Akkor szóljatok, ha már négyötven a gázolaj

Teszt: Volvo V70 2,0d Momentum - 2008

2008. május 29., csütörtök 01:43
Döbbenet, de igaz. A V70-est négyhengeres motorokkal is árulják, pedig ilyesmire a 850-es megszületése óta nem volt példa. Előfordult, hogy kétliteres motort kapott, de az is öthengeres volt. Aztán az is megesett, hogy máshonnan vettek dízelmotort, de az is öthengeres volt.

Így múlik el a világ dicsősége? A Volvo saját öthengeres dízelt fejlesztett, de úgy látszik, az nem volt elég gyenge, hogy olcsón sokat eladhassanak belőle. Pedig valami kell azoknak is, akik nem szánnak tízmilliónál többet egy ilyen kaliberű kocsira – az Audi szintén árulja az A6 Avantot a kétliteres TDI-vel, a BMW-nek sem zsenánt az 520d Touring. Azokban sincs több henger, akkor meg miért ne?

Azonban a négy hengerhez jár egy 1700 kilós doboz is, amit mozgatni kell. Hogy miért ennyi? Hát ott a biztonság, és persze a csomagtartó. A svéd és amerikai családanyáknak kedvencébe 555 liter cucc fér a roló alá, a germánoknak pedig az tetszhet, hogy kellőképpen hasáb formájú. A padlója felnyílik, ott van még egy szint, tárolórekeszekből.

Arról nem is beszélve, hogy a Momentum felszereltséghez van egy további okosság. Az opciós listán „bevásárlótáska-tartó” néven szereplő dolog tulajdonképpen egy masszív lap, amit ha felnyitunk, térelválasztóként működik. A nagy rakterű autókkal ugyanis gond, ha keveset akarunk bepakolni: a szatyrok kiborulnak, fékezéskor előrecsúsznak az ülésekig, úgy kell bemászni értük. Itt viszont felnyitjuk a lapot, a rajta lévő gumiszalag alá szorítjuk a táskákat és voilá! – nincs több kiborult joghurt, szétmállott banán.

A rakterológiai eszmefuttatást folytassuk a bővítési módokkal: a fejtámlákkal nem kell szórakozni, az ülőlapokat nem kell felnyitogatni, az ember megragadja a kétmázsás támlát, több részletben előrebillenti, és kész. 1600 liter. Ha még ez sem elég, a jobb első ülés támláját is előrehajtjuk. (Így viszi magával a szörfdeszkát a svéd/amerikai családanya.) Ha valaki olyan perverz, hogy műszaki adathalmazokból álló mátrix segítségével választ kombit, annak is a Volvót köpi ki a számítógép. Szóval, talán ez a világ legjobb kombija. Papíron. Azonban arról egyetlen műszaki adattábla sem szól, hogy mi ennek az ára.

Ahhoz, hogy az ülőlapokkal ne kelljen bíbelődni, viszont a támla előrehajtásakor a padlóban ne legyen lépcső, meg kellett emelni a raktér padlószintjét. Így lesz hely alatta a rekeszeknek – csak kisebb lesz a térfogat. Mi következik ebből? Ha rendes adatot akarnak a katalógusban publikálni, a hátsó üléseket előrébb kell rakni, hogy a csomagtartó hosszabb lehessen. Ezért az átlagosnál magasabb vezető mögött már nincs akkora hely, mint amire számítunk. Gyerekeknek persze elég, de aki már elérte a 170 centit, nehezebben tudja elhelyezni a térdeit.

A V70 ennyi pénzért már villanymotorral húzza be és nyitja fel a csomagtérajtót, bőrösek az ülései. Szóval luxusautó. És mint ilyen, egészen jópofa extrákat is kínálnak hozzá – még ha nem is annyira perverz dolgokat (aktív ülés és társai), mint egy Mercihez vagy egy BMW-hez. Azonban a mindennapi családanya-funkciókhoz jól passzol a beépített ülésmagasító a gyerekeknek, a ragasztott oldalüvegek megnehezítik a feltörést és csökkentik a menetzajt, de kérhető sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is.

Ez benne volt a tesztautóban, pittyegéssel jelezve, ha indexelés nélkül lépjük át a sávunk határait (nem úgy, mint a Citroëneké, amely a megfelelő oldali farpofát is megrezgeti). Záróvonalnál hevesebben figyelmeztet, viszont a kopott festés elbizonytalanítja. Csak hatvanöt fölött működik, és persze menüből kikapcsolható, de alapból minden egyes újraindításkor ki kell nyomni, ha nem szeretjük. A rendszer kevésbé kompatibilis az itt-ott kopott magyarországi felfestésekkel, inkább országúton, autópályán hasznos. Aki ébredt már föl a kormány mögött a kétezredik km után, tudja, miért. Mindenesetre rászoktatja az embert az index használatára – legalábbis 65 km/h fölött.

A V70 tartogat még meglepetéseket. De ahhoz már lapozni kell.

A Volvo egyetlen szerencséje, hogy nem fogtak hozzá az öthengeres dízel csonkításos visszafejlesztéséhez, egyszerűen átvették a Fordokban is használt, Peugeot-Citroën-féle, kétliteres HDI-t, változó geometriájú turbóval , közös nyomócsöves befecskendezéssel , részecskeszűrővel. Igaz, hogy csak 136 lóerő, de 320 Nm akkor is 320 Nm. Ja, és hatos váltó is jár hozzá. Nem volt más dolguk, mint az áttételeket a jármű testességéhez igazítsák – a józan ész határain belül.

Momentán az a meglepő, mennyire jól sikerült: városban (hetvenig) jól használható az első négy fokozat, nagyjából ahogy egy városi kiskocsin. Gyakrabban kell váltogatni, mert a használható sáv szűk, de ez nem zavaró. A rettenetesen nyomatékos PSA-dízel tulajdonképpen már ezertől húzna valamennyire, de itt még vibrál. Íme a négy henger hátránya, hiszen az igazi Volvo-motoroknál ez 1200-nál megszűnik , a kétliteres kisdízel viszont 1500-tól simul ki. Innen viszont rettenetesen jól húz, kétezertől begyújtja a pótrakétákat, és négyezerig pörgetve nagyot ugrik.

Tovább húzatni viszont felesleges: ha előbb kapcsolunk fel, megint a csúcsnyomaték zónájába esik a fordulat, tehát jobban gyorsul a kombi, mintha leszabályzásig kergetnénk. Nagyjából 70 km/h az a tempó, ahol ötödikben már elmegy, de még nem gyorsít, a hatodikat pedig az országúti utazótempónál érdemes elváltani. Innentől kellően alacsony fordulaton duruzsol a motor, a menetzaj közepesen lesz erős. Pályán hiányzik a kocsiból a nagy dízelek fölényessége, de teljesen korrektül utazik hosszasan a V70.

A 11 másodperc körüli nullaszázas gyorsítás is azt jelzi, hogy nem emelkedik ki az átlagból, de a gyakorlatban jól használható az a pár másodperc, amíg igazán nagy erőt ad le a motorja. A realitásokhoz az is hozzátartozik, hogy a már említett BMW 520d ugyanekkora tömeggel, csomagtartóval, sokkal nagyobb presztízzsel bizony 8,5 másodpercen belül van százon – ők 177 lovasra fújták fel egy remek turbóval a kétliteres dízelüket. Alig drágábban.

A Volvo valószínűleg másoknak szól. A könnyű kormányzás, a kis erőre működő fék, az utánozhatatlan kényelmű első ülések és a nem különösebben sportos kanyarvételek is jelzik, hogy a nyugodt komfort volt a célkeresztben, amikor a technikát behangolták. Igaz, a szervó ereje állítható a menüből (!), de nagy tempónál így is kicsit érzékenyebb a kelleténél. Az viszont nagyon jó, hogy a fronthajtás nem akarja kitekerni a kezünkből a kormányt, még a komoly gyorsítás közben sem. A rugózás viszont meglepően ráz a keresztbordákon, miközben (szintén meglepő módon) beállításért nyöszörög a csomagtérajtó.

És ami a legjobb az alapdízel-V70-esben, az a fogyasztása. Egy legalább ilyen jól vezethető benzinmotorral ugyanez a kocsi legalább 10-11 literes átlagot produkálna a gyakorlatban. Ehhez képest a dízel a minden gond nélkül eljár 7-7,5 literrel, országúton pedig még ennél is kevesebbel, de még a legreménytelenebb városi dugókban is elevickél 9 literből. Hiába drágább tehát a gázolaj, hiába kalkulálhatunk egy picivel magasabb fenntartási költséggel, ez a kétliteres dízel változat a legjózanabb választás az egész V70-sorozatból. Legalábbis addig, amíg a gázolaj ára 450 Ft alatt marad, úgy, hogy közben a benzin megreked a mai 310 forintos szinten.

Elektronikus kézifék
A kézifék nincs behúzva – de nyomni kell

A Volvo azon kevés autómárka közé tartozik, ahol lefordítják magyarra a kocsi fedélzeti számítógépének feliratait. Tekintve, hogy ez a legmerészebb becsléseim szerint legalább tíz kilobájtnyi adatot jelent autónként, sújtsa a dolgozó nép megvetése az idegenül beszélő drága autókat, holott egy pár tízezerbe kerülő mobiltelefon, digitális fényképező már tud magyarul. Ezért igazán szemétláda vagyok, amikor megemlítem: a Volvo elektromos kézifékének gombját nyomni kell ahhoz, hogy a kéziféket aktiváljuk. Ha viszont elfeledkezünk róla, azt írja ki a kijelzőre, hogy „a kézifék nincs behúzva”. Persze a fordító ezt nem tudhatta, amúgy remek munkát végzett. Csak én valahogy nem bízok az elektromos kézifékekben. A Volvóé egyébként félig automata, vagyis old, ha elég határozottan indulunk el, viszont behúzni (= benyomni) mindig nekünk kell, a gomb kicsit messze esik, nyújtózkodni kell érte.

Volvo V70, Xc70 2007 2.0d Momentum Volvo V70, Xc70 2007 2.0d Momentum

A Totalcar értékelése:

Jó regadó-kategóriába tartozik, keveset fogyaszt, s a kis dízellel nem is mozog nehézkesen. Aki szeret váltogatni, csakis ezt válassza. Magas taxisok viszont ne ezt vegyék Mondeo helyett, nem lesz mögöttük elég hely.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves

Kesjár Csaba idén lenne 50 éves
Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy ő lehetett volna az első magyar Forma-1-es pilóta, mások szerint nem.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?

Mekkora szívás! – Romjaimba roskadva ültem
a motor előtt a sámlin, a garázsban.

Hyundai i40cw Sok szerencsét! Külföldön

Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Árfolyam-különbözet a lezárás után?

Fura dátumok, tanácstalan ügyfelek. Hogy is van ez?

A magyar Mercedes, ünneplőben