a sík úton való sebességtartásra jó, gyorsítani nem lehet vele, bár egy nagyalföldi autós körtúrán néhány decit még biztosan le lehet faragni a fogyasztásból.

Rossz hír, hogy - jórészt a fellelhető autók mára hajlott kora miatt - mind a két autóval lesz alkalmunk a környék alkatrészkereskedőivel kialakított mély, tartalmas kapcsolatra. (A 92 utáni Favoritok ebben kivételek.) Leállást okozó problémák nem várhatóak, de bosszantó apróságokra jobb lelkileg felkészülnünk. Levegős fékszervó, kipurcant ablamosószivattyú, beázó gyújtásmodul, porlasztódugulás, termosztát-problémák, kontakthiba miatt össze-vissza világító hátsó lámpatestek, ilyesmi.

Pótalkatrészből van rogyásig, az árak pedig a hasonló korú nyugati autók alkatrészeihez képest mosolyogtatóan olcsók. Az utángyártott magyar kisipari alkatrészek között főleg a Szamarához fordulnak elő hihetetlenül gagyi darabok, a három hónap alatt átrohadó hátsó kipufogódobtól kezdve a nem méretpontos karosszériaelemekig - a túl alacsony ár gyanús. Viszont minden sarki autószerelő el fogja vállalni az autónkat, sőt, a teljes műszaki antitalentumokat leszámítva a házilagos szerelgetés sem eleve reménytelen.

Kevés pénzért használható autó: ezt kapják a Favoritok és Szamarák tulajdonosai. Élményautózni és/vagy csajozni kevés az esély, de az időnkénti elkerülhetetlen szervízlátogatások ellenére is olcsón fenntartható, igénytelen állatok ezek.

Fehér hollók     Mind a két autó készült befecskendezéses motorral is: a 94-es és azutáni évjáratokban találhatunk ilyeneket, jelenlétükre a típusjelzésben levő kis "i" betű is utal (Szamara 1500i, illetve Favorit/Forman LXi és GLXi). Ezek a motorok lényegesen kulturáltabbak, mint porlasztós testvéreik, érdemes lehet ezeket választani. Azaz csak lehetne, mert Magyarországon elvétve fordulnak elő a használtpiacon.