Mozgási energia: 0
Teszt: Fiat 500
|
|
|
|
|
|
Télen is szórakoztató az 500-as, havas-jeges emelkedőkön úgy
mászik fel, akár a Ratrac az alpesi sípályán, a
farmotor-hátsókerék-hajtás-rövid tengelytáv kombináció miatt pedig
akár húsz kilométeres sebességgel is pompásan gyakorolható vele a
rendőrkanyar és a bródszájd. Ha nincs már jármű a környéken, és nem
nézed az órát, a sebessége kifejezetten lélegzetelállító, csak
akkor jön az elkeseredés, amikor a bolgár kamion alapjáraton
megelőz az M1-es emelkedőjén. Tanács: a magyarországi kínálat
kitágult fékdobos, házilag ragasztott fékbetétes példányaitól
lassulás semmilyen formában nem várható, ezért legalább a dudát
érdemes jó karban tartani.
|
|
|
|
|
Noha az 500-as sokak szerint női autó,
a kezelése még gyakorlott autó-macsó számára is nehézkes.
Indítani a botváltó aljnövényzeteként burjánzó két karral lehet: a
jobb oldali a bowdenes önindító rángatója, a bal oldali a szívató.
Szívató felhúz, indító megránt és a motor általában két fordulat
után már pöfög is. Gázt azonban nem szabad adni, mert a karburátor
felettébb egyszerű szerkezete nem tudja lekezelni a dupla működést,
és a motor nem indul be, sőt utána már helyes használattal is csak
nehezen kel életre.
A legnagyobb trükk a váltó: aki nem hajlandó tudomást venni a szinkronizálatlanságról, egyszerűen csak rángatja a botot, s a szerkezet kisebb-nagyobb reccsenésekkel így is teszi a dolgát. Aki viszont nem akar évente váltót cserélni, betehet egy 126-os (akár polszkiból származó) szerkezetet is, csak arra kell vigyázni, hogy ehhez megfelelő, az 500-as nyomtávjához illeszkedő hosszúságú és a 126-os difijének belső átmérőjéhez passzoló vastagságú féltengelyeket kell készíttetni - a budapesti Zichy J. u., Ó u., Nagymező u. környékén több géplakatos is van, aki készít ilyet.
|
|
|
|
|
|
Másik megoldás a finom váltáshoz a dupla kuplungolás:
felfelé kapcsolgatva az 500-as váltója is úgy működik, mint minden
más autóé, de visszakapcsoláskor a menet komplikáltabb. Ilyenkor a
magasabb fokozatból kiveszed a kart, üresbe teszed, felengeded a
kuplungpedált, gázfröccsöt adsz, fülelsz, hogy a motor felpörgött-e
(az 500-as karburátorában nincs gyorsítóspricni, ezért gázadásra
csak nagyon lassan reagál a motorja), újra kinyomod a pedált és
visszatolod eggyel a váltókart.
Mivel az 500-asnak igen csekély a mozgási energiája, hiszen se tömege, se sebessége nincsen, viszont visszakapcsolni a leggyakrabban emelkedőn kell, ezért érdemes egy másodpercen belüli időre begyakorolni a fenti műveletsort, máskülönben az autó akár meg is áll a kaptatón. Egyesbe, menet közben azonban semmilyen körülmények között nem szabad visszakapcsolni, mert a szerkezet meglehet, hogy ott rögtön, azonnal tönkremegy. Ha gurul a kocsi, csak a kettes játszik, az egyes csak elinduló fokozat.
|
|
|
|
|
Csomagot szállítani az 500-assal bolondos hóbort: a hátsó
ülésekre még befér ez-az, de nehéz kihalászni. Elöl viszont a tank,
a pótkerék, az akku és a minden 500-tulajdonos kötelező kellékeként
szereplő giga-szerszámkészlet tanyázik, meg ott amúgy is mindig
rettentő kosz és savgőz van.
Ráadásul a legtöbb hazai 500-asnak magasított támlájú, újrakárpitozott ülése van, amit az alacsony tetőtől előre sem lehet hajtani, az ilyen kocsikban pedig a hátsó ülésekhez való hozzáférés egyetlen módja az oldalablak betörése. Ha azonban eredeti az ülés, némi okkult technikát segítségül híva valóban megy a kvartett utaztatása - gimnazista korunkban a Budapest-Horány (kb. 25 km) útvonalon négyen+csomagok kiépítésben, összetörve bár, de túléltük az utat, s valamennyien 178-188 centi között voltunk, uszkve, anno.
|
|
|
|
|
|
Száguldozni nem ajánlatos, egyrészt a már említett
féktelenségi faktor miatt, de már csak azért sem, mert a motor
hűtése nem igazán kitalált, ezért erősen hajtva, a blokk
túlmelegszik. Az olajteknő alja ugyan kétrétegű, s ide a
centrifugál ventilátor lehel némi szellőzést, de a dupla lemez
olyan vékony, hogy szinte mindegyik 500-ason össze van nyomódva,
ezért csak a hengerek hűtése játszik.
Szívtelenebb egyedek akár 100-ig (mint minden sebmérő, a Csinkvéé is felfelé csal) is feltornászhatják a tempót országúton, de ilyenkor az első fékezésnél kigyullad az "OLIO" lámpácska a műszeregységen, jelezve, hogy a pisivé hígult olaj előrelottyant az olajteknőben, s ezzel az olajpumpa levegőhöz jutott.
|
|
|
|
|
Ami esetleg jó az olajpumpának (ki tudja?), az biztosan
rossz a motornak, ilyenkor ugyanis jó néhány fordulaton át nincs
kenés, azaz fénysebességgel kopnak a súrlódó alkatrészek. Nagy
fordulaton kínozva a motort előbb-utóbb a szelepek is beégnek, ami
a rohamosan csökkenő teljesítményben, majd a később bekövetkező
hengerfej-generálban jelentkezik. 85-90-es poroszkálás az ajánlott
tehát, aki ennél többre vágyik, az tegyen be erősebb, ám cseppet
sem homológ, edzett disznózsírból és kályhaezüsttel lefújt,
papírmaséból készült kispolszki-motort.
Polák alkatrészt jó érzésű Fityó-tulajdonos amúgy sem épít a kocsijába: ami a Fiatban száz-százötvenezer kilométeren át elketyeg, az lengyel alkatrészekkel kipótolva 500-10 000 kilométerenként szétmállik. Különösen a vezérműlánc, a gyújtáselosztó, a váltó, a termosztát és a vezérműtengely szerencsés, ha eredeti, fesszabályozóból, függőcsapszegből, fékalkatrészekből, kerékcsapágyakból, kormányműből jó a pólis-import is, ha nincs más.
|
|
|
|
|
|
A 126-os Polák 28-as légtorkú karburátora - noha sokan
felteszik az 500-as motorra - nagyobb az eredeti 26-os átmérőjűnél,
ráadásul a 126-osnak már volt felesleges üzemanyag visszavezető
csöve a tankba, az 500-asnál ez még hiányzott.
Utóbbinál a májerek egyszerűen le szokták dugózni a visszavezető cső csonkját. Részben a torokátmérők különbsége, részben pedig a visszavezetés híján erővel bepréselt benzin miatt a máskülönben 4,8-6,5 között nassolgató Fiat szumóbirkózóvá válik, és hamarjában bekap 6,5-9 litert. Cserébe pedig csak fokozott bűzt és CO-t ad. Megoldás az eredeti karbi, vagy megoldani az 500-as tankjába a visszavezetést, ami a túlfogyasztás java részét megszünteti.
|
|
|
|
|
Amitől végképp meg lehet őrülni, az első futómű két
függőcsapszege. A gyári előírás szerint ezeket néhány ezrenként
zsírozni kell (természetesen zsírzópisztollyal), de az öreg
Fityó-guruk szerint a legjobb, ha minden pocsolyába hajtás, zivatar
után, de legritkábban kéthetente megkenjük - akár áll a kocsi, akár
használjuk. Enélkül rosszabb esetben a könnyű és precíz kormányzás
egyre nehezebbé válik, és amikor (késve) kenni próbáljuk, a zsír
kijön a csapszeg alsó zárófedele mellett, és nem megy körbe a
csonkig, ahogy illene.
Itt vége a játszmának: az autó még néhány hónapig, egyre nehezedő kormányzással még használható, de a csere elkerülhetetlen. Annyira be tud rágódni a szemét, hogy láttam Fiatot, amelynek a ferihegyi reptéren, a sokszáz tonnás óriáspréssel tudták csak szétnyomni a függőcsapszegét. A nagyobb erőszükséglet miatt a nem különösebben tartós kormánymű is fokozott kopásnak indul - megint csak egy költséges csere.



















