A másik aduász a műszerfalat teljes egészében beborító bőr. Az ember akárhová néz, nyúl, mindenhol a gyönyörű, puha szürke bőrbe ütközik. Általában sokkal jobban érdekel egy autó menetdinamikája a felhasznált anyagok minőségénél, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen gondolatok születnek meg bennem, de tényleg sokkal jobb érzés ezt a hatalmas bőrfelületet látni és fogdosni, mint a műanyagot, legyen az akár kemény, akár puha.

A DVD, a navigáció, a tempomat, a parkolóradar, az elöl-hátul külön állítható klíma, az elektromosan állítható, memóriás mindenféle meg a csúcshifi jelenléte egy ilyen autóban természetes, ezen felül játszhatunk még két tetőablakkal, és a hátsó traktushoz tartozó oldalablakokat is kinyithatjuk résnyire, mint a pillangóablakot.

Mindehhez kapunk egy 388 lóerős, 5,5 literes V8-as motort 530 Nm-es csúcsnyomatékkal. Most mi a fenét írjak, már úgyis kitalálták; igen, a GL 500 úgy megy, mint az állat. 6,5 másodperc alatt van százon - egy Golf GTI-nek, ami egy száguldásra termett alsó-középkategóriás sportmodell, ugyanehhez a mutatványhoz 6,9 másodpercre van szüksége -, és 240 a vége. Mókás adatok, ha belegondolunk, hogy egy 2,5 tonnás, hétszemélyes luxusbatárról beszélünk.

A monstre szabadidőautóban persze sem a motorhang, sem a sebességérzet nem olyan, mint egy kis sportautóban, ami természetes, viszont felmerül a kérdés, érdemes-e jóval 20 liter fölötti átlagfogyasztással számolni városban, vagy több létjogosultsága van a 224 lovas V6-os, esetleg a 306 lovas V8-as dízelmotornak? Persze, hogy több. Nemcsak a szabadidőautóknál, más kategóriákban is. Önök egyre szívesebben vásárolnak dízelt, de én akkor is azt mondom, az üzemanyag neve márpedig benzin .

A dízelek nem reagálnak olyan közvetlenül a gázpedál lenyomására, de főleg sohasem lesz olyan hangjuk, mint a benzinmotoroknak, márpedig a motor hangját minden egyes másodpercben hallgatjuk, amikor autóban ülünk, a hang igenis nagyon fontos összetevője az élménynek. A GL 500-ban természetesen nagyon jó a hangszigetelés, így még magas fordulatszám mellett is csak annyi motorhang jut az utasok fülébe, amennyi még nem illetlenség, az viszont egy dühöngő V8-asból jön, és bizony megéri azt a plusz 3-6 liter benzint száz kilométerenként. És akkor a teljesítményről még nem is beszéltem.

Ami a kényelmet illeti, a GL mérföldekkel az ML előtt jár. Amellett, hogy tágasabb, kevésbé billeg és jobban csillapít. Nem mintha az ML ne lenne kényelmes, de ez más dimenzió. A légrugós felfüggesztést a terepviszonyokhoz állíthatjuk, a hasmagasság és a rugózás keménysége egyaránt változtatható. Városban tökéletesen mindegy, hogy a futóművet sportosra vagy kényelmesre állítjuk, csak terepen érezni a különbséget.

A GL Merciben komoly összkerékhajtási rendszer van. A fírmatik nem teljesen automata, mi is beleszólhatunk, hogyan végezze a dolgát. Kézzel zárhatjuk a középső és a hátsó diffit, mindezek ellenére azt gondolom, a GL mégsem hegymászásra termett - én legalábbis nehezen tudom elképzelni azt a tulajdonost, aki nem vesz inkább egy Samurait, ha sarat akar dagasztani, és a luxusautójával megy offroadozni, nem törődve azzal, hogy megkarcolja, leveri, összetöri. Ebben inkább biztonságérzetet ad az összkerékhajtás, és segít, ha leesik a hó.

Egy dolog van már csak hátra: arról eddig nem írtam, milyen a GL 500-zal közlekedni. Nos, ha gyorsan akarunk menni sem érezzük minden hátrányát, hogy egy 2,5 tonnás SUV-ot vezetünk. Az automata váltó gyors és kulturált, a motorerőre nem lehet panasz, egyenesen is szépen megy az autó, nem dobál, nem ugrál. Fékezésnél és kanyarban már érezni a súlyt, a kormányáttételből is egyértelműen kiderül, hogy a GL 500-at nem kifejezetten száguldozáshoz találták ki.

Hanem hogy tökéletes luxust kínáljon, terepviszonyoktól függetlenül csendesen, kényelmesen, magabiztosan suhanjunk velünk és a családunkkal, és a csomagokkal, még a kutyák, a tengerimalacok és az akvárium is beférjen. Meg a szomszéd. A GL 500 drága és túlzóan nagy. Kívülről nem is szép, de annyira jó, hogy tökéletesen meg tudom érteni azokat, akik megvásárolják.