A kommunizmus zöld krokodilja

2008.08.15. 04:23

Adatlap Trabant 601 Tramp - 1967

  • 594 cm3-es,soros 2 hengeres benzines
  • 26 LE @ 4200 rpm
  • 54 Nm @ 3000 rpm
  • 4 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    18.0 másodperc
  • Végsebesség:
    100 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km

A ponyvánál maradva a Trampnek három üzemmódja van: 1. tető fent, oldalponyvák fent, 2. tető fent, oldalponyvák levéve, 3. a tető is levéve. Az oldalponyvák csak egyetlen esetben kerülnek fel használat közben: ha tartósan és nagyon esik az eső. Hiába vannak ugyanis rajtuk átlátszó műanyag ablakok, azokon át csak elmosódott formákat lehet látni, a valóság árnyait a platóni barlang falán. Amire filozófiát építeni könnyű, a forgalomban manőverezni viszont veszélyes. Én több oknál fogva a 2. üzemmódban használom a legszívesebben.

Egyrészt, mert úgy jön a friss levegő dögivel, és én szeretem a Tramp-féle léghuzatot. Másrészt így sokkal közvetlenebb az élmény: ha elég hülyék lennénk, az utat akár meg is érinthetnénk, mert ott szalad pár centire. A több mint bizalmas közelség elsőre eléggé intenzíven hat, sokan szorították már elfehéredett ujjakkal a kapaszkodót, amikor elvittem őket egy körre. A majrézó utast mindössze egy, a falusi körhintákról átmentett lánc véd a kizuhanástól, amit én be se szoktam kapcsolni, mert rontja a kapcsolatomat a tájjal.

Harmadrészt így legalább oldalra jó a kilátás, ha már hátrafelé nem lehet látni szinte semmit. A külső tükrökbe ugyanis domború üveget kéne vágatni a síküveg helyett – ha valaki tud ilyen műhelyt, karcolja be a kommentek közé az elérhetőséget. Negyedrészt a tető remekül árnyékol a tűző nyári napsütésben, miközben nem gátolja a levegő járását. Ötödrészt szerintem így néz ki a legjobban, bár tény, hogy tető nélkül is jól mutat.

A tetőt némi gyakorlás után kb. 30 másodperc alatt lehet leengedni: kinyitjuk a középső zárat, kicsavarjuk a kétoldali rögzítőt, majd hátrahajtjuk a fémvázat, ami, ha rendesen meg van kenve, engedelmesen összecsuklik. Ennyi – esetleg el lehet még igazgatni kicsit a ponyvát, hogy ki ne dörzsölje a váz, meg hogy szépen nézzen ki. Felcsukni valahogy mindig tovább tart, ami különösen hirtelen támadt viharban tud nagyon szórakoztató lenni. Én speciel mentem már nyitott tetővel jégesőben is, a lányom lebújt a hátsó ülések elé a padlóra, és magára húzott egy pokrócot, én meg a szélvédő takarásába dugtam a fejemet, nyomtam a gázt, és folyamatosan imádkoztam, hogy csak most az egyszer ne csapjon belénk a villám.

A tetőnélküliség egyébként hihetetlen szabadságérzetet ad az embernek: a non plusz ultra az éjszakai autózás, amikor tető helyett a sziporkázó csillagokkal teli égbolt borul az ember fölé. A Tramp az egyetlen csajozós Trabant: ez az üzemmódja olyan komoly mértékben hat a nőkre, hogy olykor azt indítványozzák: a csillagnézés a mezőn, a kocsi mellé terített kockás pléden folytatódjon. Mint látjuk, a pokróc a Trampnek több okból is alapvető tartozéka.

Kényelemről a Trabik esetében nem beszélhetünk, és ez igaz a Trampre is. Az ülés végül is nem rossz, de nem is jó, fejtámla sincs, a kormánykerék olyan vékony, hogy szinte vágja a kezet, a kombiból átvett hátsó üléspadon ketten is alig férnek el, nem hogy hárman, és a menetszél ott már orkánerejűvé erősödik. Ha a tető le van nyitva, a csomagtartó hozzáférhetetlen, de egyébként se nagyon használható: egy keskeny, de mély, sötét verem, amiben kézzel kell kitapogatni a tárgyakat, mert belelátni nem lehet.

A kényelmi felszerelések listáján egyetlen tárgy szerepel: egy kis térképolvasó lámpa, amit a műszerfal alá szereltek, szerintem utólag. Esetleg ide sorolhatjuk még a benzinszint-mutatót, elvégre az nincs minden Trabantban. A csillapítást kifelejtették a konstrukcióból, így a mutató a benzin lötyögésének ütemére ingadozik, a két végpontból kell szemre átlagot számítani.

Amikor a Trabit tervezték, a szocializmus járműiparában még ismeretlen fogalom volt a biztonság. A Tramp ráadásul még az alap 601-esre is rátesz pár lapáttal. A nem létező karosszéria semmit nem véd, a Trampben a gyűrődőzóna maga az ember, egy balesetnél a legokosabb kirepülni, úgy talán van némi esély a túlélésre.

A balesetbiztonság tehát katasztrofális, az üzembiztonság se jobb az éppen elfogadhatónál. Mint tudjuk, a Trabant egyszerű szerkezet, amit viszonylag könnyű javítani, de sajnos elég gyakran el is romlik. A fő baj nem annyira a konstrukcióval van – bár azt is lehetett volna a 601-es gyártásának közel három évtizede alatt csiszolgatni – hanem az alkatrészek minőségével. Eredeti cucc már nem nagyon van, az utángyártottak vásárlása meg kész lutri.

Olvasóink írták

Amikor állok a lámpánál és egyszer csak beáll mellém egy BMW! persze lesötétítve meg minden! azt veszem utána észre hogy lehúzódik a bömbi ablak és a csávó nem találja a szavakat! elkezdi hogy mennyire tetszik neki és hogy milyen jo lehet! mondom neki hogy az! nagyon jo és mégse kerül több tíz millioba! nagyon imádom az autóm és soha nem adnám el!

Írjon ön is ítéletet !

Nekem kellett már kuplungtárcsát cserélni két hét után, megadta magát a szabadonfutó, meghalt a gyújtótrafó, a gyújtásmegszakító-panel, a feszültségszabályozó, cseréltünk kerékcsapágyat, féltengelyeket, újítottunk fel generátort, sokszor piszkáltuk a fékeket, mégse jók igazán. Tudom, cseréljük ki az I-es Golf tárcsafékére – csakhogy nekem így kell ez a kocsi, eredetiben. A múltkor elszakadt az ékszíj, bár erről én tehetek, miért nem cseréltettem ki időben. Hogy ennyi katyvasz sok-e vagy kevés tizenhárom év alatt, nem tudom, nekem kicsit soknak tűnik ahhoz képest, hogy évente mindössze két-háromezer kilométert gurulunk a Tramppel.

Miután megvettem, persze hosszabb utakat is tettünk, kirándultunk Aggtelekre, a Tátrába, a Tisza környékére. Ma 40-50 kilométernél messzebbre már nem megyünk vele, bár olykor előfordul, hogy elindulunk a szomszéd kisvárosba vacsorázni, és a másik irányból kerülünk elő hat órával és százötven kilométerrel később. A Tramp igazi terepe a ráérős gurulás kis forgalmú, romantikus műutakon, és a decens zötykölődés gyönyörű erdőkön-mezőkön át. Én a tíz kilométerre levő hipermarketbe is földutakon járok vele bevásárolni, mert úgy kicsit hosszabb az út, de sokkal élvezetesebb.

Nyulak ugrálnak előttem a mezőn, őzek ügetnek át az úton, hol egy egerészölyv, hol egy bagoly repül versenyt a géppel, jobbról tó kéklik, balról erdő zöldell, messziről integet a piros-fehér mobilátjátszó-torony. A Tramp alapvetően boldog autó: befogadtuk, családtagként tekintünk rá. Nem mondom, hogy halálra kényeztetjük, de szeretjük, nem hajtjuk. Túlélte a kollektivista szocializmust és annak összeomlását, és most derekasan helyt áll a kapitalizmus kegyetlen, individualista világában is, ahol a kutakon már nincs keverék, és a benzinben nincs ólom.

Még négy év, és nyugdíjba megy, szét lesz szedve szinte az utolsó csavarig, fel lesz újítva, és kap majd egy szép OT-s rendszámot. Együtt öregszünk majd meg, két rendszert váltott kövület, bár ő túl fog élni, mert hozzá lesz pótalkatrész húsz év múlva is, hozzám meg nem. Ha egyszer majd szétesek, Trabantba temessetek!

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.