Az index jelzőhangja egész nosztalgikus: régi újhullámos zenészeknek egyből beugrik a Neue Deutsche Welle tombolása idején 3600 forintért kapható Casio szintetizátor dobgépe ("rock 1", muhaha), a többiek meg emlékezhetnek a Trio Da da da című számára. Esküszöm, második nap már minden kanyarodáskor rázendítettem az Ich lieb' dich nicht, du liebst mich nicht-re.

A műkevlárra emlékeztető sorminta viszont a lehető legnagyobb kapufa egy ilyen autóban. A típusnak eleve csak a marseille-i taxik közt van versenyváltozata, ralizni a 206-ossal meg a 307-essel szoktak. A műkevlárt csak olyan lelkesedéssel tudom elfogadni, hogy ezzel sikerült kigyógyulniuk a fabetétből, de sajnos ez se sokkal nagyobb áttörés, mint a heroin helyett adagolt metadon. Csak hogy lássam, az autó rendesen ki van könnyítve? Műkevlár elöl, műkevlár oldalt, az ajtókban, a váltó körül - enyhítő körülmény, hogy a szürke-fekete minta illik az ülések apró kockás kárpitjához, de a műkevlárra hadd ne én keressek további mentségeket. Ez egy rendes, méretes limuzin, a Citroën C5 padlólemeztársa, ebbe tegyenek valami bakelitszerűt vagy műalumíniumot.

Az ergonómia közepesen tűrhető, a bajuszkapcsolók elhelyesésében semmi extra, a klíma-hifi-komputer kapcsolói viszont picikék, és össze-vissza vannak, idő kéne a megszokáshoz. A Peugeot-nál egyébként valakit megijeszthetett egyszer a zene, mert ha bekapcsolt CD-játszóval állítjuk le az autót, legközelebb újra, külön be kell kapcsolni a hifit. Persze, engem is ijesztett már meg így a Motörhead, csak én azt szeretem.

A rohadt váltó mindig ránt. Ha kiforgatjuk a fokozatot, azért, ha nem forgatjuk ki, azért. Egyesből kettesbe, kettesből hármasba, nem a sportos közlekedés, hanem a semmi miatt, hiszen mindig van rajtunk sapka, vagy nincs. Nyilván nemcsak a váltógomb, de az egész szerkezet a 406 Coupéból van, pedig az egész 406-szériából a váltót kellett volna a leggyorsabban elfelejteni, a gépsorokat bezúzni, a tervrajzokat elégetni, a munkásokat pedig, akik valaha láttak ilyet, családtagjaikkal együtt áthelyezni a Cassini Szaturnusz-szondára. De nem, inkább hoci, jó lesz az még a modellváltás után is! Hát persze. Az a citerahúrszerű rezonancia, amit a 406 Coupéban éreztem, ebben nincs meg, de lehet, hogy csak pár kilométer kérdése.

A 407-es fénypontja a kormányzás és a futómű, nagyon finoman reagál a kisebb mozdulatokra is, és lelkesen kanyarodik. Túlzásokba persze nem eshetünk, mert az az egy tonna az első tengelyen garantáltan éreztetni fogja, hogy ő világéletében szívesebben haladt egyenes vonalban, de az biztos, hogy ebből a súlyelosztásból kihozták a maximumot. Elöl kettős keresztlengőkar fért a hatalmas orrba, hátul meg a vicces megoldás. A fék is jó (100-0 negyven méteren beül), és elfogadhatóan adagolható, de persze e mellett a váltó mellett könnyű brillírozni.

A helykínálat nagyon jó, bár a C5 bálnatestét nehéz lett volna felülmúlni. Ez annyival kisebb, amennyivel elegánsabb, ráadásul a hátsó ülés könnyen vízszintezhető, és közében kapunk egy sílécalagutat is. Elsőre nem tűnik fel, de jó szélesre nyílik a hátsó ajtó, és hiába kanyarodik lefelé a tetővonal, még így is nagyon kényelmesen be lehet ülni. Ha indul a Peugeot egy rendőrautó-tenderen, biztos előnyére válik, hogy itt majd nem kell a beszálláskor lenyomkodni az őrizetes fejét, bele ne verje a tetőbe. Hidraulikus motorháztető-kitámasztó nincs. A csomagtartó 407 liter - talán ha kisebb motorházzal és előbbre tolt motorral dolgoznak, akár egy százassal is több lehetne.

A vicces és egyben szomorú, hogy ugyanazt mondhatom, mint a 406 Coupéról: kézi váltóval büntetés, automatával egész jó lehet. És még a 407-es is megszépülhet. Ha összességében nézem a 407-est, és csak azt, hirtelen semmi se jut eszembe, amiért ilyet venne valaki. Ha végignézünk a vetélytársakon, már más a helyzet. A Mondeóban határozottan több hátul a hely, az A4-es, a Passat és a C-Mercedes határozottan drágábbak, és például nem biztos, hogy van olyan jó dízelük, mint a PSA konszern 136 lovas 16 szelepese. A Kia Magentis egy vicc, az Alfa 156 kicsi, a Volvo S40-nek nem ilyen jó a futóműve... Sorolhatnám, de igazából magamat se tudnám meggyőzni.

Értékelés: 3