Ezekkel a virágokkal eléggé feltűnő
Először is fontos: egy kicsit másképp hibrid, mint a
Toyota Prius. Itt
nincs tisztán elektromos üzemű haladás álló benzinmotorral, maximum
olyat sikerült elérni egy hét alatt, hogy zárt szelepekkel járó
motorral bár, de a grafikon szerint csak akkuhajtással tettem meg
pár száz métert. Ezzel nincs baj, ha így egyszerűbb és olcsóbb
megcsinálni, mint egymillió bolygóművel a Priusban, a Honda
lelke rajta.
Az amerikai szürkeimportban hazánkba került
felső-középkategóriás
japán hibridekről szóló cikkben ezt írtuk:
Hiába a trükkös hajtáslánc és a nagy
csomagnyi akkumulátor, a hibridek fosszilis
üzemanyagot tankolnak. Ugyanakkor ők mutatják
a törzsfejlődés útját a kőolajszármazék
égetésétől a teljesen elektromos autó irányába. Ebből
a szempontból három fejlődési szintről, három
állomásról érdemes beszélni. A lágy hibrideknél
(angolul: hybrid mild) nincs olyan üzemmód, amikor
a kocsit kizárólag az elektromotor hajtaná − ilyen
például a Honda IMA rendszere (Integrated Motor Assist
− integrált villanymotor-rásegítés), ahol az elektromotor
a belső égésű motor és a váltó közötti
szendvicsbe kerül. Erőteljes gyorsításnál besegít
a benzinmotornak, fékezésnél áramot termel és táplál
vissza az akkumulátorokba, indulásnál pedig beröffenti
a lekapcsolt benzinmotort. Viszont önállóan nem képes
megmozdítani az autót.
A csótányhát valamiért a hibridek védjegye lett, nagy ára van, de erről később
Engem nem érdekelnek a technikai lózungok, számomra mindössze
a használhatóság a fontos. Ez így van mindennel, amit
használok, egy telefonnal (Nokia E90), a számítógéppel (Macbook
Pro) és nagyjából tényleg mindennel. Akkor jó egy eszköz, ha észre sem
vesszük, hogy van, csak egyszerűen teszi a dolgát. Ilyen tipikusan
a háztartási berendezések javarésze, a mikrosütő,
a mosógép, a porszívó. És nekem ilyen a Honda Insight
is.
Nem tűnik fel a többi japán és európai kocsihoz képest, hogy
ennek kemény volna a rugózása, hiszen nem az; kedvesen,
a súlyt éreztetve dülöngél, de semmiképp sem pattogós, ahogyan
pattog például egy
Mazda6 vagy
Honda Accord. Nem
huzatos a klímája, mint egy
Aveónak. Beszálláskor
nekem nem tűnt fel, mennyire alacsony a teteje, hiszen én minden
autóba beverem a fejem. A kollégák szóltak, hogy az Insight
az átlagnál is alacsonyabb, feltehetően légellenállási okok miatt. Jól
kilátni belőle, nem takar ki semelyik oszlop komplett családokat,
holttere alig van. Halk, jólesik benne még a csúcsforgalmazás is.
Jól szól a hifi, bár a kezelése a központi tekerőgombbal
megszokást igényel. Választhatunk, hogy számot keressen egy albumon
belül, vagy egy másik lemezt az MP3-válogatásból, óvatlanul
összekeverhetjük az audio Bibliát az Alice in Chainsszel.
Virágok közt veled lenni tudod, szép volna kedvesem
Kormányról vezérelhető a tempomat, ami ugyan nem követős, mint
a
Volvóban, de
remekül és érthetően teszi a dolgát: tartja a megadott
sebességet a gazdaságosság határain belül, autópályás emelkedőn
simán visszalassul, aztán a sík úton gyorsít. Szintén
a kormányról állítgatható a CVT váltó hét előre definiált
fokozata, a hifi, a telefon, amit beállítani a
korábbi gyakorlat szerint nem volt több három percnél. Mindössze annyit
kellett trükközni, hogy álljon az autó, mikor elkezdi keresgélni
a telefont. A hifit kivéve minden egyszerű és világos.
Öt éve űrtechnika lett volna, ma csak egy hibrid
A kettébontott műszerfal nekem szép, volt időm megszokni az első
Yarisban és
a Twingóban. A felsőn a sebességet jelzi számokkal
kiírva, és a kijelző háttérszínével utasít takarékoskodásra.
A lentiben a fordulatszámmérő, a benzinszintmérő és az
akku lemerítő-feltöltöméter mutatós (szép is persze, de mutatóval
mutatják az értéket), a többi csak piktogram, a szép zöld
virággal az élen, amit oly szívesen nézegetek a körúti dugóban
álló motornál.
3,7 liter? Öt és fél millió? Anyád!
A harmadik, a kormány mögötti fekete-fehér kijelző mindennél
fontosabb. Ez az IMA szócsöve, itt mutatja, mennyit mehetünk még ezzel
a tankkal, mióta megyünk, milyen átlaggal. Arról is szól egy
képernyő, hogy épp milyen arányban használunk benzint
a mozgásunkhoz, és hogy állnak a telepek árammal. Az utunk
mely részében milyen átlagfogyasztási szokásaink vannak: 0-5 liter,
5-10 liter, 10-15 liter között, grafikonokkal. Leállításkor pedig
megmutatja, mennyire voltunk gazdaságosak, és ha nagyon, kupával
jutalmaz. Ezeket az információkat a kormányon lévő I gombbal
érhetjük el. Ha sokat nézegeti, még neki talál menni az Ön előtt
haladónak, szóval óvatosan.
Nagyon izzasztó a kárpit, műszálas ruhában ne vezessen Insightot
Bent kényelmesen elférni, bár az ülőlap a kategóriának
megfelelően kicsit rövid, és kellemetlenül büdösre izzaszt
a kárpit a dugóban, viszont fűthető. A csomagtere egy
hétvégi gyerekes kiránduláshoz elegendő, kismotorral, babakocsival,
síppal, dobbal, nádi hegedűvel, 339 liter erre elég, többre nem
(pótkerék nélkül 408 lenne, a padló alatti rekesszel). Gond nélkül
befért a gyerekülés, és ISOFIX is van. Nem egy Astra kombi, de az
esetek 99,8 százalékában megfelelő. A hátsó fejtér, hogy is
mondjam, a kategória átlaga alatti, nekem épp jó, de a nálam
magasabbaknak szűkös. A belső burkolatok világos színe pedig nekem
ugyan nem tetszik, de tény, hogy tágasabbnak tűnik így
a beltér.
Ez a csomagtér kicsi
A csótányhát jótékony hatással van a légáramlatokra, a jó
kilátásra, a pakolhatóságra és parkolhatóságra, ha nem szégyellném
magam, azt írnám, pszeudokombi. Pont úgy, ahogy egy
Espada.
Teljes értékű pótkerékkel és egy rakás akkuval súlyosbítva.
Mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy rendeltetésének megfelelően,
az elővárosi közlekedésben hogyan muzsikál. Lapozzon!
Sokkal szerényebb méretű a Pirusnál
IMAdkozzunk
A Civicben megismert és azóta némileg tökéletesített IMA rendszer
egy óvónéni. Szépen rászoktat bennünket a bilire, leszoktat az
orrpiszkálásról, megtanít köszönni, kérni, és nem böfögni kaja után.
Szépen rávezet, hogy erős gyorsításokkal és lassításokkal semmire se
megyünk, inkább autózzunk finoman lendületből. Megdöbbentően jól
csinálja. Az ECON gombot használva kelletlen lesz a gázreakció,
sietni próbáláskor elkékül a műszerfal, és dermesztő pusztulás
képe látszik a központi kijelzőn. Amint finomabban haladunk, ahol
lehet, gurulunk, nem adunk feleslegesen nagy gázt, az autó is békésebb
lesz velünk, elmarad a kellemetlen motorhang, ilyenkor egyszerűen
nem fogyaszt benzint, csak áramot az akkuból.
Az út végeztével megmutatja, mennyire sikerült spórolni
a fosszilis üzemanyagokkal. A ECON módot kikapcsolva egy
kicsit fickósabb a menet, nem 2000, inkább 3000/perc fordulaton
tartja a motort, de alapvetően itt is használjuk a benzin és
elektromos keveréket, csak kicsit teljesítményorientáltabban.
A váltót S állásba húzva vagy kézzel kapcsolgatva, az ECON mód
kikapcsolása után már majdnem olyan dinamikus, mint egy alap Jazz.
Erre a képre kattintva a sajtófotók galériájába jut
Az IMA többféle módon üzemel, az autó ezeket magától állítgatja.
Először is menet közben képes tölteni az akkumulátorokat, akár
gyorsításkor is, ezzel jelentősen veszít a dinamikából. Képes
a gyorsításba besegíteni, képes motorfékezés közben generátorként
tölteni, és fékezés közben is nyerhet energiát, valahogy úgy, mint
a KERS a Formula−1-ben. A fékezés közbeni töltés és
a tényleges fékezés közötti átmenetet szokni kell, változik
a fékerő intenzitása, hiába nem nyomjuk jobban vagy kevésbé
a fékpedált.
A 88 lóerős benzinmotor és a mellette lévő 14 lóerős
elektromotor ECON módban a dinamikus haladáshoz kevés,
a forgalom tempóját tartani épp elég. A gyakorlatban az
elektromos segítség annyira jó, hogy a Pasaréti térről a Kapy
út tetejére érve a kijelző szerint töltenie kell az akksikat.
Lejtőn ereszkedve motorfék üzemmódban visszatölt, olyan erővel, hogy az
autó a legtöbb általam próbált lejtőn képtelen
a gravitációnak engedve gyorsítani. Itt mondjuk az Istenhegyi vagy
a Budakeszi utat képzeljék maguk elé.
Itt több motor van, mint amennyi látszik
Az első nap, amikor Budaörsről hozzánk került a kocsi (a Méta
utca felé), egyből egy belvárosi körrel kezdtem, onnan hazarohantam egy
kis kitérővel a falumba, majd a reggeli dugóban vissza
Újpestre a szerkesztőségbe. Ez együtt bőven több mint száznegyven
kilométer, amikor a titkos projektünk miatt kénytelen voltam
teletankolni: 3000 Ft ára benzint (9 liter) sikerült letolni
a torkán. Ez 6,4 literes fogyasztást jelent, ha teljesen tele
kaptuk meg a tesztautót, de ilyen nem szokott lenni.
7,8 liter? Felejtse el
Megcsináltuk a titkos projektet, és az azt követő tankolás
mindenkit arcul csapott. Hazugsággal és csalással vádoltak,
fondorlattal gyanúsítottak meg. Papp Tibi azóta is üldöz, nem hagy élni
és folyamatosan ordít a közelemben, mindenféle csaló árulónak hív.
Ebben a pillanatban is a saját igazát bizonygatja
a többieknek. Én sem hittem el az eredményt, ezért másnap
a szabadidőmben megismételtem a kísérletet. Az eredmény
ugyanaz: a fogyasztás 3,7 liter/100 km. A computer szerint
meg 5,4. Mondjuk az se rossz, de a 3,7 az büntet.
Itt több motor van, mint amennyi látszik
Többen kipróbáltuk az autót, Papp Tibi két alkalommal is elvitte
egy-egy hosszabb körre. Meggyőződése, hogy csak azért evett nálam
keveset, mert lassan vezettem (nem igaz), mert nem zavar, hogy
a dugóban nem megy a légkondi (tényleg nem zavar), mert nem
padlógázzal gyorsítok és bólintósat fékezek (ez igaz), és mert
használni mertem az ECON gombot (ez igaz). Nála 8,87 litert evett,
igaz, nem ECON módban, mert nem bírja a meleget, és nyomta neki –
egyszer majdnem megölt egy versenypályán, azóta nem ülök be mellé
semmibe. Ha a papptibizést nem vesszük figyelembe, akkor az
Insight 4,87 liter benzint fogyasztott átlagban. A nálunk töltött
661 kilométer alatt az autó fogyasztásának átlaga: 5,26 liter lett, ha
a Papptibi szándékos csakazértisnekemvanigazam gyilkolását is
beleszámítjuk.
Tudja min ül? eLeMeN
Ha az új Prius tényleg kétmillióval (harmadával) drágább, akkor
megértem,
Japánban miért a legnagyobb számban eladott hibrid az Insight.
Itt is az lesz.
Papp Tibi és Gerhard Plattner
Ha valaki beleül egy Insightba, rögtön személyes sikernek
tekinti, ha keveset fogyaszt. Ezért Bende is átváltozott
Gerhard Plattnerré , az osztrákká, aki bizonyos –
VW-csoportos – autók takarékosságának és környezetbarátságának
bizonygatására hétmillió kilométert tett meg. Közben egymaga
több tonna szén-dioxidot termelt feleslegesen, mint az egész
Formula-1.
Ezért gondoltam, hogy normálisan autózva kipróbálom, mit tud
a városban, pont ki is fogtam egy masszív dugót. (Értsd:
nem száguldoztam, közlekedtem.) Az ECON gombot azért nyomtam
ki, mert így a klíma nem volt hajlandó rendesen hűteni.
Normál módban lényegesen hamarabb újraindul a motor, hogy
dolgozhasson a légkondi, és ne egy dohos gőzfürdőben
üljek. Az általam mért fogyasztásban (8,87 l/100 km) benne van
a fotózás is, ennek során úgy hat-hétszer hatvanra
gyorsított Baowah. Az átlagosnál intenzívebben, de az Insight
nem rakéta így sem.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná
másoknak is?
Tegye meg a publikáció
blogposztján !
Nyilvánvalóan az apró szakaszokban mért Bende-féle
részfogyasztások hibásak lehetnek, még ha ezt az önjelölt
Plattner nem is hajlandó belátni. Én tényleg csurig tankoltam
mind a két alkalommal, az első kattanás és a tele
állás között pont két liter volt a különbség. Vagyis
vannak fenntartásaim a 3,7-tel szemben, de a 4,87,
sőt, még az 5,26 is zseniálisan fantasztikus érték, ha az ember
tényleg úgy használja, mint egy autót, és nem próbál
plattnerkedni. Ezzel legfeljebb az ezres ős-Swiftek
versenyezhetnek, klíma, szervó, lemezvastagság és légzsákok
nélkül. Szerintem az lenne a tuti, ha az egész cuccot
bepakolnák a Jazzbe, ami egy használható jószág, és nem
veri be az ember a fejét, amikor beszáll. Ha ennek még két
deci lenne az ára, ott egye a fene. Igaz, arról nem hinné
azt senki, hogy egy Prius kicsiben.
A Totalcar értékelése:
Csaknem tökéletes autó, kategóriájában olcsón megvehető és gazdaságos közlekedni vele − igaz, kompromisszumokkal. Az ülés kényelmetlen és izzasztó, a fogyasztást vegye ki a családi költségvetésből, nem számottevő.
- Kényelem
- Teljesítmény
- Megbízhatóság
- Szerviztapasztalat
- Fenntartási költség
- Ennyire szerette
Versenytársak
Versenytársak