Teszt: Fiat Marea 1.6 ELX

Igazságot Mareának!

2002. augusztus 14., szerda 09:40
A Marea ugyan a Bravából származik, de nagyobb annál és részletmegoldásai kifinomultabbak. Használtpiaci értéke viszont nem magasabb, pedig már a Brava sem az ártartásáról híres. Középkategória dömpingáron: érdekes megfejtés.
 
   
   Még a ködlámpaizzó is H1-es. A vetítőlencsés fényszóró lehetne kicsit erősebb is.

A Brava és a Marea a B-oszlopig azonos, ha a lökhárító eltérő gumicsíkjait nem számítjuk. A B-oszlopot elhagyva viszont a Marea klasszikus négyajtós szedán formáját rajzolja ki, ami kb 20 centivel hosszabb a Bravánál. Létezik kombi változat is, Weekend néven, tekintélyes méretű raktérrel.

A nagy Fiat tervezésekor hatalmas fehér zászlók lobogtak a Fiat-központ ablakaiban. Ennek jele, hogy az eredményt elnézve a mérnökök sem küzdöttek elég eltökélten, nehogy má' kompaktautó alapjaira kelljen középkategóriásat álmodniuk, de legkevésbé a marketingesek hittek a projectben: nem verték Agnelli úr asztalát, hogy a designerek legalább egy kicsit tervezhessék át az autó orrát, ahogyan az például a Golf-Vento testvérpár esetében történt.

 
   
 

Ráadásul a hivatalos prospektusban olyan alapkövetelményeket emeltek ki az autó "legkorszerűbb konstrukciós megoldásai" között, mint "a független felfüggesztés" és "az átlós osztású, kétkörös, rásegítős fékrendszer." Szép, szép, de ezek a megoldások már a Boney'M csúcskorszakában sem számítottak műszaki kuriózumnak.

A bravás örökség, valamint a reklám- és a marketing finoman fogalmazva is visszafogott volta együtt eredményezhették, hogy a Marea-cikket hajszál híján az Autós bukták rovatba kellett helyeznünk. Mivel világszerte keveset adtak el belőle, a használtpiacon sem dominál. Felderítőcsapatunk mindazonáltal megállapította, hogy állandó a felhozatal, csak keresni kell.

 
   
   

A Marea kivitele fokozza a bizonytalanságot: alsó-e a közép vagy felső? Pozitív, hogy a Brava-család, így a Marea kidolgozása és anyagai igényesek, jó minőségűek. Egy példa: a levegőbeömlők tekerentyűi már az első generációban is gumírozottak és rugós csillapításúak, pedig a modell megjelenésekor, 95 végén ez még nem volt divat. Ugyanakkor hiányoznak a felső-középre jellemző valódi, nemes anyagok, a Mareában mindenfelé csak műanyag és műanyag kerül a kezünk ügyébe. Ha egynémely versenytárs ordítóan plasztik fabetétei nem is hiányoznak, egy kis alu díszítés, króm, valódi bőr feldobná a belsőt.

A kárpitozás szintén nem veheti fel a versenyt a kategória éllovasaival, nem teljesen pontosak a varrások, a végek nincsenek jól eldolgozva, de ez csak azokat izgassa, akiknek nőrokonai hajdanán kacérkodtak a ruhaipari szakközép gondolatával. Az én figyelmemet is az az unokahúgom hívta fel rá, aki a nadrágjaimat szokta rám igazítani. Mindenesetre érdekes a dolog, hiszen az autó végső soron Versace, Gucci és a többi szabómester hazájából származik.

 
   
 

Az összeszerelés minőségét jelzi, hogy az általam használt autó beltere még három év budapesti nyomulás után is teljesen zajtalan: nincs zörgés, nyikorgás, recsegés; a Braváénál igényesebb zajcsillapítás pedig a motor- és futóműzajokat szűri ki.

A komfortérzetet finom, a póriasabb Baravákban nem létező apróságok garantálják, a felhajtható könyöktámaszok (elöl-hátul), a hátsó ülések előtti komplett szellőzés-szabályozó konzol, az utastér ravasz, többpontos belső világítása (ELX-felszereltségtől), az állítható gerinctámasz. Éjszaka a műszerfal fényrajza is gyönyörű. Olasz design über alles.

 
   
   

Marea-tulajdonosok gyakran lógatják az orrukat mindenféle apró hiányosság miatt. Ajtókapcsolók haláloznak el idő előtt, a gerinctámasz is hamar feladja a harcot, a hátsó üléssor rögzítése időnként szólókoncertet rendez. A műszerfal hibajelző lámpái is képesek rémisztő dolgokat mutatni, de ezek a gondok szerencsére leggyakrabban sima kontakthibára vezethetőek vissza.

A fő szerkezeti elemek ellenben megbízhatóan működnek, bár az elterjedt 1.6-os benzinmotor képes a tulajok idegét őrölni (és pénztárcáját fosztogatni) megrepedő kipufogóöntvényeivel és a vezérlő számítógép esetenkénti makrancoskodásával.

 
   
 

Ami a vezetési élményt illeti, a Marea határozottan dögösebb számos konkurensénél. A kezelőszervek kifejezetten finoman működnek, a szervo remek (kormány: 2.9 fordulat ütközéstől ütközésig), a fékek zseniálisak, a kuplung mint a vaj. A sebváltóra rá kell érezni, de utána teljesen felhasználóbarát. A futómű ésszerű kompromisszum: alapvetően komfortos, de az élményautózást is bírja, különösen a magasabb felszereltségi szintek 195/55R15 gumijával.

Motorokból sokféle került be a Mareába: az 1.4-es 12 szelepes benzinest és a 75 lovas turbódízelt rögtön ikszeljük is ki - ezek egyszerűen gyengék az autóhoz. Az 1.6 16V (103 LE) és az 1.8 16V (113 LE) már megmoccantják a gépet; közülük az 1.8-as lényegesen kifinomultabb, elsősorban a Hitachi gyártmányú vezérlőrendszer és a precíz légmennyiségmérő jelentik az előrelépést. Gázadásra mindkét motor visszamorog, teljesítményük alacsony fordulaton egy kicsit ványadt, ellenben háromezer felett bekapcsol a nemlétező turbó - innentől egészen a leszabályozásig robbanékonyan mozgatják az autót.

 
   
   

Az 1.6-os motor a menetteljesítményeihez képest kicsit tán mohón fogyaszt, de lehet, hogy csak mert karakterisztikája kikényszeríti az állandó nyomulást. Dinamikus autózáshoz városban ritkán kapcsolunk harmadiknál feljebb, bár ha lemondunk a gyorsítás lehetőségéről, ötösben is rángatás nélkül tartja az ötvenet. Na jó, a hatvanat.

Az 1.8-as nyugisabban vezethető, fogyasztása a gyakorlatban még talán kevesebb is. Ezek után lép életbe Murphy törvénye, amennyiben a kevésbé tökös 1.6-os Mareából rengeteg szaladgál, az 1.8-as meg fehér holló.

 
   
 Öt henger, 20 szelep és 155 ló

Meg kell említeni a kétliteres, öthengerest (!), ami ugyan derekasan nyakalja a benzint (lásd 14.2 literes gyári városi fogyasztási adat), ellenben 154 lóereje és 186 Nm-es nyomatéka szép dolgokra képes. Hogy mást ne mondjunk, 8.6 alatt viszi százra a gépet.

A használtpiacon sok dízel is feltűnik. A két JTD motor '99 második felétől elérhető, mindkettő imádnivaló: a kisebbik 1.9-es (105 LE) is 10.8 alatt van százon, átlagfogyasztása pedig 5.6 liter. A nagytesó 2.4-es (130 LE) majdnem megfogja a kétszázat, gyorsulása 10 másodperc. A régebbi dízelek (TD 100 és TD 125 - a szám a teljesítményre utal) lényegesen kevésbé kulturáltak, többet is fogyasztanak, de dízelhívőknek simán vállalhatók.

 
   
   A gyári magnó szokatlan formájával garantáltan nem vonzza a tolvajokat. A kormánytávirányító már az ELX szereltségtől jár.

A felszereltség az alap SX változatban elégséges. Jár az ABS és a vezetőoldali légzsák, meg adnak egy alaprádiót. Az ELX szint (Exclusive Luxury, bizony) már szinte minden fontosat hoz, bár az utasoldali légzsák és a klíma még mindig csak opció. A csúcs HLX-ben már oldallégzsákok is vannak, de a klíma még mindig feláras extra - a gyakorlatban azért egyik felszereltségi szinten sem szokott hiányozni a használt autókból.

A Marea alsó-közép autó, annak ellenére is, hogy külső méretei felső-közép közeliek. Apró, bosszantó hibáktól nem mentes, de alsó-közép szinten igényes kidolgozása, és még felső-közép szinten is kellemes autózhatósága miatt eleve érdekes alternatíva. Ehhez jön a dömpingár: a használtautó piac (elő)ítélete szerint az autó értékvesztése magas, ami az eladóknak ugyan rossz hír, de a vevőjelölteknek meg jó. Az 1.8-as benzines és a két JTD motor különösen okos választás, pláne ha a felszereltség is legalább ELX szintű.

 
  Mihályi Attila (nick: Attiska), Marea-tulajdonos
 
  
 
   
   
Tavaly tavasszal a feleségemmel kimentünk az autópiacra tájékozódni. Megláttunk egy Mareát. Innentől csakis ilyen autót akartunk. Tágas, gyönyörű, kényelmes, jól megy, és olasz. Kell még más?

Ősszel teljes gőzzel beindult a Marea-beszerzés. Időközben rádöbbentünk, hogy nem lesz egyszerű megfelelő autót találni, mert elég ritka a típus, főleg ha a felszereltség is számít. Már barátkoztam a gondolattal, hogy külföldről hozok valamit, mikor idén márciusban rámmosolygott a szerencse. Az autópiac előtti parkolóban láttam meg. Írtam egy kis cetlit, hogy az autót megvenném, és az ablaktörlő alá tettem. Pár nap múlva a Marea az enyém lett. Klímás, dupla légzsákos változat, ELX felszereltségi szint. A szokásos 1,6-os 103 lóerős motorral van felszerelve, ami szerintem megfelelő dinamizmussal mozgatja a Bravánál nehezebb karosszériát, különösen 4000 felett. Igaz, ez köszönhető a Bravánál/Bravónál rövidebb áttételű nyomatékváltónak is. Az autó nagyon jól össze van rakva, eddig semmi zörgés nem tapasztalható, pedig sok a műanyag az utastérben. A Mareára talán az olaszok is jobban odafigyelnek. A motorhang nagyobb tempónál egy picit erősebb, mint a szokásos, de nem zavaró (140 km/h körül ötödikben a fordulatszámmérő 4000-et mutat, emiatt zajosabb a motor, cserébe innentől még harap is). Az ülések nagyon kényelmesek, jobbak mint a Brava/Bravo ülései, plusz elöl van egy könyéktámasz, igaz ennek magassága nem állítható. A futómű nem túl lágy, de nem is feszes, pont amilyennek lennie kell egy ilyen autóban. Nem hozza zavarba néhány nagyobb tempójú kanyarvétel. Összegezve: nagyon szeretem a Mareámat, szerintem méltatlanul kevés van belőle Magyarországon. Ennek van előnye is, mert igencsak meg szokták nézni, valamint általános a márkatársak közötti villogás, integetés, vigyorgás. Én egy jó darabig nem vagyok hajlandó megválni Tőle.
 
  Isaura Mareája
 
  
 
   
 A dél-amerikai változat fara a Lancia Lybrához hasonlít. Európában ne keressük
A brazil piacron az eleve állat kétliteres motorra még turbót is tesznek (gyorsulás: 7.4), vagy éppen 2.4-es öthengerest tesznek bele - onnan azonban ritkán érkezik hozzánk használtautó. Milyen kár.




 
 

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

tömítéskészlet, szelepszár
FIAT BRAVO 1.6 16V Ferdehátú 1995-2001
3758 Ft
fékpofakészlet
FIAT PANDA 1000 Ferdehátú 1986-1992
7238 Ft
olajnyomás kapcsoló
FIAT TIPO 1.9 TD Ferdehátú 1990-1995
2114 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Possibly the most durable family car
This is one of the most highly sought after used cars around and not without a reason. The first generation Ford Focus is just about your perfect choice for a few thousand Euros. There is only one rule of the thumb: steer clear of TDCI diesels – like the one we are reviewing here.