Bemutató: Twike Challenge - 2005

A Twike energiafelhasználása 4-8 kWh száz kilométerenként. Ha átszámítanánk benzinre, fél liternyit jelentene. A gyártó számításai szerint száz kilométer egy eurójába kerül a Twike-tulajoknak. A nikkel-metál-hidrid akkumulátorokkal a jármű végsebessége 85 km/h, a Challenge 2005 résztvevői országúton tartósan jellemzően hatvan körül közlekednek. Majdnem azt mondtam, autóznak. De miért is ne mondhatnám? A Twike az EU-ban és Svájcban autónak minősül, rendszámát is személygépkocsiként kapja.

Az aszinkronmotor teljesítménye 3 kW, de átmenetileg 5 kW, azaz csaknem hét lóerő is nyerhető belőle. Állítólag a vezérlő számítógép átprogramozásával - valószínűleg az akku élettartamának rovására - még 20%-nyi teljesítménytöbblet is kituningolható a motorból. A virsligumik üzemi nyomása minimum 5 bar kell legyen. Elöl tárcsa, hátul két dobfék lassítja a járművet, természetesen regeneratív fékrendszer is lapul a kasztni alatt.

A két pedálgarnitúra mechanikusan hajtja a hátsó kerekeket, energiatermelésre nem használható. A Twike hatótávolsága 130 km, interjúalanyom szerint 150 km volt a csúcs, amit megtettek egy töltéssel - és sok pedálozással. Egy teljes feltöltés három órát igényel, sima 220 voltos csatlakozóról.

Érthető, hogy a fényszórót csak éjszaka használják, hiába kéne nálunk nappal is. Volt egy napelemekkel is felszerelt példány, de ez egyedi barkács, nem széria. Némely twike-osok szerint hülyeség, mert ahhoz képest, milyen kevés energiát ád, helyigényes és drága. Klíma természetesen nincs, de a büszke twike-osok szerint minek az egy kabrióba. A túra legkülöncebb Twike-ján, a 110 km/h-ra is alkalmas csúcsmodellen még ablak sincs, vezetője menet közben résnyire nyitva tartja az ajtót, így nem hal meg gutaütésben.

A képeken az ügyes szemlélő két különböző Twike-arcot különböztethet meg. A kockalámpás a régi, a dupla kereklámpás az újabb, Twike ReDesign fantázianevű modell. 2006-ban jelenik meg a PowerTwike - melyet a gyártó épp a Challenge 2005 keretein belül mutat be a közönségnek.

Legnagyobb szívfájdalmamra nem vezethettem a Twike-ot, de utasként kipróbálhattam. A beszállás versenyautósan macerás. Csak a csővázra szabad lépni, kapaszkodni nem nagyon van miben. Az ülés kemény és nálam szilfidebb, egyszersmind rövidebb alkatra szabták, de azért nem volt vészesen kényelmetlen 181 centis, 92 kilós porhüvelyem számára.

A hajtást a középső kis kar kapcsolja, elektronikusan vált előre- és hátramenet között, illetve ez oldja a pedál szabadonfutóját. Ha zárva maradna, tolatáskor automatikusan aktiválódik a fék. Rükverc tehát csak villannyal van, de láttunk olyat, hogy egy twike-os simán felemelte a gép elejét és megfordította a gépet egy kétméteres átmérőjű körön belül. Tessék utána csinálni, akár csak egy Kispolszkival!

A Stefánia út kora délutáni forgalmában csendesnek és mozgékonynak bizonyult a Twike. A plexihéjon keresztül nyomasztó látvány a fölénk magasodó trolikerék, de azért egy Twike egy biciklinél mindenképp biztonságosabb, biciklizni pedig szoktam a városban. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Mindenesetre vicces lehet, ahogy az autópályán negyventonnás kamionok előzgetik a negyedtonnás Twike-ot.

Kedves Olvasó: ha megkívánta a svájci villanytriciklit, hadd rontsam el az örömét. A Twike ára 13 ezer euró. Több mint 3,1 millió forint. És fordítsuk csak meg a dobozt: az ár az elemeket nem tartalmazza! Az akku kapacitásától függően további 4-8 ezer euróba kerül, azaz egy 130 km megtételére valóban képes Twike-ért több mint ötmillió forintot kell kifizetni. Értem én, hogy a Twike Londonban ingyen parkolhat és töltődhet, de szerintem még kicsit várni kell arra, hogy a kényelmetlen, törékeny és drága, ellenben nagyon környezetbarát és takarékos jármű bárminek is alternatívája legyen.