Teszt: Fiat Marea 1.6 ELX

Igazságot Mareának!

2002. augusztus 14., szerda 09:40
A Marea ugyan a Bravából származik, de nagyobb annál és részletmegoldásai kifinomultabbak. Használtpiaci értéke viszont nem magasabb, pedig már a Brava sem az ártartásáról híres. Középkategória dömpingáron: érdekes megfejtés.
 
   
   Még a ködlámpaizzó is H1-es. A vetítőlencsés fényszóró lehetne kicsit erősebb is.

A Brava és a Marea a B-oszlopig azonos, ha a lökhárító eltérő gumicsíkjait nem számítjuk. A B-oszlopot elhagyva viszont a Marea klasszikus négyajtós szedán formáját rajzolja ki, ami kb 20 centivel hosszabb a Bravánál. Létezik kombi változat is, Weekend néven, tekintélyes méretű raktérrel.

A nagy Fiat tervezésekor hatalmas fehér zászlók lobogtak a Fiat-központ ablakaiban. Ennek jele, hogy az eredményt elnézve a mérnökök sem küzdöttek elég eltökélten, nehogy má' kompaktautó alapjaira kelljen középkategóriásat álmodniuk, de legkevésbé a marketingesek hittek a projectben: nem verték Agnelli úr asztalát, hogy a designerek legalább egy kicsit tervezhessék át az autó orrát, ahogyan az például a Golf-Vento testvérpár esetében történt.

 
   
 

Ráadásul a hivatalos prospektusban olyan alapkövetelményeket emeltek ki az autó "legkorszerűbb konstrukciós megoldásai" között, mint "a független felfüggesztés" és "az átlós osztású, kétkörös, rásegítős fékrendszer." Szép, szép, de ezek a megoldások már a Boney'M csúcskorszakában sem számítottak műszaki kuriózumnak.

A bravás örökség, valamint a reklám- és a marketing finoman fogalmazva is visszafogott volta együtt eredményezhették, hogy a Marea-cikket hajszál híján az Autós bukták rovatba kellett helyeznünk. Mivel világszerte keveset adtak el belőle, a használtpiacon sem dominál. Felderítőcsapatunk mindazonáltal megállapította, hogy állandó a felhozatal, csak keresni kell.

 
   
   

A Marea kivitele fokozza a bizonytalanságot: alsó-e a közép vagy felső? Pozitív, hogy a Brava-család, így a Marea kidolgozása és anyagai igényesek, jó minőségűek. Egy példa: a levegőbeömlők tekerentyűi már az első generációban is gumírozottak és rugós csillapításúak, pedig a modell megjelenésekor, 95 végén ez még nem volt divat. Ugyanakkor hiányoznak a felső-középre jellemző valódi, nemes anyagok, a Mareában mindenfelé csak műanyag és műanyag kerül a kezünk ügyébe. Ha egynémely versenytárs ordítóan plasztik fabetétei nem is hiányoznak, egy kis alu díszítés, króm, valódi bőr feldobná a belsőt.

A kárpitozás szintén nem veheti fel a versenyt a kategória éllovasaival, nem teljesen pontosak a varrások, a végek nincsenek jól eldolgozva, de ez csak azokat izgassa, akiknek nőrokonai hajdanán kacérkodtak a ruhaipari szakközép gondolatával. Az én figyelmemet is az az unokahúgom hívta fel rá, aki a nadrágjaimat szokta rám igazítani. Mindenesetre érdekes a dolog, hiszen az autó végső soron Versace, Gucci és a többi szabómester hazájából származik.

 
   
 

Az összeszerelés minőségét jelzi, hogy az általam használt autó beltere még három év budapesti nyomulás után is teljesen zajtalan: nincs zörgés, nyikorgás, recsegés; a Braváénál igényesebb zajcsillapítás pedig a motor- és futóműzajokat szűri ki.

A komfortérzetet finom, a póriasabb Baravákban nem létező apróságok garantálják, a felhajtható könyöktámaszok (elöl-hátul), a hátsó ülések előtti komplett szellőzés-szabályozó konzol, az utastér ravasz, többpontos belső világítása (ELX-felszereltségtől), az állítható gerinctámasz. Éjszaka a műszerfal fényrajza is gyönyörű. Olasz design über alles.

 
   
   

Marea-tulajdonosok gyakran lógatják az orrukat mindenféle apró hiányosság miatt. Ajtókapcsolók haláloznak el idő előtt, a gerinctámasz is hamar feladja a harcot, a hátsó üléssor rögzítése időnként szólókoncertet rendez. A műszerfal hibajelző lámpái is képesek rémisztő dolgokat mutatni, de ezek a gondok szerencsére leggyakrabban sima kontakthibára vezethetőek vissza.

A fő szerkezeti elemek ellenben megbízhatóan működnek, bár az elterjedt 1.6-os benzinmotor képes a tulajok idegét őrölni (és pénztárcáját fosztogatni) megrepedő kipufogóöntvényeivel és a vezérlő számítógép esetenkénti makrancoskodásával.

 
   
 

Ami a vezetési élményt illeti, a Marea határozottan dögösebb számos konkurensénél. A kezelőszervek kifejezetten finoman működnek, a szervo remek (kormány: 2.9 fordulat ütközéstől ütközésig), a fékek zseniálisak, a kuplung mint a vaj. A sebváltóra rá kell érezni, de utána teljesen felhasználóbarát. A futómű ésszerű kompromisszum: alapvetően komfortos, de az élményautózást is bírja, különösen a magasabb felszereltségi szintek 195/55R15 gumijával.

Motorokból sokféle került be a Mareába: az 1.4-es 12 szelepes benzinest és a 75 lovas turbódízelt rögtön ikszeljük is ki - ezek egyszerűen gyengék az autóhoz. Az 1.6 16V (103 LE) és az 1.8 16V (113 LE) már megmoccantják a gépet; közülük az 1.8-as lényegesen kifinomultabb, elsősorban a Hitachi gyártmányú vezérlőrendszer és a precíz légmennyiségmérő jelentik az előrelépést. Gázadásra mindkét motor visszamorog, teljesítményük alacsony fordulaton egy kicsit ványadt, ellenben háromezer felett bekapcsol a nemlétező turbó - innentől egészen a leszabályozásig robbanékonyan mozgatják az autót.

 
   
   

Az 1.6-os motor a menetteljesítményeihez képest kicsit tán mohón fogyaszt, de lehet, hogy csak mert karakterisztikája kikényszeríti az állandó nyomulást. Dinamikus autózáshoz városban ritkán kapcsolunk harmadiknál feljebb, bár ha lemondunk a gyorsítás lehetőségéről, ötösben is rángatás nélkül tartja az ötvenet. Na jó, a hatvanat.

Az 1.8-as nyugisabban vezethető, fogyasztása a gyakorlatban még talán kevesebb is. Ezek után lép életbe Murphy törvénye, amennyiben a kevésbé tökös 1.6-os Mareából rengeteg szaladgál, az 1.8-as meg fehér holló.

 
   
 Öt henger, 20 szelep és 155 ló

Meg kell említeni a kétliteres, öthengerest (!), ami ugyan derekasan nyakalja a benzint (lásd 14.2 literes gyári városi fogyasztási adat), ellenben 154 lóereje és 186 Nm-es nyomatéka szép dolgokra képes. Hogy mást ne mondjunk, 8.6 alatt viszi százra a gépet.

A használtpiacon sok dízel is feltűnik. A két JTD motor '99 második felétől elérhető, mindkettő imádnivaló: a kisebbik 1.9-es (105 LE) is 10.8 alatt van százon, átlagfogyasztása pedig 5.6 liter. A nagytesó 2.4-es (130 LE) majdnem megfogja a kétszázat, gyorsulása 10 másodperc. A régebbi dízelek (TD 100 és TD 125 - a szám a teljesítményre utal) lényegesen kevésbé kulturáltak, többet is fogyasztanak, de dízelhívőknek simán vállalhatók.

 
   
   A gyári magnó szokatlan formájával garantáltan nem vonzza a tolvajokat. A kormánytávirányító már az ELX szereltségtől jár.

A felszereltség az alap SX változatban elégséges. Jár az ABS és a vezetőoldali légzsák, meg adnak egy alaprádiót. Az ELX szint (Exclusive Luxury, bizony) már szinte minden fontosat hoz, bár az utasoldali légzsák és a klíma még mindig csak opció. A csúcs HLX-ben már oldallégzsákok is vannak, de a klíma még mindig feláras extra - a gyakorlatban azért egyik felszereltségi szinten sem szokott hiányozni a használt autókból.

A Marea alsó-közép autó, annak ellenére is, hogy külső méretei felső-közép közeliek. Apró, bosszantó hibáktól nem mentes, de alsó-közép szinten igényes kidolgozása, és még felső-közép szinten is kellemes autózhatósága miatt eleve érdekes alternatíva. Ehhez jön a dömpingár: a használtautó piac (elő)ítélete szerint az autó értékvesztése magas, ami az eladóknak ugyan rossz hír, de a vevőjelölteknek meg jó. Az 1.8-as benzines és a két JTD motor különösen okos választás, pláne ha a felszereltség is legalább ELX szintű.

 
  Mihályi Attila (nick: Attiska), Marea-tulajdonos
 
  
 
   
   
Tavaly tavasszal a feleségemmel kimentünk az autópiacra tájékozódni. Megláttunk egy Mareát. Innentől csakis ilyen autót akartunk. Tágas, gyönyörű, kényelmes, jól megy, és olasz. Kell még más?

Ősszel teljes gőzzel beindult a Marea-beszerzés. Időközben rádöbbentünk, hogy nem lesz egyszerű megfelelő autót találni, mert elég ritka a típus, főleg ha a felszereltség is számít. Már barátkoztam a gondolattal, hogy külföldről hozok valamit, mikor idén márciusban rámmosolygott a szerencse. Az autópiac előtti parkolóban láttam meg. Írtam egy kis cetlit, hogy az autót megvenném, és az ablaktörlő alá tettem. Pár nap múlva a Marea az enyém lett. Klímás, dupla légzsákos változat, ELX felszereltségi szint. A szokásos 1,6-os 103 lóerős motorral van felszerelve, ami szerintem megfelelő dinamizmussal mozgatja a Bravánál nehezebb karosszériát, különösen 4000 felett. Igaz, ez köszönhető a Bravánál/Bravónál rövidebb áttételű nyomatékváltónak is. Az autó nagyon jól össze van rakva, eddig semmi zörgés nem tapasztalható, pedig sok a műanyag az utastérben. A Mareára talán az olaszok is jobban odafigyelnek. A motorhang nagyobb tempónál egy picit erősebb, mint a szokásos, de nem zavaró (140 km/h körül ötödikben a fordulatszámmérő 4000-et mutat, emiatt zajosabb a motor, cserébe innentől még harap is). Az ülések nagyon kényelmesek, jobbak mint a Brava/Bravo ülései, plusz elöl van egy könyéktámasz, igaz ennek magassága nem állítható. A futómű nem túl lágy, de nem is feszes, pont amilyennek lennie kell egy ilyen autóban. Nem hozza zavarba néhány nagyobb tempójú kanyarvétel. Összegezve: nagyon szeretem a Mareámat, szerintem méltatlanul kevés van belőle Magyarországon. Ennek van előnye is, mert igencsak meg szokták nézni, valamint általános a márkatársak közötti villogás, integetés, vigyorgás. Én egy jó darabig nem vagyok hajlandó megválni Tőle.
 
  Isaura Mareája
 
  
 
   
 A dél-amerikai változat fara a Lancia Lybrához hasonlít. Európában ne keressük
A brazil piacron az eleve állat kétliteres motorra még turbót is tesznek (gyorsulás: 7.4), vagy éppen 2.4-es öthengerest tesznek bele - onnan azonban ritkán érkezik hozzánk használtautó. Milyen kár.




 
 

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar Magazine

The Germans are going to fight it out at us
In 2014 the three German premium brands, Audi, BMW and Mercedes are going to battle it out in the Hungarian race of the DTM.