A hátsó üléseket a gyártó teljes értékűnek nevezi, és a 206 CC-éhez képest azok is. De már két kistermetű csóka mögött sem könnyű elférni - a 406 coupéban például sokkal több hely volt hátul. Persze, hiszen a csomagtartót befelé hosszították, a tető és a mozgató egység mind a hátsó utasok rovására helyezkedik el. Az üléstámla hátlapját egy kicsit bemélyítették, hogy jobban el lehessen férni, de sem a vezető lapockájába vájt térdekkel, sem francia spárgában nem a igazi.

Ennyiért ebben a kategóriában nem vártam volna, de a becsatolt utasokat boruláskor automatikusan kiugró bukókeret védi. A biztonsági vasak a hátsó fejtámlák mögött várakoznak a fellépésre, és nem boruláskor lépnek működésbe, hanem már akkor, amikor az elektronika stabilitásvesztést érzékel. Mindez azért is fontos, mert egy állandóra kiépített bukókeret gátolná a kilátást hátrafelé, így viszont elég jól lehet tolatni a 307 CC-vel, legalábbis tető nélkül.

De mindenképpen érdemes tolatóradarral venni CC-t, mert csukva azért nem sokat látunk hátra - a lökhárítón egyébként ott az érzékelők helye, tehát későbbi felszereléskor sem kell összefurkálni. Az oldalablakokat a kilincs érintésére lejjebb húzza az autó, ilyenre is csak jóval drágább autókból emlékszem; így védi a tető gumiszigetelését az odaragadásos letépéstől.

Az autó egyébként hatalmasnak érződik; ha ilyet vennék, biztos először bójákkal gyakorolnám ki, hol húzódnak határai, mert belülről sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora. Persze nem is kicsi, hosszabb, mint az ötajtós 307-es és néhány kiló híján másfél tonna. Brutális egy szekrény, de nemhiába: sikerült a kasztnit elég merevvé tenni.

Ha úthibákon áthaladtunkkor alkarunkat a szélvédőkeret és az ajtó közé ékeljük, nem érzünk csavarodást, ez egy igen merev autónak sikeredett. Szinte már az Audi A4 kabrióra emlékeztet, de az effajta szentségtörő kijelentésekkel nem árt óvatosan bánni.

A (180 lóerős motorhoz) alapfelszerelésként járó 17 collos gumikon jókat lehet kanyarodni, de én már az alap 307-e futóművét is szerettem. Sportosnak nem sportos, de kényelmes haladókabriónak tökéletesen megteszi. Automata váltót csak a gyengébbik kétliteres benzineshez kérhetünk, ez az újabb fejlesztésű, kézzel is kapcsolható szerkezet nem bírná a 206 RC-ben megismert változó szelepvezérlésű tasmán ördög 180 lóerejéhez társuló nagy nyomatékot. A kézzel kapcsolhatóság előny, egyébként azonban ez nem olyan jó automata, lassan kapcsol oda-vissza, és nem palástolja valami ügyesen, hogy mikor váltott fokozatot.

És a Peugeot javára írandó, hogy a Mercedesnél előbb jött rá, milyen hasznos a kemény tetőt domború felével felfelé csúsztatni a csomagtartóba. Így sem gigászi persze a hely, egy nagy vagy két kis bőrönd, ha tetőt is akarunk nyitni. Ha már tető, Mercedes és németek, a 307 CC tetőnyitó mechanikája Németországban, a CTS-nél készül, ugyane firma szállít a Mercedesnek is (SL és SLK). Mindez annak segít a döntésben, aki a beázó, vagy összegabalyodó 206 CC-történetek hatására nem merne a nagyobbik kabrióba ugrani (a 206 CC teteje Pininfarina gyártmány).

A 206 CC a legnagyobbat az árával tarolt: nem volt a piacon konkurens, és a célközönség nem a vezetési élményt nézte, hanem hogy az MX-5-öshöz képest ebbe négyen ülhetnek, könnyebb szívvel hagyja az ember az utcán és lényegesen olcsóbb is. A 307 CC már keményebb árversenyben indul, és nem a Mercedes CLK miatt. Fő vetélytársa, a Renault Mégane coupe cabriolet rendelhető olcsóbb benzinmotorral és dízellel is - bármennyire szörnyű kimondani, a mai vásárlók egyáltalán nem borzadnak el egy dízel kabrió puszta gondolatától, épp ellenkezőleg. Ennek ellenére a 307 CC biztosan hasítani fog, mert az ára így is nagyon jó, szép, és rendesen összerakott benyomást kelt.

Értékelés: Értékelés: 4 és fél (levonás a nem egyértelműen lelkesítő forma miatt)