Repülőkabinos változat is van

A Twike energiafelhasználása 4-8 kWh száz kilométerenként. Ha átszámítanánk benzinre, fél liternyit jelentene. A gyártó számításai szerint száz kilométer egy eurójába kerül a Twike-tulajoknak. A nikkel-metál-hidrid akkumulátorokkal a jármű végsebessége 85 km/h, a Challenge 2005 résztvevői országúton tartósan jellemzően hatvan körül közlekednek. Majdnem azt mondtam, autóznak. De miért is ne mondhatnám? A Twike az EU-ban és Svájcban autónak minősül, rendszámát is személygépkocsiként kapja.

A Twike műszerfala

Az aszinkronmotor teljesítménye 3 kW, de átmenetileg 5 kW, azaz csaknem hét lóerő is nyerhető belőle. Állítólag a vezérlő számítógép átprogramozásával - valószínűleg az akku élettartamának rovására - még 20%-nyi teljesítménytöbblet is kituningolható a motorból. A virsligumik üzemi nyomása minimum 5 bar kell legyen. Elöl tárcsa, hátul két dobfék lassítja a járművet, természetesen regeneratív fékrendszer is lapul a kasztni alatt.

A két pedálgarnitúra mechanikusan hajtja a hátsó kerekeket, energiatermelésre nem használható. A Twike hatótávolsága 130 km, interjúalanyom szerint 150 km volt a csúcs, amit megtettek egy töltéssel - és sok pedálozással. Egy teljes feltöltés három órát igényel, sima 220 voltos csatlakozóról.

Minden watt jól jön

Érthető, hogy a fényszórót csak éjszaka használják, hiába kéne nálunk nappal is. Volt egy napelemekkel is felszerelt példány, de ez egyedi barkács, nem széria. Némely twike-osok szerint hülyeség, mert ahhoz képest, milyen kevés energiát ád, helyigényes és drága. Klíma természetesen nincs, de a büszke twike-osok szerint minek az egy kabrióba. A túra legkülöncebb Twike-ján, a 110 km/h-ra is alkalmas csúcsmodellen még ablak sincs, vezetője menet közben résnyire nyitva tartja az ajtót, így nem hal meg gutaütésben.

Új dizájn: szomorú villanyhal

A képeken az ügyes szemlélő két különböző Twike-arcot különböztethet meg. A kockalámpás a régi, a dupla kereklámpás az újabb, Twike ReDesign fantázianevű modell. 2006-ban jelenik meg a PowerTwike - melyet a gyártó épp a Challenge 2005 keretein belül mutat be a közönségnek.

Legnagyobb szívfájdalmamra nem vezethettem a Twike-ot, de utasként kipróbálhattam. A beszállás versenyautósan macerás. Csak a csővázra szabad lépni, kapaszkodni nem nagyon van miben. Az ülés kemény és nálam szilfidebb, egyszersmind rövidebb alkatra szabták, de azért nem volt vészesen kényelmetlen 181 centis, 92 kilós porhüvelyem számára.

Hívja a tenger

A hajtást a középső kis kar kapcsolja, elektronikusan vált előre- és hátramenet között, illetve ez oldja a pedál szabadonfutóját. Ha zárva maradna, tolatáskor automatikusan aktiválódik a fék. Rükverc tehát csak villannyal van, de láttunk olyat, hogy egy twike-os simán felemelte a gép elejét és megfordította a gépet egy kétméteres átmérőjű körön belül. Tessék utána csinálni, akár csak egy Kispolszkival!

A Stefánia út kora délutáni forgalmában csendesnek és mozgékonynak bizonyult a Twike. A plexihéjon keresztül nyomasztó látvány a fölénk magasodó trolikerék, de azért egy Twike egy biciklinél mindenképp biztonságosabb, biciklizni pedig szoktam a városban. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Mindenesetre vicces lehet, ahogy az autópályán negyventonnás kamionok előzgetik a negyedtonnás Twike-ot.

Kedves Olvasó: ha megkívánta a svájci villanytriciklit, hadd rontsam el az örömét. A Twike ára 13 ezer euró. Több mint 3,1 millió forint. És fordítsuk csak meg a dobozt: az ár az elemeket nem tartalmazza! Az akku kapacitásától függően további 4-8 ezer euróba kerül, azaz egy 130 km megtételére valóban képes Twike-ért több mint ötmillió forintot kell kifizetni. Értem én, hogy a Twike Londonban ingyen parkolhat és töltődhet, de szerintem még kicsit várni kell arra, hogy a kényelmetlen, törékeny és drága, ellenben nagyon környezetbarát és takarékos jármű bárminek is alternatívája legyen.