Használtteszt: Dacia Logan 1.4 MPI - 2006

Az alapok alapja

2007. szeptember 4., kedd 08:34
Dacia? Fúj! Légkondi és szervó nélkül? Jaj! Román minőség? Broáf! Vagy mégsem?

Áprilisban gyarapodott a család, most már öten vagyunk. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, kicsi nekünk az ötüléses Focus kombi. Nem tudjuk például a szomszéd Tomikát fagylaltozni vinni, de a nagymamák sem férnek be, márpedig a nagymamákat vinni kell, ők a föld sója, a megroggyant szülők örök támaszai. Hétüléses kell ide, nagy benga people carrier, úgyhogy vettem egy hároméves Toyota Avensis Versót, amiről majd később írok, mert az autókeresés érdekes élmény volt. Szóval a Fordot sikerült négy óra alatt eladnom, méghozzá jó áron, a Toyota viszont még nem volt nálam, úgyhogy kölcsönvettem az öcsém Dacia Loganját.

Különös fickó az öcskös, van egy Mercedese, de azzal csak hétvégén és csajozni jár, hét közben a Daciát használja. Aki még nem tudná: anyai ágon svábok vagyunk, innen a szélsőséges hajlam a takarékos és racionális megoldások irányába. Szóval szegény most kénytelen volt hét közben is a Mercedessel járni, ezzel nagyon felborult a bioritmusa, naponta hívott fel, hogy megvan-e már a Toyota, persze csak hogy visszaülhessen a Daciába. Árpi Daciája sötétkék alapmodell, mentes minden extrától, úgyhogy nagyon közel van az autóideálomhoz. Nekem ugyanis az a fixa ideám, hogy az igazi autó egyszerű, robusztus, felesleges extráktól mentes, és egy marokkói autószervizben is meg tudják generálozni.

Efféle autót ma már nagyon kevés helyen gyártanak, ilyen például Indiában a Hindustan Ambassador, Brazíliában és Kínában a Volkswagen Santana, és ki ne hagyjam a jó Fiat Paliót, nem érdemelné meg. Szóval hasonló Brot und Butter autó a Dacia is, melyet feleségem az első nap elnevezett Lumpinak. Azért Lumpinak, mert a csomagtartó jobb felső sarkán az áll szép, krómozott betűkkel: 1.4MPI. A négyes teteje ráadásul nyitott, az egyessel meg szinte összeolvad a mögötte álló pont. Az asszony pedig rövidlátó, és szemüveg nélkül próbálta meg kiolvasni az összemosódó típusjelzést.

Lumpi tehát befészkelte magát hozzánk, elkezdtem használni. Először majdnem nekimentem vele a falnak, mert nincs benne szervó. Évtizednyi szervózás után nagy flash visszaülni egy szervó nélküli autóba. Tanulságos, ahogy az ember rájön, van bicepsze, és azt használni is kell. A buta, pontatlan, gumiszerű kormányzást viszonylag gyorsan meg lehet szokni, és én azóta a sávok között kék ledes szörnyekkel cikázó kissrácokat is azzal téríteném jobb belátásra, hogy lekötném a kocsijukban a szervocsövet, rögtön elmenne a kedvük az éretlenkedéstől.

Forgalomban tehát adaptálódtam a szervónélküliséghez, parkolásnál viszont már nem sikerült. Szakadt rólam a víz a szűk helyeken, és jóval tovább is tartott a beállás, mert a kellemetlen tapintású kormány végállásból végállásba csavarintása a kútból vizet húzással egyenértékű sportteljesítmény. Szép dolog az egyszerűség, de szervó mégiscsak kell. Légkondi meg hővédő üveg viszont nem annyira. Az első napokban azt hittem, nem fogom túlélni. Hőségrekord Budapesten egy légkondi nélküli, sötétkék Daciában, amiben kizárólag ragadós műanyag borítások vannak - szörnyű.

Eleinte dőlt rólam a víz. Mielőtt bementem valahová, negyedórát szárítkoztam huzatos átjárókban, olyan embertelenül nézett ki az öv hevederje alatt átizzadt ingem. Aztán szépen lassan kezdett a szervezetem hozzászokni a dologhoz, eszembe jutottak a régi trükkök, hogy lehúzott első ablak mellett mennyire kell kinyitni a hátsó ablakot a huzatmentes légáramlás érdekében, és szép lassan a torkomból is elmúlt a kaparás, a légkondizás állandó és kiirthatatlan kísérője.

Ahogy alkalmazkodtam a kocsihoz, úgy tűntek fel az előnyei. Azon a fekvőrendőrön, ahol az - egyébként tökéletes futóművű és általam a kategória legjobbjának tartott - Focus nagyot zöttyenve ugrott át, Lumpi szinte átsiklott ballonos gumijaival és hosszú rugóútjával. A hasonló méretű autóknál két-három centivel nagyobb hasmagassága is valóságos áldás, a környékünkön elég sok bakhátas, rossz út van, a Logan alja felől soha nem hallottam azt a gyűlölt fémes zajt, amit a kocsi padlólemezéhez súrlódó kavicsok okoznak. Elképesztően jól eltalálták az üléshelyzetét is.

Bár a kormány és az ülés magassága ebben a változatban egyáltalán nem állítható, meglepően kényelmesen ültem, ami azért nagy szó, mert 194 centimmel és hosszú lábaimmal ez lényegesen drágább autókban is nehezen szokott sikerülni. Noch dazu, az ülés is meglepően nagy és széles, még olyan 108 kilós fenekek cipelésére is kiváló, mint az enyém. De nemcsak én ültem jól, mögöttem is kényelmesen ültek. Egy Golf IV-es vagy egy első szériás Octavia hátsó ülése tényleg olyan a Daciáéhoz képest, mint egy japán capsule hotel valamelyik nagy szálloda királyi lakosztályával összehasonlítva.

A csomagtartó is óriási, és tényleg magasról teszek rá, ki van e szőnyegezve, vagy sem. Sok cucc férjen bele, az a lényeg, és nagy legyen a rakodónyílás. Amiért külön hálás vagyok, hogy a csomagtérfedelet nem drága és előbb-utóbb elgyengülő gázteleszkóp, hanem rugó nyomja fel, ez biztos tovább fogja bírni, aztán meg ki lehet támasztani seprűnyéllel, mint régen.

A Logan-tulajdonos élete azért korántsem felhőtlen, mert a takarékossági düh forgószele a kocsinak olyan részein is átsöpört, ahol nem kellett volna. Nincs például pollenszűrő, a ventilátorház szűrője pedig olyan nagy lyukú, hogy azon akár fél centi átmérőjű virágzatok is kacagva áthatolnak. Lumpi belseje tehát - hiába porszívóztam gyakran - állandóan koszos volt a szellőztetés által behordott törmelékektől. Gyakorló allergiásként ez nemcsak a szépérzékemet zavarta, hanem az orromat is, méghozzá alaposan. Az öcskös szerint a Loganhoz nem is lehet pollenszűrőt kapni, de némi reszelgetéssel bele lehet berhelni az új Clióét - éljen az újjáéledő barkácsolás és a lakótelepi parkolók megbonthatatlan barátsága.

A fényezés maga a katasztrófa. Vékony, nagyon könnyen karcolódik, és egy rajta hagyott verébszar fél nap alatt felmarja. A Loganok tehát a szó szoros értelmében gyorsan vesztik régi fényüket, kivéve esetleg ha valaki úri kedvében egy jó metálfényt rendel hozzájuk. Rettentő az utastér műanyagainak szaga és tapintása. Melegben az ember bőre odaragad a könyöktámaszhoz, a váltókar tapintása olyan érdes, mint az anakonda bőréé, és még a térképzsebet is lespórolták róla - talán mert szerintük a daciásnak úgy sincs pénze külföldi útra.

Végül két hetet töltöttem el Lumpival - és tanulságosabb volt, mint Grimm legszebb meséi. Bebizonyosodott, amit úgyis tudtam: valószínűleg nem vennék Daciát. Három - az autózás szempontjából egyáltalán nem életfontosságú - dolgon múlit: Nem tudnék együtt élni a szörnyeteg műanyagjaival, szakócával faragott formájával, és - tartsanak megveszekedett sznobnak - a nevével sem.

Alap Logan

De bebizonyosodott az is, hogy a Dacia átkozottul közel van egy tökéletes élhető kelet-európai családi autóhoz. Agyonvághatatlan, komfortos futóművével mindenen átgázol, nagy hely van benne embernek és csomagnak, meglepően fürge a motorja, és lenyűgöz az egyszerűsége - milyen jó lenne ez egy kicsit vonzóbb csomagolásban!

Persze sose lesz. Ez a kocsi a marketingesek szülötte. Ha kicsit csinosabb lenne, már belerabolna a drágább kocsik vásárlókörébe, és így pénzt húzna ki a kasszából. Így viszont úgy tűnik, hogy a tervbe vettnél jóval kevesebb embernek kell . Lehet, hogy már az is segítene, ha Renault-nak vagy Nissannak neveznék, mint máshol?

Dacia Logan 2004 Logan Dacia Logan 2004 Logan

A Totalcar értékelése:

A csomagtartója és az utastere nagy és kényelmes, a futóműve tökéletes a magyar utakra, az ára pedig a magyar pénztárcának. Az utastér borzasztó anyagból, a fényezés pocsék és a szervokormány hiánya is fájdalmas.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

gyújtótekercs
DACIA DUSTER 1.6 16V LPG zárt terepjáró 2011-2013
14610 Ft
vezetőkar fej
DACIA LOGAN 1.4 Pick-up 2009-2013
4644 Ft
olajnyomás kapcsoló
DACIA LOGAN 1.5 dCi Pick-up 2010-2013
2706 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Jaguar pays tribute to its design heritage
The pride of British car production has been adorning the streets with beautiful pieces of design for almost a century. Time has come to pay tribute to the productive years and celebrate the designers.