A tesztautóba egyhármas, 16 szelepes, 75 lóerős, Multijet dízelmotort szereltek. Azt hiszem, a Multijetet nem kell fényeznem. Nem a legdurvább vadállat, és mintha éreztem volna egy kis turbólyukat is, de ne feledjük, 190 Nm 1750-es fordulaton, kell ennél több egy kisautóba? Szerettem a Multijetet az Opelben, szerettem a Saabban. A legnagyobb hibája, hogy ebben az autóban nagyobb sebességnél üvölt, mint a veszedelem, és nincs felesleges hőleadása, ha ez egyáltalán hibának mondható.

Szegény motor olyan hatékonysággal dolgozik, hogy nem marad felesleges energiája fűteni. A fűtést maximumra állítva majd szétfagytam, és Biatorbágyról indulva Budapest határában sem tudtam lazítani a szerelvényen. Szégyenszemre nagykabátban, állig begombolva ültem a dugóban. Aki ezt a motort választja - bármilyen autóba -, felkészülhet egy benzinkályhával.

Ha már a hibáknál tartunk, hadd jelezzek meg még egy dolgot. A csomagtartó - egyébként igen dicséretesen - belülről gombnyomásra vagy a kulcson lévő gomb megnyomására nyílik. Egy kicsit megmozdul, aztán nekünk kell felemelni. Illetve csak kéne, mert nincs hol megfogni. A letisztult hátsó itt adja a pofont. Vagy az ablaktörlőnél fogva emeljük, csúnyán összekoszolva kezünk, vagy a lökhárító és a kissé megemelkedett ajtó közé próbáljuk betolni az ujjunkat, nagy izgalommal, hogy elkerüljük a mocskolódást. De azt mondom, a szép farért elnézem a hibát, és mocskolódom én, legyen csak levakolva a kilincs.

Azt hiszem, hogy ez az autó már régebben megszületett. Vagy a fejekben, vagy a tervezőasztal-fiók mélyén pihenhettek a vázlatok, mert a tervezési folyamat rendkívül gyorsan zajlott. 22 hónap alatt rittyentettek egy nagyon pofás autót. Olyan finom részletei vannak, hogy mindegyiknél érdemes egy kicsit időzni. Érdemes megfigyelni, hogy az első lámpák nem az autó orrán, hanem már szinte az oldalán vannak. Nagyon dinamikus vonalvezetésűek, bár úgy tapasztaltam, nem világítanak valami fényesen. Az autó ék alakú, és talán ezért sugároz több dinamikát, mint konkurensei.

Figyelmet érdemelnek a tükrök is. Sajnos, mostanában kevés szép tükröt látni. Nem hiába a tükörcsere a pimpelés első lépése. Szóval a Grande Puntónak nagyon szép tükrei vannak, illetve lennének, ha egy kicsit kisebbek lennének. A forma tökéletes, de mintha saját maga karikatúrája lenne. A rajzokon biztosan kisebb is volt, csak megriadtak, vagy lehet, hogy van valami béna szabvány, ezért nőttek ilyen nagyra.

Méreteiben nagyobb, mint a régi Punto, de Csiti barátom - aki, ki tudja, hányadik Puntójánál jár - családja növekedésével kénytelen volt márkahűtlenségre vetemedni, mert hátul lehetetlen három gyerekülést elhelyezni. De hát minek annyi gyerek?

Ha beérjük kettővel, őket biztonságban tudhatjuk, a Punto NCAP- gyermekbiztonsága 71%, ami igen jónak mondható. Összesítésben a törésteszten megkapta az öt csillagot . Bár azt hiszem, az egész NCAP egy kamuság. Amikor - pl. a Saab 9-3 Cabriónál - nem adták ki az eredményt addig, amíg át nem dolgozták a pedálokat, csak azért, hogy meglegyen az öt ott is, akkor mit mondjak? Nyilván ad egy összehasonlítási alapot, de nem szabad szentírásnak venni. Jó kis marketingfogás: kérem szépem, ötcsillagosok vagyunk.

A tesztelt modell alapára Active felszereltséggel 3 090 000 Ft (3 ajtóval 2 990 000 Ft). Mi természetesen a szokásos agyonextrázással kaptuk. Először azt hittem, félretájékoztattak, és nem Active hanem Style a felszereltség, de aztán észrevettem, hogy nincs fényezve a kilincs. A Style felszereltség is csak 100 000 forinttal drágább, amit szerintem nem szabad sajnálni. Ha mást választanánk, akkor ezért a pénzért például egy fapados, de klímás Focust vagy Mitshubitshi Lancert is adnak, az év autójáról nem is beszélve. Az 5 ajtós, 98 lóerős benzines Clio Authentique 3 030 000 Ft. Nem mondom, hogy ezeknél mindenben jobb a Puntó, de az biztos, hogy a legszebb, és lelket is kapunk hozzá. Nekem ez megéri.