A Matiz is azért lett olyan, amilyen, mert európai megrendelőnek készült, csak végül lemondták az igénylést. A már felsorolt többi Daewoo esetében nem tudni, mi történt, a koreaiak szóltak-e, hogy valami jellegtelen-csúnyácskát, ha lesz szíves, vagy Giugiaróék mentek elébe a vélt igényeknek, a koreaiak meg nem mertek szólni, elvégre az Italdesign csak tudja, mit csinál.

Egészében olyan kifogástalanul jól sikerült, hogy még kisautó-kedvencemmel, a Punto II-vel is felveszi a versenyt. Addig nézegettem a bemutatón a ferde hátú Kalosokat, míg elhatároztam, inkább a lépcsős hátú változatot kérjük, mert az embert menthetetlenül kiröhögik a kollégák, ha egy Daewoo-ról áradozik. És el kell valahogy kerülni az esztétikai keszonbetegséget, ami alattomosan támad, ha hirtelen túl mélyről túl magasra emelkedünk.

A forgalmazó is a kedvünkben járt: a lehető legkispolgáribb fehér színű tesztautót kaptunk. Így most már tényleg a lehető legborzasztóbb, de még így is látszik rajta, hogy maradandó fogyatékosságot okozó balesete előtt szép kis autó volt.

A belső dizájn - mondhatjuk - rendben van. A Kalos csak kívül szögletes, belül a Matiz kerek formáit fejlesztették tovább. A kerek műszereken, légbeömlőkön kívül tetemes mennyiségű kör látható az ajtókon is, a nyitó fogantyú felett, a kilincs körül. Nem beszélve az elektromos ablakemelő kapcsolóiról, amit szintén kör közepén áll, persze ez sokkal kevésbé lesz majd extravagáns a legnépszerűbb alap-Kalosban, kézi tekerővel. A szélvédő közepe alá épített kvarcórás, visszajelző LED-es megoldás is azt mutatja, hogy törődtek a dizájnnal.

Beesett egy-két sanyarúbb minőségű anyag, de csak módjával; egy kicsi a műszerfalon meg az ajtóborítások tetején. Kár értük, mert egyébként sikerült jó benyomást keltő műanyagokkal operálni - a kategóriatársakban (Suzuki, Peugeot 206, Fiat Punto) egyértelműen több az alázó polimer. Beltéri kedvencem az elakadásjelző kapcsolója: jóféle csillogó piros műanyag, akárcsak a Fiatokban és Alfákban.

Az egyetlen roppant szörnyetegség a kormány: borzalmas forma, textúra, tapintás. A váltószoknya is elég betyáros anyagból van, a váltógombon viszont már látszik valamelyes minőségérzetre való törekvés, a fekete műanyag kapott egy kis rücskösítést, akárcsak a kézifék karja. És amikor már jól kiörvendeztük magunkat, meg be is esteledett, átállítanánk a tükröt éjszakai állásba, de olyan neki sajnos nincs.

Az első tetőoszlop jó vastag - manapság nem a szép kilátás hódít, hanem a jó törésteszt-eredmény, márpedig a tetőoszlopok brutalitása alapján ebben a Kalos nem lesz rossz. A belső tér talán lehetne nagyobb, ha fél centivel kijjebb rakják az üléseket, mert így két kabátos férfiember hamarjában nem biztos hogy tudja, melyik könyök kié.

Hátul magam mögött egész jól elférek, nemcsak hosszában, hanem széltében is; a Kalos papíron ötszemélyes, tehát két embernek kényelmes a hátsó ülés. A lépcsős hátú Kalosban a csomagtartó nagy, a gyári adat szerint 320 liter, de könnyen bele tudtam hemperedni, ami a TotalCar szabvány szerint legalább 410 litert jelent.

A váltó alapjában véve nem rossz, könnyen és pontosan kapcsolható, bizonyos megszorításokkal. Hidegben, úgy mínusz 5 tájt megmakkan, és míg fel nem melegedett egy kicsit, legalább annyi kalóriát égetünk el, mintha eveznénk. A másik megszorítást, hogy az egyest kizárólag álló helyben hajlandó elfogadni, már a leglassúbb gurulásra is blokkol a rudazat.

< >