Kis kék darab történelem

Használtteszt: Trabant 601 - 1966

2004. december 1., szerda 09:41
Az évadzáró Trabant-Wartburg találkozón figyeltem fel erre a gyönyörű, harmincnyolc éves autóra. Aztán egy fotó be is került róla a cikkbe. Aztán a tulaj észrevette. Aztán írt nekem egy levelet. Aztán találkoztunk.
csik.jpg

1966. február 5-én készült el Zwickauban, egyből a magyar piacra került, július 19-én adták át első tulajdonosának, még megvan az eredeti rendszáma: CN-06-36. Kezdetben Andrássy úti autó volt, aztán a XX. kerületbe került, harminc évet töltött a Nagykőrösi út környékén. Ezek után különböző zsebszerződésekkel különböző emberek használták, majd hat évig állt egy sufniban, amíg Tibor, akit trabantos körökben csak Tiberiusként emlegetnek, meg nem látta.

Tibornak (aki valaha telefonszerelőnek tanult, most a BM-ben "jogi cuccokat csinál", tehát nem igazán képzett autószerelő) volt egy ugyanilyen, csak 77-es kiadású autója. Az öregecske példányt favorizálta, így hát boldogan szemezett vele és a mellette árult P70-essel egy ideig, de behívták katonának, és mire leszerelt, már csak a Trabi volt meg. Végül az Úr kétezredik évében kemény 60 000 forintot kellett kifizetnie, ami egy forgalomból kivont és nem is tip-top Trabantért ugyancsak borsos ár.

Az autó állaga azért nem volt nagyon veszélyes. Egy-két apró átalakítástól eltekintve, mint például egy későbbi modell fűtésének begányolása, minden teljesen eredeti volt - csak kopott és töredezett. Tibor egy évig járt is vele, de ráébredt, hogy nincs ez így rendjén, ő igazi veterán autót akar. A legutolsó kis csavarig visszabontották, és a Trabi nulláról épült fel újra. A folyamat fényképes dokumentációját a ezen az oldalon lehet megtalálni némi kutakodás után, a lustábbaknak csak annyit, hogy sok tucatnyi fotó készült az eseménysorozatról.

Autó és tulajdonosa megéltek néhány kalandot a munkafolyamat során. Tibornak a legemlékezetesebb esemény egy vontatás maradt, amikor a négy kerékre ideiglenesen felszerelt csupasz vázat vitték festeni. Az autócsontvázat csak kézifékkel lehetett lassítani, legalábbis amíg a bowden el nem szakadt egy domb előtt. A megoldás adott volt: a dombtetőig a Transit húzta a Trabantot, ott helyet cseréltek és a teherautó engedte le a Trabit. Bizony, a közlekedés veszélyes üzem.

Az eredetiség jegyében a tetőkárpit megmaradt annak a sprőd, dörzspapírszerű anyagnak, amivel az első 601-esek kigurultak Zwickauból. A többi könyörtelenül megújult. Öt hónapos karosszériamunka, festés, az egerek kiköltöztetése az ülésekből, kárpitozás, alumímiumpolírozás és a végső összeszerelés után - egy donorautó önfeláldozásának is köszönhetően - az autó készen állt a veteránvizsgára. Azaz csaknem készen állt, mert az eredeti motort valaha valaki '78-asra cserélte benne. De jött a deus ex machina: Tibor visszament az előző tulajdonoshoz megmutatni, mire jutott a Trabival, az ember meg "azt hiszem, ez még hozzá tartozik!" felkiáltással előhúzta egy hulladékkupacból az eredeti motort.

Összességében tizenhárom hónapig, 2001 májusától 2002 júniusáig épült az autó. 90 000 forint ment a fényezőnek, 50 000 a kárpitosnak, 25 000 a lökhárító, ami jó pár éve pihent egy alkatrész-kereskedésben, csak kérni kellett. 40 000 papírokra meg még ide-oda ezért-azért valamennyi, végül 400 000 forintnál állt meg a munka.

A Trabi letette a veteránvizsgát, megkapta OT-s (OldTimer) rendszámát, és most tökéletes. Nem egyszerűen gyári állapotú, de temérdek korabeli extrát is kapott, igazi luxus-Trabant lett belőle. Először a külső kiegészítők tűnnek fel: a legszembetűnőbb az ötágú csillagos Balesetmentes Közlekedésért bronzplakett, a két jókora ködlámpa és a Luxor márkájú zöld árnyékoló a szélvédő felett: tiszta Amerika. Szintén nagyot üt az oroszlánmancsszerű kipufogóvég, akár egy békebeli kádláb vagy XIV. Lajos kedvenc telefonasztalkájának lába.

Utólag felszerelt extraként tolató- és - a DeLuxe-kivitelből átépített - gyári hátsó ködlámpa virít a Trabi lökhárítóján. Elegáns a narancsszín hátsó lámpabura, hiszen a Trabi hőskorában még nem volt kötelező a vörös fényű féklámpa. A gyár később az izzókra húzott piros műanyagpalástokkal gondoskodott a KRESZ-szerű fényekről. A gyönyörű H betű is korhű, eredete azonban nem tisztázott. Két réteg új fényezés került rá (a veteránosok nem normálisak). A dísztárcsák gyáriak, ezeket egy-egy küllős hatású díszgyűrű is kiegészítette, amiket Tibor gondosan leszerelt és elrakott, hogy jobban látsszon a felnik eredetisége (mondtam már, hogy nem normálisak a veteránosok?).

A luxus a beltérben is mindent eláraszt. A bőrnek kellemes kárpit nem az autó gyári üléshuzata, de a korabeli prospektus szerint ilyen is létezett annak idején. Az ülések billenthetők, a háttámla dőlésszöge kevéssé ergonomikusan, de nagyon aranyosan, egy ütközőt villáskulccsal tekergetve állítható. Olyan extra tartozékok teljesítik ki a trabantozás alapélményét, mint a lábbal kapcsolható elektromos szélvédőmosó szivattyú vagy a szivargyújtó a baloldali kapcsolósorban.

Az index visszajelzője jobbra indexelésnél jobbra, balra jelzésnél balra villog, ezt a Twingo például a mai napig nem tudta megoldani. A nyugatnémet autókhoz hasonlóan az indexkarral kapcsolható a jobb vagy bal parkolófény. A Berlin rádió középre helyezett hangszóróján vígan szól a Kossuth - igaz más semmi. Korabeli magyar gyártmányú halonnal oltó - a gyárilag kialakított helyen!

A fűtés-szellőzés sem egyszerű a Trabin. Ha felnyitjuk a motorháztetőt (természetesen van motortér-világítás, a zajszigetelő textílián pedig ott fityeg a címke), egy gégecsövet egyik csonkról a másikra dugva választhatunk, hogy hűvös vagy valamelyest felfűtött levegő kerüljön a kabinba. A motortérben van még egy kis meglepi: a jobb első doblemez mögé pont befér a " DeLuxe-doboz", ami elegáns gyári szerszámkészletet rejt.

A kor szelleme mégis akkor járja át az embert legintenzívebben, amikor kipakolja az autó csomagtartóját. Már eleve a zárgomb: nem az a gagyi, ami a későbbi Trabikról ismerős, hanem egy ergonomikus, két ujjal kezelhető iparművészeti műremek. Belül pedig ott a veteránbörzékről származó '64-es prospektus, korhű merkuros mentődoboz, izzókészlet, kétrészes, feltekercselhető hatalmas elakadásjelző háromszög és katonai vászonba csomagolt kis útiműhely. Térkép, autópályák és Erzsébet híd nélkül. A legszebb a pótkerékbe illeszkedő tartaléküzemanyag-tartály, kis tölcsérrel.

A gyár üzenete

Pontosan reális időnkben szívesen gondolunk a messze történő utazásokra, kényelmesen, függetlenül, megbízhatóan, gyorsan kívánunk utazni. A "Trabant 601" teljesíti az Ön autós kívánságait. Műszakilag szakszerű, valódi értékkel, megfogható valóság. Messze távoli célok most egészen közel kerültek - a tenger, a napfény, erdő és hegyek ...
A "Trabant 601"-nél a legjobb: Ezt a gépkocsit képes megvásárolni! A találkozás első pillanatától már tartós autós időszak kezdődik. Ehhez kívánunk Önnek kellemes utazást az Ön "Trabant 601"-esével.

VEB SACHSENRING
Automobilwerke Zwickau
Német Demokratikus Köztársaság

A Trabant 601-es kifejlesztését nem támogatták az NDK-ban, teljesen titokban folyt a dolog. 1963 végén a Lipcsei vásáron mutatták be a modellt; a pártvezetés tiltakozott, és különböző következményeket helyezett kilátásba, a nagy közönségsikerre való tekintettel 1964 júniusában mégis elkezdhették a sorozatgyártást.

Pár száz méteren át vezethettem is a kisautót. Maradandó élményt nem hagyott bennem a trabantozás, de egy csaknem negyvenéves Trabira nézve szerintem hízelgő, ha azt mondom: úgy megy, mint bármelyik másik, jóval fiatalabb társa. Pöccre indul, normálisan gyorsul, könnyen jár a váltó, említésre sem méltó a fékhatás - a hang pedig ugyanaz a dammm-daradammdammdammdamm-daaaaaaammm, amit bármely más Trabantból hallani.

Trabant 601 - 1966

Törökbálinton próbáltuk ki az autót, a városka határában lévő hullámvasútszerű emelkedőkön-lejtőkön a Trabi úgy vágtatott, mint a szél. Megközelítettük a félelmetes 70 km/h sebességet, kátyúkon száguldottunk át, elsőbbséget adtunk és kaptunk, világítottunk, dudáltunk és indexeltünk. Aztán visszamentünk a garázshoz, ahol az öreg kék Trabi egy felújításra váró P70 és egy metálkék Schwalbe társaságában tért nyugovóra. Éljenek boldogan még százhúsz évig!