Európai méretű doboz Koreából
A legtöbben észre sem veszik. Pedig nem csúnya, sőt, ha jól megnézem, szinte szép. A H1-es 1996-ban váltotta fel a H100-ast, de néhány Hyundai-fantől eltekintve nem sokan vehették észre, hogy az autó kisebb módosításokon ment át. A kipróbált egyed motorja is alig egyéves konstrukció, és teljesen alkalmas arra, hogy feledtesse a mára már itt-ott megjelent ráncokat.
Amióta kipróbáltam, szándékosan figyelem, és naponta többet is felfedezek a Hyundai kisáruszállítóiból. Nagyban segíti a keresgélést, hogy kategóriájában jelentősnek számító mennyiségben adnak hozzá krómozott műanyagokat, ezek kölcsönöznek - főleg a képeken is látható fekete színnel párosítva - némi luxusteherautó-megjelenést a koreai nép szülöttjének. Azaz csak kölcsönöznének, ha nem hagytam volna el valahol útközben a motorháztetőre pattintott darabot, így itt két nagyobb és három kisebb lyuk utal az optikai tuning valamikori meglétére. Azért higgyék el nekem, amikor még megvolt, nagyon elegáns benyomást keltett.
Van még néhány hangsúlyos elem az autó külsején, ezekről már messziről megkülönböztetjük a hozzá nagyban hasonlító japán márkáktól. Kiemelném közülük a töltőlevegő-hűtő beömlőnyílását a motorháztetőn. Ezúttal nem csak szép, de valódi funkcikóval is rendekezik - az alatta lévő technika koronájának szánhatták a tervezők. A Távol-Kelet ezen esztétikai alkotása csak a valóban intercooleres motorral szerelt változatokhoz jár.
Az említett frissítések miatt Magyarországon mára megszűntették a 2,5 D T/C jelű motor forgalmazását, így alapáron juthatunk a szigorú tekintetű légbeömlőhöz. Sajnos, ezzel a belépőmodell indulóára is emelkedett némiképp, a tesztautó oldalán elhelyezett feliratok egy része mára érvényét vesztette. A motorháztető alatt gyönyörűen csillogó, mégis igen hatékony lámpák ontják a fényt, a lökhárítóban lévő cápaszáj két oldalára ködlámpák helyett csak műanyag vakdugókat kaptunk, azok viszont gigantikusak.
Szemünk kényeztetésére születtek a nemrég szintén átalakult visszapillantó tükrök is. Az esztétikum mellett kedvezőbb zajkomforttal és egyedibb megjelenéssel rendelkeznek, mint az első szériás, a japán szabványnak megfelelő változatok. A fölül is rögzített, minden irányba mozgatható házban elhelyezett, elektromosan állítható tükröknél ritka megoldással szembesül a gyanútlan fuvarozó: az aszferikusság olyan újraértelmezése tárul a szeme elé, amellyel eddig igen ritkán találkozhatott. A lapok - meglepő módon - vízszintesen osztottak, így nem a mellettünk haladók folyamatos figyelését, hanem a szűk helyeken való manőverezést és a parkolást segítik. Mindez nem jár a tér vízszintes érzékelésének drámai csökkenésével, ezzel szemben költséghatékony és praktikus megoldás, szívesen látnánk néhány más típuson is.
Beülve rögtön feltűnik az alacsony vezetőülés, mellyel kisáruszállítóktól szokatlan pozícióba kényszerül a vezető. De ez a másság nem jár az ergonómia elvesztésével, csak szokatlan irányból közelíti meg. Ha kiszálláskor a függőlegesean állítható kormányt nem a legalsó állásában hagytuk, a beszállással sem lesz különösebb problémánk. Ha nem gondoltunk előre erre a helyzetre, könnyen előfordulhat, hogy csak a Magyar vándor bemutatása után foglalhatjuk el ismét munkahelyünket.
Miután sikeresen elhelyezkedtünk, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy kényelmes, szinte személyautós élményben van részünk. Még a 180 cm-nél magasabb sofőröknek sem lesz gondjuk az alapértelmezett irányokba állítható ülés kényelmessé tételével. Szinte bárki nyújtott lábbal vezethet, és a raktérelválasztó fal sem gátolja a háttámla szükséges mértékű döntését. Hacsak a koreai mérnökök az Európába eladott darabokban nem éltek tértágító varázzsal, valami magyarázatnak lennie kell ekkora kényelemre.
Az első tolatáskor fogtam gyanút először. Kívülről az átlagosnál hosszabbnak tűnő karosszéria ellenére megállás után sokkal több hely maradt szabadon a H1 mögött, mint amire számítottam. Alaposan körülnézve rá kellett jönnöm, hogy a kabin elhelyezésében van a megoldás kulcsa. A hosszú orr-rész mögött nagy teret elfoglaló utasfülke az autó egyharmadán is túlnyúlik, így a karosszéria átlagon felüli hossza nem a rakteret bővíti - mint ahogy Európában megszokhattuk -, hanem az utazási komforton szeretne javítani. Sikerrel.
Ellenben, ha utasunk is van, hamar rádöbbenünk, hogy a dupla ülés hangsúlyosan egyszemélyesre sikeredett. A fejtámla hiánya és egy medenceöv hivatott elriasztani anyósunkat a hozzánk közelebb eső helyről. Biztonságát szem előtt tartva javasoljuk neki inkább a szélső hely elfoglalását. Itt akár keresztbe tett lábbal is kényelmesen elhelyezkedhet, óriási öblösítés gondoskodik a megfelelő élettérről.
