Martenst a zöldeknek!

Próba: Subaru Forester 2.0D

2008. szeptember 16., kedd 23:55

Nem tudom, hogy emlékeznek-e még a Wendy's gyorsétteremláncra. Budapesten összesen három kajáldájukat ismertem, közülük is az Oktogonnál levő volt a legjobb. Egészen egyszerű kajákat árultak, hamburgert, salátát, hajában sült krumplit, tacót – ilyeneket. De mindnek fenséges íze és állaga volt. Aki járt oda, tudja, hogy fastfoodos skálán wendyzni élményszámba ment. Aztán a Wendy's kivonult Magyarországról, állítólag nálunk veszteséget termelt. A francba.

Hasonló sorsra jut a Subaru is, ha nem vigyáz magára, bár egyelőre nincsenek viharfelhők az égen. Az értő kisebbség az Impreza-gyártó csodacéget látja a márkában. Számukra a Subaru név egyet jelent a kanyarban ötvenfokos szögben, keresztben driftelő, oldalt köveket és sarat, hátul a kipufogókon lángnyelveket hányó, kék-sárga színű, üvöltő raliautókkal. Amelyek valaha minden versenyt megnyertek, ahová csak véletlenül beestek. A vérbeli subarus Imprezát akar, turbósat, WRX-eset, még inkább WRC-set, lehetőleg bömbölő kipufogóval, aszfaltmatricává ültetve, hangosan sziszegő lefújószeleppel, Formula-1-es méretű gumikkal.

De aki csak majdnem vérbeli subarus, az hazamegy, belenéz a bankszámlájába, és kiderül, hogy feleannyi pénze sincs, mint amennyiből városi raliversenyzővé válhatna egy Impreza kormánya mögött. Vehetne talán a típuskódból W és R betűket nélkülöző, mezítlábasabb Imprezát, de úgy már nem kell. Akkor már inkább a bakancsra szavaz. A Foresterre.

Mert a Forester lényegében Impreza-áron sokkal több helyet, nagyobb csomagtartót, némi rögjáró képességet, a közepesnél jobb forgalmi jelenlétet ad. Nem annyira stabil, nem annyira ugrékony, nem nyújtja azt a döbbenetes versenyautószimulátor-érzést, de aki ült már benne, tudja, hogy a Subaru-fílinget hozza. Meg a subarus tartósságot is. Fentiekből egyenesen következtethetően pedig a subarus értékállóságot is.

Ennyit a vérbeli subarusokról. És hogy áll a márkához a többség? Sehogy. Hallottam olyan véleményt, hogy a Subaru valami gyanús koreai termék. Meg olyat is, hogy mellékvágányos, kicsi japán cég, mint a Daihatsu, vagy például az elektromos ceruzahegyezőt gyártó Kodemmacho Nissin. Sokan egyáltalán nem is tudják, mi az. És ha megkérdeztem, hogy akkor vajon miért olyan drágák az autói, egyetlen értelmes érvet nem tudtak felhozni. Csak.

Ó, szegény tudatlanok. Ha tisztában lennének azzal, hogy a Subaru micsoda fényességes csillag a japán égbolton! Azaz helyből hat, hiszen a Fiastyúk-csillagképes logóban ennyi csillogó pötty van. Ez egy kedves, kretén, távol-keleti autógyár, amelyik talán utolsóként őszinte kocsikat készít.

A gyári emberke csicseregte

- rövidesen nemcsak ez a gyenge 150 lóerős, hanem jóval erősebb változata is lesz a kétliteres dízelbokszernek - nemsokára lesz Forester dízel automata váltóval, már dolgoznak rajta - szintén folyik a munka a Subaru-hibriden is, Toyota-technikát használnak majd benne. Pár év, és kapható lesz

Látják, ez a baj. Subaru szinte nincs az utcán, csak néhány átépített, üvöltő Impreza. Meg persze a maroknyi, turbós Imprezát venni képtelen, dacos subarista Foresterei, Legacyjai. De azok nem látszanak, mert azoknak a formája – hogy is illik ezt mondani – nem igazán emlékezetes. Pedig a Subarunak, mint minden autógyárnak, autókat kellene eladnia. Lehetőleg nagy mennyiségben. Amíg a többség inkább csak álmodozik a kék-sárga villámokról, mint hogy vegyen egy tömeg-Subarut – helyette reggel beül az egyenszürke Opel Vectrába, és munkába hajt –, addig a márka kevés pénzt fial. Ezen igyekeztek változtatni a dízelmotor bevezetésével. Mert ha egy dízel Subaru nem túl drága, ráadásul takarékos is, mi több, még a környezetet sem terheli túlságosan a kipufogógázaival, nem lehet nagy baj az eladásaival.

A négyhengeres bokszerdízel annyira érdekes, hogy önmagában megér egy külön keretest, az olajsárra kevésbé fogékony olvasókat inkább nem terhelem tömény terminus technicusokkal. Aki informálódni akar, ugorjon fejest a keretes anyagba, aki nem, ugorja át.

Forester-dízel és 4x4-es technika

A Foresteré ugyanaz a motor, amit a Legacyban és az Outbackben már bemutatott a Subaru. Bár létezik kétliteres, benzines bokszermotorja is a cégnek, ez egy teljesen új blokk, egészen más alapméretekkel. Mivel itt nem a nagy fordulatszám, hanem a nyomatékos működés volt a cél, a hengereknek jóval nagyobb a löketük, kisebb a furatuk, mint a benzineseknél. Emiatt közelebb kerülhettek egymáshoz, a blokk láthatóan rövidebb (6,1 centivel), és csak kicsivel szélesebb, mint az Otto-motoroké. Azért nem lett sokkal szélesebb, mert a hengerfejeket (egy bokszermotoron kettő van belőlük) 17 milliméterrel laposabbra tervezték, mint a benzinesekét.

A bokszermotorban a dugattyúk páronként egymással szemben mozognak, ez lényegében kioltja a vibrációkat, amelyek a soros és V-elrendezésű motoroknál az ide-oda mozgó tömegekből erednek. Persze nem teljesen vibrációmentes a motor, hiszen a hengerek külön-külön kapják a pofonokat, amikor begyullad a keverék, de azért a tömegerők kiegyenlítettsége miatt sokkal simábban jár. Ennélfogva a bokszermotorokba nem kell kiegyensúlyozótengely (mint szinte minden modern soros négyhengeres dízelbe). Eggyel kevesebb tehát a forgatandó tengely, kisebb a fogyasztás, könnyebben felpörög a motor, kisebb a blokk tömege is, emiatt az autó nem annyira orrnehéz, tehát kanyarban is kezesebb.

Még egy pozitívum a soros négyhengeresekkel szemben az alacsony építés, hiszen a bokszerség miatt itt fekszenek a dugattyúk. Az alacsony építés miatt a motor – ezáltal a kocsi tömegközéppontja is – lejjebb kerül, ami önmagában is jócskán hozzájárul a jó stabilitáshoz.

Egyetlen igazi hátránya van csak a bokszermotornak: drága gyártani. Két hengerfejre van szükség, szélesre kiterített kipufogórendszerre, két blokkfélre; nehezebb is összeépíteni. Hát ezért nem gyárt túl sok márka ma bokszermotort.

A hajtáslánc többi része: egy új fejlesztésű, hatgangos váltó kapcsolódik a motorhoz, a váltókar nem rudazattal, hanem az orrmotoros Subaruk történetében elsőként bovdennel viszi tovább a kapcsolási szándékot a váltókartól. Súly is van a szerkezeten, hogy a kapcsolási érzet határozottabb legyen, de azért ez közel sem minden idők legjobb Subaru-váltója.

Mint minden igazi Subaru, a Forester dízel is összkerékhajtásos. A kézi váltósnak középen rendes differenciálműve van, megtoldva az első-hátsó hajtás közötti nyomatékelosztást szabályzó viszkózárral. Vigyázat, ez nem viszkókuplungos rendszer, annál sokkal szofisztikáltabb! És persze a van benne a kipörgő kerekeket egyenként fékkel megfogó elektronikus differenciálzár is.

Moraj nincs, de van más. Lapozzanak, kérem!

Bevallom, sokat nem vártam ettől a motortól. Mivel a dízelekből kisebb erővel távozik a kevesebb elhasznált gáz, ezeknél a kipufogó minimális szerepet kap a hangképzésben. Viszont mindegyikben zajos az adagoló, amelynek csúnya kerregése alaposan belerondít a koncertbe. Hogy bokszer vagy soros? Az kipufogóhang nélkül alig állapítható meg.

Elméletemet alátámasztotta Winkler is, amikor hazajött a Legacy dízelének bemutatójáról. „Alul olyan, mint egy csendes dízel, igazán motorféknél hallani egy kis morgást, meg ha nagyon kihúzatod” – foglalta össze. Aztán vezettem kicsit a nálunk járt Legacy dízelt – hát tényleg. Lehetne benne szinte bármilyen motor, ennél el lehet felejteni a disznó Imprezák dübörgését. És ugyanez áll a Foresterre is.

Hidegen úgy kerreg, mint mondjuk egy Toyota- vagy egy Honda-dízel. Ha bemelegszik, a darálás nagyrészt elmúlik, csak gyorsításkor hallani; felhúzott ablakkal, becsukott tetővel pedig szinte egyáltalán nem. De azért tud valamit ez a bokszermotor. Simán jár. Annyira simán, ahogy a benzines hathengeresek szoktak. Nemhogy az autón, de a kuplungpedálon és a váltókaron sem érezni vibrációt, a szerkezet működés közben csodás nyugalmat áraszt.

Legalul elég nehezen indul meg, olyan 1500-as fordulatig nemigen történik semmi a gázpedál lenyomására. Utána viszont, amikor a turbó már rendesen belép, megjön az ereje. Tény, hogy jobban kell figyelni a fordulatszámmérőt, mint a benzineseknél, de ráhangolódással jól lehet lépegetni a Forester dízellel is. Igaz, a tipikusan SUV-s gőzmozdonytolást nem kapjuk meg tőle.

Nagy fordulaton, motorfékezésnél hallani a bokszerséget, ezért ha nem is állandó az élmény, de egy kis ízelítőt azért a dízel-Forester tulaja is kap a subaruságból. Ami nem olyan jó benne, az a váltó. A kar megvezetése határozott, de elég nagy erő kell ahhoz, hogy az egyik fokozatból kirántsuk, a másikba betoljuk. Olyan, mint a régi fajta, füles villanykapcsolók, amiket izomból kellett átkattintani.

Más rosszat nem fogok mondani erre az autóra. Felhozhatnám hibának, hogy kanyarban subarutlanul billeg, de igazából ez nem számít. Viszonylag húzós szerpentineken vitt az út a Bledi-tó környékén, a szlovén-osztrák határnál, de az élvezet nem maradt el. A Forester kanyarban megbillen, de szinte rögtön betámaszt, és a legtermészetesebb nyugalommal bevesz bármilyen ívet, egészen megdöbbentő sebességekkel. Kormánya elképesztően finom és pontos, és ezt nem más SUV-okhoz képest értem, hanem általános autómércével. A rugózás pedig kivételesen finom, zörejek nincsenek, az ülések – elég sok tökölés után – kényelmesre állíthatók, még valamennyire tartanak is.

Akad olyan vonása a Foresternek, amit csak nagyon-nagyon kevés mai autó tud. Ki lehet látni belőle. A meredek szélvédő miatt a tetőoszlopok kis híján kiesnek a látótérből, nem mellékesen pedig egészen vékonyak. További egyedi dolog, hogy a motorházfedél mélyen van, a műszerfal is, a vezető emiatt magasról lát rá a géptetőre. Amin ott az isteni Púp. A Subaru-púp. Mindig szem előtt. Ha nem is dübörög, és ha mellesleg billeg is kicsit a kocsi, de a dudor állandóan emlékezteti a vezetőt arra, hogy Subaruban csücsül, tehát kiváltságos személy. Megjegyzem – azért kár, hogy a keret nélküli ajtóablakokat elhagyta a cég: adtak egy kis sznobfaktort neki. Állítólag zajosak voltak.

A sok jóhoz a Forester D-tulaj kap még teljesen benzines, subarutlan fogyasztást, ezer kilométeres hatótávot meg a dédunokák – rendben, akkor legalább az unokák – élhető világát is garantáló, 167 g/km-es szén-dioxid-kibocsátást. Hogy képben legyenek, ez kábé egy nagyobbacska motorral szerelt benzines Corolla szintje. A Forester D negyedakkora teher a pénztárcának, mint az Impreza WRC, hogy lefordítsam. Ugye máris nem hiányzik annyira a vályogfalrepesztő dübörgés, de talán még az sem annyira, hogy Richard Burnsnek vagy Colin McRaenek nézzenek bennünket vele? Sorsukat ismerve talán jobb is így.

Ha pedig hozzáveszem, hogy a minden jóval kvázi alapból megpakolt Forester dízel alig 7,6 millió forinttól indul, ami kevesebb, mint a Toyota RAV4 ára, máris megnyugodhatunk – a Subaru márkát még unokáink is látni fogják. Ha másért nem, mert 2008-ban megjelent a Forester D.

Subaru Forester 2008 Active Subaru Forester 2008 Active

A Totalcar értékelése:

Csodásan finoman működik, tágas, megnyugtató, nem eszik, jól megy, ráadásul a komplikált és tartós technika ellenére megfizethető. Ezek után az izomból működő váltó és az alapjárat körüli tétovaság megbocsátható neki.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.