Jó játék, rossz autó

2006.06.14. 08:46

RT: Múzeumba való, nem országútra. Hiába a tökéletesen beállított, a hazánkba utolsóként importált kockaladát (mely ráadásul jobbkormányos) birtokló indexes Vomit kolléga által hatékonnyá vajákolt motor, a Zsiguli botrányosan gyenge. Mivel a sebességmérő nemrég jobblétre szenderült, pár nap traffipax-kémlelő vakrepülés után GPS-szel felszerelkezve indultam túrázni. Meglepő dolgokat tapasztaltam, mint kiderült, nem volt okom aggodalmaskodva lesni a rendőrt. 40-nél már simán negyedikben van az autó.

70-nél kezd olyan zajos lenni, hogy már nincs kedve tovább nyomni az embernek. 90-nél jön a görcsös kormányszorítás (nem mintha bármi értelme lenne a szörnyű holtjáték miatt), 100-nál a halálfélelem. Ennél a tempónál már a legkisebb fuvallat is könnyedén áttaszajtja a Zsigát a szemközti sávba, értelmet nyer a múlt, megnyílik a történelem: nem véletlen, hogy annak idején 80-ban állapították meg az országúti, 100-ban az autóutas sebességhatárt.

Mit tetszenek mondani? Hogy és az autópályás 120? Na nem, kizárt dolog. Nem tudnak annyit fizetni, hogy én, ezekkel a gumikkal, ezzel a kormányművel, ezzel a Zsigulival! Gyerekem van odahaza.

GZ: Egyik ismerősöm is képes 40-nél negyedikbe tenni Suzukiját, halálhörgés, siralom. Akinek van egy csepp műszaki érzéke (a józan paraszti ész emlegetésével senki fiát nem szeretném verbálisan inzultálni), az kábé 40-nél teszi harmadikba, és 60 alatt nem megy négyesben. Ez nem szívódízel, hanem Otto-motor, amit pörgetni kell. Hála a testes kasztninak, fuvallat legyen a talpán, amelyik áttaszajtja a másik sávba.

8-10 éve simán ment 130-at, most már a koránál fogva nem hajszolom 100 fölött, bár az is szép teljesítmény. Ezt a típust más jellegű élményautózásra tervezték. Olyan terepre is elvisz, ahová a családi autóval már senki nem merészkedne el, de terepjáróra még nincs szükség. A motor tényleg nem egy erőmű, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy 40 éves konstrukció. Még Lenin mauzóleumán is többet fejlesztettek.

RT: A Zsigulival közlekedve rég elfeledett dolgok kerülnek újra elő a szocialista típusok korában vezetni tanult agyból. Egy mai autón már eszünkbe sem jut ellenőrizni indulás előtt a kormány holtjátékát; a Zsiga csigás kormányműve bizony lazul, kopik. A tíz óra tíz perces kormányfogás sem divat már, a Zsigulit pedig csak így fogva és feszült figyelemmel ajánlatos terelgetni, így talán sikerül a sávban tartani.

GZ: Mint az közismert, a kopó alkatrészeket cserélni kell. Ez a kormánymű sorsa. Két évvel ezelőtt tettem én is így, és cseréltettem le az eredetit. Bizony könnyek szöktek a szemembe, amikor a mester udvaráról kikanyarodva egyenesbe akartak beállni a kerekek. Eladdig szépen az adott állásban maradt a kormány, így akár üres kézzel is keringhettem volna tankürültéig. A futómű pöpec, még a szőnyegbombázásra érett Mártírok útján is csak apróbb korrekciókat kell végrehajtani, ha éppen nem penderül elém hipp-hopp egy kátyú, vagy egy 40-nel döngető kalapos skodás.

RT: A Zsiguliban két bajuszkapcsoló van, mint a legtöbb mai autóban. Viszont mindkettő a bal oldalon. A hosszabb a világítás szabályozására szolgál. Ha felkattintjuk a műszerfal bal oldalán lévő billenőkapcsolót, még csak úgy általában kapcsoltuk be a világítást. Ha a hosszú bajuszt felfelé billentjük, helyzetjelzőt, ha lefelé, tompítottat, ha még lejjebb, reflektort kapcsolunk. Nem is rossz rendszer, apró hibája, hogy a főkapcsoló nem áll összeköttetésben a gyújtáskapcsolóval, tehát a Zsiga akkuját lemeríteni rutinélmény feledékeny pilóták számára. Az ablaktörlő is megy gyújtás nélkül. És az ablakmosó is, hehe, mert a folyadékot egy gumibigyó nyomogatásával, kézi erővel spriccelhetjük az ablakra. Egyszerű, működik, de azért mégis!

GZ: Az én újabb Ladámban már három bajuszkapcsoló van; a harmadik az ablaktörlő karja. Egyszerűen magunk felé húzzuk, majd nevetünk egy jóízűt a nyomkodva spriccelőkön. Haha. Az akku lemerítése valóban pofonegyszerű, de inkább lefuttatok egy pár soros rutint az autóból kiszállás előtt, így biztosan elmarad a halott akku okozta kínos helyzet. A régi gyújtáskapcsoló is pár éve adta vissza lelkét a teremtőnek, amit igen fájlalok, hiszen nem-kormányzár állásban is ki lehetett húzni a kulcsot, ami egyet jelentett a teljes áramtalanítással.

RT: Van azért pár dolog, amiben jobb, mint a mai tucatautók. Például ki lehet belőle látni. Kisujjnyi vastag az A-oszlop, nem takarja ki a gyerekeket, kutyákat, néniket, bácsikat, Smartokat. Elefántfüllel terelhetjük arcunkba a menetszelet: kis tempónál, városban nagyon sokat jelent a magamfajta takonykórosoknak, akik a klíma első fuvallatára már el is kapták a kétoldali tüdőgyulladást.

A csomagtartó fedelét manapság minden valamirevaló autóban gázteleszkóp tartja. Négy-öt-tíz év után ez elgyengül, cseréje több tízezer forint, ilyenkor jön a méretre vágott seprűnyél. Ha ilyet lát, a zsigulist mindig elkapja a röhögés, hiszen a Lada csomagtérajtaját egyszerű, ám elmés torziós rugós szerkezet segít felemelni és nyitva tartani. Hasonló a helyzet a motorháztetőnél. Kis rugós kiakasztó van elöl: felnyitom, nyitva marad, lecsukom, csukva marad. Hogy miért vesztek ki ezek a megoldások, fel nem foghatom.

És a váltó. Ilyet azóta sem tudott senki gyártani. Rövid úton mozdul, könnyen működik, egyértelműen klattyan a fokozatokba. Elképesztő, sok mindent megbocsátok érte.

GZ: És az Úr látta, hogy ez jó.

Nehezen aludtam el, izzadva forgolódtam, álmomban krómkeretes kerek lámpák fényénél vallatott egy szovjet tányérsapkás tiszt: menyit fizetett neked a Suzuki, továris? Szerencsére pont mielőtt mellemre sütötték volna a vörösen izzó kürtkarikát, felébredtem. És elgondolkodtam, mit csinálok rosszul?

Ha ennyire nehézkes, kelletlen, lassú, korszerűtlen és félelmetes autó a Zsiguli, miért rajonganak érte és használják mind a mai napig versenyautónak ralisok tucatjai? Nagyon könnyű megérteni, csupán le kell menni egy dűlőútra és félre kell tenni minden aggodalmat, gátlást, óvatosságot, amit a sokmilliós új autók ültettek az emberbe.

A Zsigulik között egész jó állapotúnak mondható szerkesztőségi Ladát nyolcvanezer forintért vettük, ami egy darab 225/55R17 Pirelli P7 ára. Önök egy Impreza WRX-szel , vagy a Zsigával vágnának neki felszabadultabban a sztyeppének? Na ugye.

VAZ 2101 Zsiguli - 1976

Nyilván más érzés a kettő, persze, de a Zsiguli is nagy élményt tud adni. Még ezzel a gyengécske, korszerűtlen kis ezerkettessel is el lehet játszani murván-sárban-porban, becsületes hátsókerék-hajtású lelke van az autónak. A hozzám hasonló rutintalan kocaladás is könnyedén keresztbe rakhatja, a kormánytekergetés az országúti rémálomból izgalmas mókává válik, a váltó ugye tökéletes, és hiszik vagy sem, de még a motor is szebben üvölt a határban, mint az országúton. Sztyeppére van ez teremtve, kérem.

JF kolléga, korábban aktív zsigulis hozzáfűzései

A belső kilincsek nem valódi fémből vannak eredetileg, ezt csak a magyar piacgazaság eredményezte. Az eredeti műanyag karocskák ugyanis minduntalan eltörtek, ezért élelmes maszekok gyártottak fémből ilyet, és akinek volt esze, az ilyet vett, mert ez aztán nem tört el soha többé.

A szag ami ebben az autóban van, nem az a szag, amit autentikus zsiguli-szagnak hívnak. ez valami más, tényleg büdös. Az igazi zsiga szag kellemes, élvezhető :)

A nagytudású tv-s kollégák az ültetés után elfelejtettek futóművet állítatni a verdán, ezért (is) van a mindenfelé kóválygás, a nehéz kormánytekerés (ez egyébként is nehéz a globoidcsigás kormánymű miatt, de azért nem ennyire), és a szélérzékenység. A rendesen beállított futóművű, csapágyas segédirányítókarral szerelt Zsiga legendásan jól terelhető, jobb mint a kocka, ahol a doblemez kiképzésének megváltoztatása miatt jelentős orrtolási hajlam lépett fel, ami a kereklámpásnál soha nem fordult elő.

A csak úgy általában felkapcsolt lámpát hívták régen városi fénynek, aztán volt még a tompított és az országúti. Így azt kár a szemére hányni, ami az akkori előírásoknak megfelelt Ja, hogy a kolléga akkor még kerekeslepkézett... A kulcs kivétele utáni világítva maradás ellen két megoldást szült az elmés magyar elme. Az egyik, egyszerűbb, az volt, hogy rákötötték a gyújtáskapcsolóra a világítást, és a levett gyújtás lekapcsolta a lámpákat is. A másik már megint a maszek világot éltette, kicsi elektronika volt kapható az autósboltokban (mint a Motorteszter, amit Eszter helyett lehetett használni; asszem így szólt a szlogen: "Ne teszteld a motort, Eszter, használj inkább motortesztert!"), amit a világításkapcsolóra kellett kötni, és sípolt, ha a gyújtást levéve a világítás fentmaradt volna.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.