HIRDETÉS

3,7 liter? Öt és fél millió? Anyád!

Teszt: Honda Insight

2009. július 7., kedd 01:56
Winkler járt az Insight európai bemutatóján, ahol hamar kiderült, hogy méretre, csomagtérre, tapintásra, kidolgozottságra remek autóról beszélünk, ez vitán felül áll. Nem volt kétséges, a Civic IMA-nál olcsóbb, de elvben kisebb autó elnyeri a tetszésünket, mert az alapja a Jazz, jóval könnyebb a Civicnél, és a technikát is csiszolták 2-3 évig. Inkább az érdekel, a mindennapi használatban hogyan teljesít a Honda IMA rendszere az ECON gombbal, a módosított Jazz-testre épült hibridben.

Először is fontos: egy kicsit másképp hibrid, mint a Toyota Prius. Itt nincs tisztán elektromos üzemű haladás álló benzinmotorral, maximum olyat sikerült elérni egy hét alatt, hogy zárt szelepekkel járó motorral bár, de a grafikon szerint csak akkuhajtással tettem meg pár száz métert. Ezzel nincs baj, ha így egyszerűbb és olcsóbb megcsinálni, mint egymillió bolygóművel a Priusban, a Honda lelke rajta.

Az amerikai szürkeimportban hazánkba került felső-középkategóriás japán hibridekről szóló cikkben ezt írtuk:

Hiába a trükkös hajtáslánc és a nagy csomagnyi akkumulátor, a hibridek fosszilis üzemanyagot tankolnak. Ugyanakkor ők mutatják a törzsfejlődés útját a kőolajszármazék égetésétől a teljesen elektromos autó irányába. Ebből a szempontból három fejlődési szintről, három állomásról érdemes beszélni. A lágy hibrideknél (angolul: hybrid mild) nincs olyan üzemmód, amikor a kocsit kizárólag az elektromotor hajtaná − ilyen például a Honda IMA rendszere (Integrated Motor Assist − integrált villanymotor-rásegítés), ahol az elektromotor a belső égésű motor és a váltó közötti szendvicsbe kerül. Erőteljes gyorsításnál besegít a benzinmotornak, fékezésnél áramot termel és táplál vissza az akkumulátorokba, indulásnál pedig beröffenti a lekapcsolt benzinmotort. Viszont önállóan nem képes megmozdítani az autót.

Engem nem érdekelnek a technikai lózungok, számomra mindössze a használhatóság a fontos. Ez így van mindennel, amit használok, egy telefonnal (Nokia E90), a számítógéppel (Macbook Pro) és nagyjából tényleg mindennel. Akkor jó egy eszköz, ha észre sem vesszük, hogy van, csak egyszerűen teszi a dolgát. Ilyen tipikusan a háztartási berendezések javarésze, a mikrosütő, a mosógép, a porszívó. És nekem ilyen a Honda Insight is.

Nem tűnik fel a többi japán és európai kocsihoz képest, hogy ennek kemény volna a rugózása, hiszen nem az; kedvesen, a súlyt éreztetve dülöngél, de semmiképp sem pattogós, ahogyan pattog például egy Mazda6 vagy Honda Accord. Nem huzatos a klímája, mint egy Aveónak. Beszálláskor nekem nem tűnt fel, mennyire alacsony a teteje, hiszen én minden autóba beverem a fejem. A kollégák szóltak, hogy az Insight az átlagnál is alacsonyabb, feltehetően légellenállási okok miatt. Jól kilátni belőle, nem takar ki semelyik oszlop komplett családokat, holttere alig van. Halk, jólesik benne még a csúcsforgalmazás is. Jól szól a hifi, bár a kezelése a központi tekerőgombbal megszokást igényel. Választhatunk, hogy számot keressen egy albumon belül, vagy egy másik lemezt az MP3-válogatásból, óvatlanul összekeverhetjük az audio Bibliát az Alice in Chainsszel.

Kormányról vezérelhető a tempomat, ami ugyan nem követős, mint a Volvóban, de remekül és érthetően teszi a dolgát: tartja a megadott sebességet a gazdaságosság határain belül, autópályás emelkedőn simán visszalassul, aztán a sík úton gyorsít. Szintén a kormányról állítgatható a CVT váltó hét előre definiált fokozata, a hifi, a telefon, amit beállítani a korábbi gyakorlat szerint nem volt több három percnél. Mindössze annyit kellett trükközni, hogy álljon az autó, mikor elkezdi keresgélni a telefont. A hifit kivéve minden egyszerű és világos.

A kettébontott műszerfal nekem szép, volt időm megszokni az első Yarisban és a Twingóban. A felsőn a sebességet jelzi számokkal kiírva, és a kijelző háttérszínével utasít takarékoskodásra. A lentiben a fordulatszámmérő, a benzinszintmérő és az akku lemerítő-feltöltöméter mutatós (szép is persze, de mutatóval mutatják az értéket), a többi csak piktogram, a szép zöld virággal az élen, amit oly szívesen nézegetek a körúti dugóban álló motornál.

A harmadik, a kormány mögötti fekete-fehér kijelző mindennél fontosabb. Ez az IMA szócsöve, itt mutatja, mennyit mehetünk még ezzel a tankkal, mióta megyünk, milyen átlaggal. Arról is szól egy képernyő, hogy épp milyen arányban használunk benzint a mozgásunkhoz, és hogy állnak a telepek árammal. Az utunk mely részében milyen átlagfogyasztási szokásaink vannak: 0-5 liter, 5-10 liter, 10-15 liter között, grafikonokkal. Leállításkor pedig megmutatja, mennyire voltunk gazdaságosak, és ha nagyon, kupával jutalmaz. Ezeket az információkat a kormányon lévő I gombbal érhetjük el. Ha sokat nézegeti, még neki talál menni az Ön előtt haladónak, szóval óvatosan.

Bent kényelmesen elférni, bár az ülőlap a kategóriának megfelelően kicsit rövid, és kellemetlenül büdösre izzaszt a kárpit a dugóban, viszont fűthető. A csomagtere egy hétvégi gyerekes kiránduláshoz elegendő, kismotorral, babakocsival, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, 339 liter erre elég, többre nem (pótkerék nélkül 408 lenne, a padló alatti rekesszel). Gond nélkül befért a gyerekülés, és ISOFIX is van. Nem egy Astra kombi, de az esetek 99,8 százalékában megfelelő. A hátsó fejtér, hogy is mondjam, a kategória átlaga alatti, nekem épp jó, de a nálam magasabbaknak szűkös. A belső burkolatok világos színe pedig nekem ugyan nem tetszik, de tény, hogy tágasabbnak tűnik így a beltér.

A csótányhát jótékony hatással van a légáramlatokra, a jó kilátásra, a pakolhatóságra és parkolhatóságra, ha nem szégyellném magam, azt írnám, pszeudokombi. Pont úgy, ahogy egy Espada. Teljes értékű pótkerékkel és egy rakás akkuval súlyosbítva.

Mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy rendeltetésének megfelelően, az elővárosi közlekedésben hogyan muzsikál. Lapozzon!

IMAdkozzunk

A Civicben megismert és azóta némileg tökéletesített IMA rendszer egy óvónéni. Szépen rászoktat bennünket a bilire, leszoktat az orrpiszkálásról, megtanít köszönni, kérni, és nem böfögni kaja után. Szépen rávezet, hogy erős gyorsításokkal és lassításokkal semmire se megyünk, inkább autózzunk finoman lendületből. Megdöbbentően jól csinálja. Az ECON gombot használva kelletlen lesz a gázreakció, sietni próbáláskor elkékül a műszerfal, és dermesztő pusztulás képe látszik a központi kijelzőn. Amint finomabban haladunk, ahol lehet, gurulunk, nem adunk feleslegesen nagy gázt, az autó is békésebb lesz velünk, elmarad a kellemetlen motorhang, ilyenkor egyszerűen nem fogyaszt benzint, csak áramot az akkuból.

Az út végeztével megmutatja, mennyire sikerült spórolni a fosszilis üzemanyagokkal. A ECON módot kikapcsolva egy kicsit fickósabb a menet, nem 2000, inkább 3000/perc fordulaton tartja a motort, de alapvetően itt is használjuk a benzin és elektromos keveréket, csak kicsit teljesítményorientáltabban. A váltót S állásba húzva vagy kézzel kapcsolgatva, az ECON mód kikapcsolása után már majdnem olyan dinamikus, mint egy alap Jazz.

Az IMA többféle módon üzemel, az autó ezeket magától állítgatja. Először is menet közben képes tölteni az akkumulátorokat, akár gyorsításkor is, ezzel jelentősen veszít a dinamikából. Képes a gyorsításba besegíteni, képes motorfékezés közben generátorként tölteni, és fékezés közben is nyerhet energiát, valahogy úgy, mint a KERS a Formula−1-ben. A fékezés közbeni töltés és a tényleges fékezés közötti átmenetet szokni kell, változik a fékerő intenzitása, hiába nem nyomjuk jobban vagy kevésbé a fékpedált.

A 88 lóerős benzinmotor és a mellette lévő 14 lóerős elektromotor ECON módban a dinamikus haladáshoz kevés, a forgalom tempóját tartani épp elég. A gyakorlatban az elektromos segítség annyira jó, hogy a Pasaréti térről a Kapy út tetejére érve a kijelző szerint töltenie kell az akksikat. Lejtőn ereszkedve motorfék üzemmódban visszatölt, olyan erővel, hogy az autó a legtöbb általam próbált lejtőn képtelen a gravitációnak engedve gyorsítani. Itt mondjuk az Istenhegyi vagy a Budakeszi utat képzeljék maguk elé.

Az első nap, amikor Budaörsről hozzánk került a kocsi (a Méta utca felé), egyből egy belvárosi körrel kezdtem, onnan hazarohantam egy kis kitérővel a falumba, majd a reggeli dugóban vissza Újpestre a szerkesztőségbe. Ez együtt bőven több mint száznegyven kilométer, amikor a titkos projektünk miatt kénytelen voltam teletankolni: 3000 Ft ára benzint (9 liter) sikerült letolni a torkán. Ez 6,4 literes fogyasztást jelent, ha teljesen tele kaptuk meg a tesztautót, de ilyen nem szokott lenni.

Megcsináltuk a titkos projektet, és az azt követő tankolás mindenkit arcul csapott. Hazugsággal és csalással vádoltak, fondorlattal gyanúsítottak meg. Papp Tibi azóta is üldöz, nem hagy élni és folyamatosan ordít a közelemben, mindenféle csaló árulónak hív. Ebben a pillanatban is a saját igazát bizonygatja a többieknek. Én sem hittem el az eredményt, ezért másnap a szabadidőmben megismételtem a kísérletet. Az eredmény ugyanaz: a fogyasztás 3,7 liter/100 km. A computer szerint meg 5,4. Mondjuk az se rossz, de a 3,7 az büntet.

Többen kipróbáltuk az autót, Papp Tibi két alkalommal is elvitte egy-egy hosszabb körre. Meggyőződése, hogy csak azért evett nálam keveset, mert lassan vezettem (nem igaz), mert nem zavar, hogy a dugóban nem megy a légkondi (tényleg nem zavar), mert nem padlógázzal gyorsítok és bólintósat fékezek (ez igaz), és mert használni mertem az ECON gombot (ez igaz). Nála 8,87 litert evett, igaz, nem ECON módban, mert nem bírja a meleget, és nyomta neki – egyszer majdnem megölt egy versenypályán, azóta nem ülök be mellé semmibe. Ha a papptibizést nem vesszük figyelembe, akkor az Insight 4,87 liter benzint fogyasztott átlagban. A nálunk töltött 661 kilométer alatt az autó fogyasztásának átlaga: 5,26 liter lett, ha a Papptibi szándékos csakazértisnekemvanigazam gyilkolását is beleszámítjuk.

Ha az új Prius tényleg kétmillióval (harmadával) drágább, akkor megértem, Japánban miért a legnagyobb számban eladott hibrid az Insight. Itt is az lesz.

Papp Tibi és Gerhard Plattner

Ha valaki beleül egy Insightba, rögtön személyes sikernek tekinti, ha keveset fogyaszt. Ezért Bende is átváltozott Gerhard Plattnerré , az osztrákká, aki bizonyos – VW-csoportos – autók takarékosságának és környezetbarátságának bizonygatására hétmillió kilométert tett meg. Közben egymaga több tonna szén-dioxidot termelt feleslegesen, mint az egész Formula-1.

Ezért gondoltam, hogy normálisan autózva kipróbálom, mit tud a városban, pont ki is fogtam egy masszív dugót. (Értsd: nem száguldoztam, közlekedtem.) Az ECON gombot azért nyomtam ki, mert így a klíma nem volt hajlandó rendesen hűteni. Normál módban lényegesen hamarabb újraindul a motor, hogy dolgozhasson a légkondi, és ne egy dohos gőzfürdőben üljek. Az általam mért fogyasztásban (8,87 l/100 km) benne van a fotózás is, ennek során úgy hat-hétszer hatvanra gyorsított Baowah. Az átlagosnál intenzívebben, de az Insight nem rakéta így sem.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján !

Nyilvánvalóan az apró szakaszokban mért Bende-féle részfogyasztások hibásak lehetnek, még ha ezt az önjelölt Plattner nem is hajlandó belátni. Én tényleg csurig tankoltam mind a két alkalommal, az első kattanás és a tele állás között pont két liter volt a különbség. Vagyis vannak fenntartásaim a 3,7-tel szemben, de a 4,87, sőt, még az 5,26 is zseniálisan fantasztikus érték, ha az ember tényleg úgy használja, mint egy autót, és nem próbál plattnerkedni. Ezzel legfeljebb az ezres ős-Swiftek versenyezhetnek, klíma, szervó, lemezvastagság és légzsákok nélkül. Szerintem az lenne a tuti, ha az egész cuccot bepakolnák a Jazzbe, ami egy használható jószág, és nem veri be az ember a fejét, amikor beszáll. Ha ennek még két deci lenne az ára, ott egye a fene. Igaz, arról nem hinné azt senki, hogy egy Prius kicsiben.

Ha Insightot vennék:

Honda Insight 2009 Elegance Honda Insight 2009 Elegance

A Totalcar értékelése:

Csaknem tökéletes autó, kategóriájában olcsón megvehető és gazdaságos közlekedni vele − igaz, kompromisszumokkal. Az ülés kényelmetlen és izzasztó, a fogyasztást vegye ki a családi költségvetésből, nem számottevő.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Versenytársak Versenytársak

  Honda Insight 2009 Elegance Honda Civic 2006 Hybrid Toyota Prius 2009 Premium
  Honda Insight 2009 Elegance Honda Civic 2009 Hybrid Toyota Prius 2009 Premium
Motor 1339 cm3 soros 4 hengeres benzin+elektromos 1339 cm3 soros 4 hengeres benzin+elektromos 1800 cm3 soros 4 hengeres benzin+elektromos
Telj. 88 LE @ 5800 rpm 129 LE @ 6000 rpm 136 LE @ 5200 rpm
Nyomaték 121 Nm @ 4500 rpm 167 Nm @ 2500 rpm 142 Nm @ 4000 rpm
Fogy. 4.2/4.6/4.4 4.3/5.2/4.6 3.9/3.7/3.9
Ár 5 899 000 Ft 5 799 000 Ft 9 235 000 Ft
 

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

A Vokswagen 19-re lapot húz

A Vokswagen 19-re lapot húz
Sokféleképpen lehet a visszaeső értékesítésekre válaszolni, lehet a gyártás visszafogásával és kívánatosabb modellek gyártásával is. Ez utóbbi a bátrak eszköze, például a Volkswagen konszerné.

Végre egy ígéretes Nissan

Úgy tűnt, a japán márka teljesen elvesztette az irányérzékét, de az Invitationt nézve az az érzésünk, még van remény.

Bocsi, Gyuri kivette a kezemből

Tizenkét éve vettem fillérekért, lényegében egy kidobott motor volt. Lassan eltemetődött a garázstörmelék alatt. Aztán, szinte maguktól, történni kezdtek dolgok, és most itt van.

A Dacia lenyomta a Skodát

Prost professzort nem zavarta, hogy egy kisbusszal kell mennie, lenyomta a Lodgyval a konkurenciát.