Összehasonlító teszt: Honda Accord Hybrid − Nissan Altima Hybrid − Toyota Camry Hybrid

Toyota Camry 2008

Ez a hibrid Toyota már járt a Totalcarnál teszten, és akkor is szerettük. Senkit ne tévesszen meg a modellév, a 2007-es és 2008-as Camry Hybridek között elhanyagolható a különbség, így az összehasonlításba tökéletesen illik a fekete autó. Ránézésre ez tűnik a legnagyobb batárnak, de ez a beltérben már korántsem egyértelmű: tágas ugyan, de nem lötyögősebb, mint az Altima.

Viszont a Camry a csomagtartónál rögtön elő is húzza az egyik aduászát, mivel ebben lehajtható a hátsó ülések háttámlája, és egy szűkebb lyukon át bele lehet rakni hosszabb tárgyakat is. Síléceket, ásót, kapát vagy épp horgászbotot. Amikor a fotózáson felfedeztük ezt a fícsört, a két másik autó tulajdonosa kényszeredett elismeréssel hümmögött és megjegyezte: azért a Toyota nem véletlenül Toyota.

Az első modernkori hibrid ugyan a Honda Insight volt, a nyomulós marketingnek és a népszerű modelleknek köszönhetően hibrid témában azt jelenti a Toyota neve, mint a biztonságot illetően a Volvo. A médiában és a hírességek körében a Prius a sztár, de az üzleti sikerek szempontjából sokkal fontosabbak a Camry eredményei. És ezek az eredmények egyáltalán nem rosszak: a Camry az elmúlt tíz évből kilencszer volt az USA legnépszerűbb személyautója. Persze ebbe a hibrid modellek mellett a sima benzinmotorosok is beleszámítanak, de akkor is nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen az autózás Big Macje.

A Camry tervezői próbáltak a leginkább megfelelni az átlagos amerikai igényeknek, és ebben találni a legtöbb ázsiai bazári majomságot. Már az első méterek után nyilvánvaló, hogy a Camry áll legtávolabb az európai ízlésvilágtól. Óriási, de egyáltalán nem érezni különlegesnek, műanyagjai olcsó benyomást keltenek, szürke belseje pedig iszonyú energiavámpír, képtelenség belőle vidáman és mosolyogva kiszállni. Nem javít a helyzeten a sok fémes hatásúra fényezett műanyag se. Viszont minden trükköt bedob az energiatakarékosság érdekében.

Benne van a Priuséhoz hasonló hibrid energiamozi, amely mutatja, hogy a hangzatos Hybrid Synergy Drive Systemen belül épp merrefelé tart az energia. A 2,4 literes, négyhengeres, Atkinson-ciklus szerint működő benzinmotortól a kerekekhez vagy a generátorként hajtott elektromotoron keresztül az aksikba. Vagy épp az elektromotor hajt, így az aksiktól rajta keresztül a kerekekhez áramlik az energia. Vagy pont fordítva, motorfék üzemben az elektromotor regeneratív módon épp energiát táplál vissza az nikkel-metálhidrid telepekbe. Esetleg teljes gázon hajtja mindkét motor az első kerekeket, összesen vagy 187 lóerővel.

De a Camryben azt is nyomon követhetjük, hogyan alakult utazásunk során a fogyasztás, és finom fékhasználattal mennyi kinetikus energiát sikerült visszatáplálni az aksikba. Vagy működik a navigáció, és akkor a nagyméretű, színes kijelzőn térképet látunk, nem egérmozit. De a jobb fogyasztás elkötelezett harcosaként a Toyota ilyenkor is terrorizál. Fordulatszámmérője helyén ugyanis pillanatnyi fogyasztást mérő műszer található. Ez az amerikai miles per gallonban (mpg) számol, ami az egy gallonnyi (3,785412 liter) üzemanyaggal megtehető mérföldek (1,609344 km) számát mutatja, tehát fordítottan arányos az Európában megszokott l/100 km-es mértékegységgel. A fordított arány miatt itt minél nagyobb a mérőszám, annál takarékosabb a kocsi ( átváltó program itt ). Padlógáznál a rémisztő 0 mpg-re lendül ki a mutató, ami persze képtelenség, hiszen egy gallon benzinnel egy mérföld azért megtehető − vagy legalábbis a töredéke, de a nullánál mindenképp több. A Camry ezzel is arra kényszerít, hogy minél takarékosabban vezessünk.

Egyébként el is tudom képzelni, hogy működik a lelki terror, mert a kocsi összes porcikája megfeszül a gyorshajtás, az országúti őrültködés ellen. Rugózása a legpuhább, a legkényelmesebb, a rövid, éles úthibákon apró zökkenéssel gázol át, hosszabb hullámokon pedig finoman ringatózni kezd. Ezt érezni a legnagyobb és legnehezebb autónak is. Nagyok a fotelok, bár az ülőlap picit rövid, az oldaltartás pedig a zéróhoz konvergál. Aki nem kapaszkodik két kézzel a kormányba, az kirepül az oldalablakon. A Camry krónikus alulkormányzottságban szenved, volánja mögött vezetési élményről nincs is értelme beszélni.

Viszont sokkal csöndesebb a másik kettőnél. Persze padlógázon ennek is ordít a motorja − így küzd a benzinpazarlás ellen −, de ordítása nagyon távoli. Gördülési és szélzajai sokkal visszafogottabbak, mint az Altimában vagy az Accordban. A troli-effekt, azaz a fékezéskor visszatermelt energia miatti, az elektromotor felől hallható uuuuuaaaaaooooo hang is a Camryben a leghalkabb. Nincs túlszervósítva, viszont visszajelzésektől mentes, gatya a kormányzása. De kit érdekel? Ez igazából nem is autó, hanem egy transzportációs kapszula, relaxáció közbeni térugrásra.

Persze azért még benzint fogyaszt, bár abból igen keveset. Simán el lehet járni vele 6 l/100 km körüli átlaggal, ami nem csak ebben a mezőnyben világbajnok érték. Hatmillió forint magasságában pedig már egy ilyet is haza lehet vinni, ami elég jó ajánlat.

Kényelmes, nagyon átgondolt, könnyen használható családi kocsi, teletömve extrákkal: Amerikában ez a Camry, és ezért olyan népszerű. JBL a hifi benne, színes, szélesvásznú a navigációja, különleges szűrővel tisztít a légkondicionálója, elektromos mozgatású a vezetőülése, bőr a kárpitozása, és persze a tempomat, a menetstabilizáló rendszer, a sok légzsák − a térdnek is jut − és a még több elektromos kiegészítő sem hiányzik belőle. Erre mondják, hogy fullos?

Ami a hangulatot illeti, a Camry az ázsiai, kicsit bazári stílust képviseli, az Altima a letisztult, innen-onnan összevadászott európai irányvonal, míg az Accord a régi iskolát követő amerikai macsó szerepében tetszeleg. Nyugodt helyváltoztatáshoz a Toyota való, prémiumautó alternatívájaként a Nissan jöhet szóba, itt-ott régimódi megoldásokkal, viszont vadul nyomulós limuzinnak a Hondát ajánlanánk. Tessék választani.