Konformista szedán helyett

Teszt: Nissan X-Trail

2002.05.16. 08:05

Hobbiterepjáró többé-kevésbé sikeres yuppieknak és pigmentszegény sörényű kedvesüknek? Divatos, bumfordi vonalak, színre fújt kasztni-függelékek, átlátszó fényszóróbura, uramatyám, tetőspoiler: ez nyilván csak egy szemtelenül drága, kényelmetlenül szűk, zajos, lassú, de sokat fogyasztó, terepezésre alkalmatlan japán csilivili szemfényvesztés - már a neve is borzasztó.

Aztán beleültem. Beindítottam. Elvittem a mocsárba. Mentem vele sztrádán. Most pedig ünnepélyesen bocsánatot kérek tőle, sőt, Tőle, valamennyi előítéletemért. És már a neve is tetszik.

 
   
   

SUV - Sport Utility Vehicle. A Nissan fordításában ez annyit tesz: X-Trail. Mindeddig értetlenül figyeltem ezt a kategóriát: sem terepjáró, sem kombi, sem haszonjármű, sem személyautó, sokat fogyaszt, nagy sebességnél viszont felborul, néha automata, sőt, fokozatmentes automata váltó: nem több, mint egy amerikai hóbort, ami bennünket is elért. Az X-Trail viszont olyan képviselője fajtájának, ami sorra rácáfol valamennyi vélt, vagy valós hibára.

Kezdjük a karosszériával. Lágyan gömbölyded sarkok, nagy lámpatestek, mosolyogtató hátsó szárny: mindez együtt optikailag nagyon összehúzza az autó dimenzióit. Nem is látszik a 4510 mm-es hossz, az 1765 mm-es szélesség és a 1750 mm-es magasság - sem az 1540 kg-os saját tömeg. Mikor aztán belülre kerül az emberfia, azaz derékszögig kitárja a hatalmas ajtót (elöl-hátul egyaránt), és felkapaszkodik az ülésbe, jön a meglepi.

 
   
 

Székesegyházszerű távlatok: hatalmas fejtér, a hátsó ablak elérhetetlen messzeségben, de még a kesztyűtartó kinyitása is erős nyújtózkodást igényel. Az X-Trail ára 8.990.000 Ft (a legolcsóbb kétliteres benzines változat 6.990.000). Hogy alábecsültem, amikor a többi japán SUV-hoz hasonlítottam, azt az alábbi adatok is jól illusztrálják:

Toyota RAV 4 5a., 4X4: 4125*1690*1660 mm, 1295 kg, 7.820.000 Ft,
Honda CR-V: 4520*1750*1710 mm, 1385 kg, 7.082.000 mindkettő kétezres, benzines,

viszont:

Jeep Grand Cherokee 4.0 Laredo: 4605*1858*1805 mm, 2041 kg, 13.990.000 Ft.
Mercedes ML 270 CDI Off-Roader 4638*1840*1820 mm, több mint 2000 kg, 16 millió felett kell fizetni érte.

Az X-Trail tehát meglehetősen egyedi jelenség: kimondottan funkcionális terepjárók között van hasonló, de SUV-komfortot ennyiért ekkora méretekkel - ráadásul dízelben - nemigen nyújt más.

 
   
   

A Nissan gyártja az X-Trailt kétliteres benzinmotorral is, de a Totalcar a 2184 köbcentis turbódízelt kapta. Ebbe a motorba sikerült a gyártóknak belecsempészni pár olyan rövidítést, amik újabb kétszázas szögeket vernek a hagyományos dízel-leszólások koporsójába. Szegényt már eleve YD22-nek hívják gyárikódul, ráadásul van benne DOHC-vezérlés, 16V, CR befecskendezés és M-Fire technika.

Ez utóbbi a Modulated Fire (szabályozott égés) rövidítése, melynek lényege két - tangenciális és csavart - szívócső, melyek a pillanatnyi terheléshez szükséges üzemanyagmennyiségtől függően vannak nyitva. Kis üzemanyagmennyiség = erős örvénylés, nagy ü.a.m. = kis áramlási ellenállás. Van még EGR, azaz erős kipufogógáz-visszavezetés is, a tiszta, korommentes üzem érdekében. Ez is jól működik: az X-Trail tisztán, korommentesen üzemel.

 
   
 

A fent leírtak biztosítják a 4000-es fordulaton elérhető 114 lóerőt és a már 2000-től rendelkezésre álló 270 Nm-es nyomatékot. A dízel X-Trail a gyakorlatban csaknem annyira dinamikus, mint kétezres benzinmotorral ellátott testvére, vagy kategóriatársai. A 13, 7 mp-es gyorsulás 100-ra és a 165 km/h végsebesség igen jó eredmény, főleg ha hozzátesszük, hogy mindkettő katalógusadat, és az életben sikerült is túlszárnyalni őket. Ha arra gondolunk, hogy a másfél tonnát 8,5 literes tesztátlaggal mozgattuk, bátran mondhatunk egy hálaimát Rudolf Dieselnek egykori munkásságáért.

A természetszerűleg nagy nyomaték eleve sokat segít egy ekkora autó rugalmas vezetéséhez, ez a nyomaték a hatsebességes váltóval kombinálva a lehetőségek széles tárházát nyitja meg. Autózhatunk autópályán 130-al 3000-es fordulaton kényelmesen, vagy városban fix harmadikban irgalmatlan gyorsításokkal és cikázással riogathatjuk a kisebb méretekkel rendelkező közlekedőtársakat. Egy kis hiba, vagy kényelmetlenség azért akad: ötödikből hatodikba váltáskor túl sokszor lett negyedik az eredmény. Az amúgy kiváló, precíz váltó karja kissé túl erőszakosan húzódik vissza középállásba.

 
   
   

Nagyon jó motor biztosítja a kellemes vezethetőség egy részét. A kormányzás is kellően könnyed, mégis határozott az egyenesfutás, ezzel sincs gond. Szélérzékenység másfél tonnával ugye ... A nagy dilemmát egy SUV-nál mindig az erőátvitel és a futómű jelenti: terepjáró, vagy. A Nissan itt is példásan megállja a helyét, újabb rövidítések csatasorba állításával. Van benne ABS, EBD és a legszebb, az ALL-MODE nevű hajtás-szabályozás, mely egy-egy keréknek már néhány foknyi túlpörgésekor változtat a hajtóerő elosztásán. A benzines kivitelekhez kipörgésgátló (TCS) és így már komplex menetszabályozás (EPS) is jár.

A gyakorlatban mindez annyit tesz, hogy a Nissan TÉNYLEG jó országúti autó, a kényelmesre hangolt rugózás és a magas profilú gumik néhány, könnyen kezelhető hátrányával, viszont a magas üléspozíció kellemes előnyeivel, ráadásul 100-120 km/h sebességgel az autó felével a padkára, vagy a fűre hajtva semmi nem történik: egyenesen, ugrándozástól mentesen haladunk tovább. A jobbról való előzéseket kizárólag a KRESZ és a villanyoszlopok akadályozzák.