Dobókocka, négyessel lefelé

Nissan Patrol - 1985

2003.02.21. 08:50
A hátsó rész teteje leszerelhető, így nyáron tulajdonképpen a kabriózás is megoldott. Ilyenkor valószínűleg a szag sem zavaró. A sorba rendezett hat henger dízeles kotyogása pedig zene füleimnek.
 
   
 

Az autó műszaki állapota pedig kitűnő. Amennyire figyeltem az elmúlt évek eseményeit, a motor, a futómű, a hajtás teljes felújításon esett át, így bátran ültem bele, bajom nem eshet, leszámítva a szaglószerv-károsodást, de ezen segít a Wunderbaum. Szóval elmentem érte. Mikor megláttam - persze már láttam többször is, de akkor csak úgy átsiklottam rajta - már éreztem, hogy barátok leszünk.

 
   
   

A formája leginkább dobozhoz hasonlítható. Magasság-szélesség majdnem egyforma, ami kilóg a sorból, az a hossz. De tulajdonképpen csak egy másik doboz - a motortér - odaragasztása miatt. Brutálisan jól néz ki a csőrös nyúlványú motortér. A vezetőülésből még jobban szembetűnő a közepén kiemelkedő rész, és olyan masszivitást sugároz, hogy ihaj, kedvem lenne nekimenni valaminek.

 
   
 

A hátsó rész teteje leszerelhető némi csavarozás árán, így nyáron tulajdonképpen a kabriózás is megoldott, sőt ilyenkor valószinűleg a szag sem zavaró. Az első ülések nem az eredetiek, teljesen típusidegen, valami Mitsubishi személyautó ülései, de legalább kényelmesek. Az ajtókárpit és a hátsó üléspad kárpitozása a mintázat alapján feltehetően egy angol lord tweedöltönyéből készült. A nyolcvanas években biztos szép volt, meg divatos is, de most már kicsit csúnya, meg kopott, meg piszkos, de kérem ez terepjáró... slaggal tisztítva kívül-belül.

 
   
   

A műszerfal egyszerű, áttekinthető. Idő, kilométeróra, üzemanyag, vízhőfok, töltés és olajnyomás műszerek mutatják, amit kell. Bekapcsolt 4x4-re, behúzott kézifékre figyelmeztető, valamint izzítást és indexet jelző lámpák világítanak, ha kell. Az utas előtt tekintélyes kapaszkodó, és pagoda tetőre hajazó polcocska segít a választott testhelyzet stabilizálásában és cuccaink elhelyezésében.

 
   
 

Szabályozni a tudjuk a fűtés melegét, az utasteret fűtő ventillátor fordulatszámát, és hogy a levegő csak keringjen belül, vagy esetleg jöjjön hozzá egy kis friss is kívülről. Házi extra az áramtalanító, mivel a dízelség mellett a két darab akkumulátor sem biztosíték a reggeli beindulásra, ha valami titokban leszippantja az energiát. Mindent egybevetve tiszta összkomfort.

 
   
   

A hajtásról annyit érdemes tudni, hogy nincs difizár, és alapban hátsókerékhajtás van. Az első kerekek közepén található kapcsoló félfordulatával lehet rögzíteni a féltengelyeket, ezzel készítjük elő a négykerékhajtást. A hajtás kapcsolása már az utastérből történik. "Ez azért terepjáró, mert két váltója van" - mondta fiam, és neki lehet is hinni. Ha elöl betekertünk, és a rövidebb "váltóval" húzunk egyet hátra, akkor megy a hajtás a dobókocka mind a négy alsó pontjára.

 
   
 

Ha még egyet húzunk, a terepváltó üresben van: az a kihajtás aktiválódik, amit a csörlő részére alakítottak ki, de itt nincs csörlő. Ha még egyet húzunk a karon, aktiváltuk a négykerékhajtás-felezős üzemmódját. Ha pedig legelöl van a kicsi kar, simán hátul hajt a gép, de tudni kell, hogy a betekert első féltengelyek miatt a fogyasztás kb. 10%-kal több. Hogy az mennyi, sajnos csak találgatni lehet, mert az üzemanyagjelző csak digitális üzemmódban dolgozik. Vagy valamit mutat, vagy semmit. Így sosem tudni, mennyi lé áll rendelkezésre. Kérdeztem havert, hogy akkor mikor tankoljak. Azt mondta, egy tele tankkal, ami kb. 60-70 liter, nagyjából 400 kilométert tudok menni. Aúú. Ez fájt. Mindegy, de legalább tudok közlekedni, és érezhetem a Dakar-fílinget, a homokot most a hó helyettesíti.

 
   
   

A felezőt nem nagyon használtam, mivel még a nyárinak mondott - Bridgestone Desert Dueller - gumikkal is simán átmászott a derékig érő havon. Az elöl-hátul laprugós felfüggesztés elöl mindössze három lapból áll, hátul meg négyből. Még a Trabantban is több van, viszont mégis kőkemény a csillapítás, széria lengéscsillapítók mellett.

 
   
 

Menni pedig iszonyú jó vele. A sorba rendezett hat henger dízeles kotyogása zene füleimnek. Mikor pedig letaposom a gázpedált, beindul a turbó fütyülése, és az útra feszül a forgalmi szerinti 70 kW - a tulaj szerint ez butaság, a valós érték 81 kW -, minden rendben van. Magasan ülök, átlátok az előttem haladók fölött, én vagyok a király. Csak a pattogás ne lenne. Az utak keresztbordái kimondottan ellenségek, a fekvőrendőrök pedig jól képzett kommadós gyilkológépnek számítanak. Bevásárlás után azt hittem, a pezsgősüvegek maguktól kilövik a dugókat, pedig szép lassan gurultam. A kényelmetlenség azonban megéri, bárhova eljuttat, bárhova beáll, és még szép is. Szeretem. Azt mondják a többiek, vegyem meg én. Na azt azért mégsem kéne; nem tudnám kihasználni.

 
 

<

>