Iszonyú vágták, csodás brummogás

2003.08.14. 12:48
Világéletében etalon volt, az új, harmadik Range Rover generáció viszont még az eddigiekhez képest is különlegesen jól sikerült. A Range Rover lényege, hogy egyszerre terepjáró és luxusautó - tesztünk szerint inkább utóbbi, mint előbbi, de luxustanknak továbbra is ez a legjobb.

Az alumínium széles körű használatának köszönhetően a Range Rover 3. generációja mindössze 220 kilót hízott, de mivel korábban is borzalmas kolosszus volt, a technológiai sörhassal mindez 2440 kg-os saját tömeget jelent. Üresen, ugye, márpedig üresen egy autó se indul el terepet járni. Visz legalább egy sofőrt, az hozza a csaját, az meg a barátnőjét, elemózsia, pár pillepalack energiamentes üdítő, és már túl is léptük a három tonnát. Ami terepen okozhat gondokat, amint a későbbiekben kiderül.

A terepjárás is csak olyan sport, mint a többi. Lehet rá edzeni, gyúrni, de itt is döntőek a fizikai adottságok. Például a szabad hasmagasság. A Range Roveré a légrugó felső állásában 281 mm. (A VW Toauregé meg 300) Ez tulajdonképpen elég is lenne, egészen míg meg nem ázik a homokos talaj. Az adottságok közt fontos megemlékezni a relatív szabad hasmagasságról is. Itt már a drabális dimenziók nagyot rontanak a számon, hiszen a 4950 mm-es hossz már nagyon az öt métert nyaldossa, a szélességet meg végképp ne ragozzuk tovább.

Míg hosszában haladunk egy földúton, akár Daciával is mi lehetünk a terep királya, a terepezés azonban azzal jár, hogy időnként elhagyjuk a járt utat, és akár merőlegesen keresztezünk mély árkokat. Ilyenkor fontos a terepszög, és ebből a szempontból a Range Rover nem az árokjárás bajnoka. Konkrétan első terepszög: 35', ilyen meredélyre tud felkapaszkodni anélkül, hogy beverné az orrát. Ennél a Toyota Land Cruiser 3 fokkal jobb, hogy kedvenc terepjárómról, az UAZ-ról már ne is beszéljünk (50').

A csomagtérajtó kétrészes, az alsó rész két felnőtt súlyát bírja el - gondolom, erre inkább csak a potenciálisan trancsírozható őzek miatt van szükség.

Hátsó terepszögben se jobb a helyzet; Range: 29', Land Cruiser 27', UAZ 40'. De a Range Rover igazi hátránya a súlya, a 2500 kiló, amihez nincs olyan széles gumi, ami fenntartana minket a laza talajon. Óvatos tesztutam során a terepen először leszakítottam az orrspoiler egyik felét, aztán olyan terepet kerestem, ahol tutira nem esik baja az autónak. Jó alacsony a súlypont, nyilván sokkal radikálisabb döntögetést is elbír, mint amit én csináltam vele. Finom az összkerékhajtás, meg az állítható magasságú légrugók, kellemes ez a brit gyarmati, indiai elefántszafarikra emlékeztető vadregényes luxus-hangulat.

Végül áthajtottam egy épített, kezdő off-road-osoknak szánt buckán; de tényleg, egy kocka Lada simán átmegy rajta. A Range is nyilván, csak nem ilyen esős napok után. Mert ilyenkor biz' nem kell eltalálni, akkor is süllyed: a bucka tetején a négy kerék szépen megsüppedt, és az autó meg se állt, míg hasával stabilan meg nem támaszkodott a talajon.

Szívesen fognám sofőrhibára az elakadást, mert például tiszta sor, hogy lendületből át lehetett volna menni a buckán, de ha egy tonnával könnyebbek vagyunk, máris kisebb a gond, konkrétan el se akadunk. Mert így napszálltakor, egy 25 milliós luxusterepjáróval, fennakadva egy buckán a mezőn, se be, se ki. Jó, a Vogue felszereltséghez jár tévé, amin a földi szórású csatornák be is jönnek, de mi van, ha megunom a műsort? A 2.4 tonna azt jelenti, hogy ha begyaloglunk a faluba, kizárólag traktorról lehet szó, a Range-et le nem kapja onnan más.

Komoly terepjáró, bizonyos feltételek megléte esetén. Füves talaj, vagy betonkeményre száradt, esetleg jól eldolgozott, murvás kősivatag. Nincsenek radikális kiszögellések és nem kell szűk, 2,3 méteres helyeken átcsúszni. Nem ártana egy első-hátsó differenciálzár sem, ha már az UAZ-nál és a G-Mercinél összejött. Viszont egy drága autóba nem rakhatnak kézi csomózásút, az önzáró meg nyilván annyira megnehezítené az autót, hogy nemcsak laza talajon süllyedne el, hanem akár egy alsóbbrendű műúton is. Ha tehát az életemről volna szó, és terepjárót kéne választanom, utolsóként jelölném meg a Range Rovert.

Itt az ideje, hogy most már tényleg kalodába zárják és éjszakánként xenonlámpákkal vakítsák mindazokat az autós marketingeseket, akik azt állítják, nem vakít a xenon. A Range-ben mindez különösen súlyos, hiszen a 281 mm-es szabad hasmagasságból is látszik, jó magasan vannak a lámpák. Ezeket aztán már szinte lehetetlen úgy beállítani, hogy ne vakítsuk a szembejövőket.

Akik a jól bevált módon villogtatnak, hogy halló, vegyem le a reflektort. Ilyenkor nemigen van mit tenni, vagy kushadunk és tűrjük a villogtatást, vagy - informatíve - visszavillogunk, hogy megmutassuk, van ám reflektorunk is. A kushadást nem szeretem, viszont egyetlen áldozatnak sem akartam fotonágyúval az arcába égetni az ablaktörlője árnyékát. Így egy ideig inkább leoltogattam a villanyt, de az talán félelmetesebb, mint a villogtatás, végül aztán úgy hagytam. De ilyen magas autóknál tényleg betiltanám az átkozott xenont, akár luxusextra, akár nem - első az emberélet.

Presztízsben verhetetlen - azon kevés ostromtornyok közé tartozik, amiket nem gyűlöl ösztönösen a többi közlekedő - a Range annyira ritka, hogy a legtöbben épp most látják először, nincs vele kellemetlen, leszorítós-levillogós tapasztalatuk.

Nagyon szép, nagyon jó, nagyon erős autó. De a gyártónak most már tényleg önmérsékletet kéne tanúsítania, és leszokni arról, hogy ezt komoly terepjáróként reklámozza.