Év Autója, Mortefontaine: Alfa Romeo Giulia - 2017.

Nem is az Alfának feltámadás ez. Hanem neked

2017.02.27. 17:37
32 hozzászólás

Úgy szökkent a Giulia ebbe az önvezető autókkal, emissziós aggályokkal, fedélzeti infotainment-rendszerekkel teli, fullasztó szobába, mint szellőztetés után a haraphatóan friss márciusi levegő. Oké, nem olyan gyorsan, de a hatás ettől még ugyanaz.

Mortefontaine - Az Év Autója

A mortefontaine-i CERAM-tesztpályán zajló rendezvényt nem az autógyárak, hanem az Év Autója zsűri szervezi, a gyártók csak az autókat hozzák el maguk. Itt, Párizstól nagyjából 40 kilométerre, február végén, a végső szavazás előtt bő egy héttel minden évben vezetjük az utolsó, vetélkedésben maradt hét típus variánsait.

Ha van még benned szikrányi érdeklődés az autók iránt, ha homályosan emlékszel, milyen volt elkenni az első autódat, bénán a murván, hogy hogyan próbáltad beletornázni az ötezerbe a faterod elgyengült Zsigájának a motorját, hogy hogyan képzelted, hogy majd ha egyszer tényleg lesz egy olyan autód, amivel mindez nem kínlódás lesz, hanem aszfalton, a csiszoltan olajozott, bömbölő csodagép, talán egy saját Ferrari szárnyán, autóvezető istenként pakolod majd a fokozatokat, éles szemed pásztájában kanyarcsúcsok villannak, miközben inas karod villámmozdulatával egy milliméterrel odébb teszed a gép elejét, majd röpke ellenkormánnyal kiigazítod a háromfoknyi csusszanást a faron, szóval ha akár egyszer az életben volt valami hasonló álmod, gondolatod akár tíz röpke másodpercig, akkor próbáld ki ezt az autót. Legszívesebben nem is írnék róla többet, vidd el egy órára, nyomj le egy húzós menetet, gyere vissza, s majd együtt a tükörbe röhögünk, könnyesen, térdet csapkodva. Mert én már tudom, milyen.

Az a vicc, hogy itt van a cucc, nem kell Ferrarit venned, tehát még az a mentséged sincs, hogy hát a gyerekek meg a nagymama meg Károly, a szálkásszőrű. Merthogy ők mind beférnek, ez ugyanis egy négyajtós - nem túl tágas, de kellemesen élhető. Ha nagyon bután fogalmazok, akkor egy olasz 3-as BMW, hiszen lapos, ötüléses, elöl motorozik, hátul hajt és szereti a kanyart. 

Csakhogy ez valami más anyagból van. Ez nemcsak jó, ez belenyúlik mélyen a neuronjaid sűrűjébe, bemutat egy jó kis fistinget a hipothalamusodban, de a meglepő, hogy nemhogy fájna, hanem akarod, még még. Mert pontosan tudja, hol van odabent a jutalomközpont, és elegáns, gonoszan manikűrözött szicíliai ujjaival ott fogja böködni, együtt röhögve veled, amíg mindketten el nem ájultok, vonagolva a kéjben.

Hülyeség, nem kell hozzá a sznob nevű Quadrifoglio Verde-kivitel az 510 lóval, közel háromliternyi, a szomszéd megyéig tisztán áthallatszó versenyautó-bőgéssel, lángköpködéssel, karbonkardánnal és trükkdiffúzorokkal. Elég egy 280 lovas, négyhengeres Veloce a csodához, de kapaszkodj meg - még a mezítlábas, 200 lóerős, legkisebb benzines is.

Egy másik márkánál a négy henger említése káromkodás lenne, de a négy hengernek az Alfa Romeónál súlyos hagyományai vannak. Ők nem cseszik el, ők négy hengerrel már mindent megcsináltak a világon, amit lehet, és nem tegnap, hanem már tegnapelőtt és azelőtt is. Négy hengerrel az Alfa Romeónál van tűz, van dinamit, van Walkűrök lovaglása, gerincen végig felkúszó, a karon lúdbőrben, a halántékon enyhe verejtékpárában kiütköző zajélmény.

És valahogy a mindenki által használt, dögszabvány, nyolcgangos ZF-váltó itt megtáltosodik és köröket ver a DSG-re, csak hozzájuk képest azt felejti el, milyen tévedésből egy rossz fokozat felé elindulni, majd menet közben teljes stratégiát váltani.

Pár dolog meg nincs. Például karosszériacsavarodás. Meg támolygás. És valahogy egyáltalán, nyoma sincs turbólyuknak, pedig turbó van, sok-sok lóerő is, a kevés köbcentiből. Hogy csinálták? Sok munkával, lelkesedéssel, mert volt pénz, volt hajtóerő, hogy most végre feltámasszák és kifényesítsék a vastagon zöldre patinásodott és helyenként kráteresre lukadt, elhanyagolt Alfa-logót.

Megint megkaparintottam egy Giuliát. A QV-hoz túl nedves volt az út, nem meghalni akartam, csak autózni egy jót. A Velocénak randa fekete belseje volt. Inkább elvittem a titkos favoritomat. A buta 200 lovast. Ami egyáltalán nem buta, de ez maradjon meg a te és az én titkunk, mert még felviszik az árát. Hogy hiányzik belőle néhány csúcs-csúcs informatikai funkció? Azokat hagyd meg a teslásoknak, akiknek a nagy autózás, hogy rárúgják a gázt, pontként eltűnnek, miközben bediktálnak hat e-mailt. Te meg csak keress magadnak egy jó kis kanyargós utat és állj neki megvalósítani azokat az autós álmaidat, amikre eddig elérhető autó híján esélyed se volt. Tojj a teslásra, másik univerzumban él, nem ellenfeled, hiszen ott sincs.

Zokogtam, vonyítottam, röhögtem és ordítottam. Mutasson valaki még egy négyajtós alap-szedánt (Porsche Panamera nem ér), ami erre képes. Ferrariról álmodtál? Tessék, itt van, ötszörös funkcióval, fele fogyasztással, háromszoros kényelemmel, ötöd áron. A világban néha történnek jó csodák is. Amúgy a dízelt felejtsd el, megöli az egészet a zaj meg hogy nem lehet húzatni rendesen.

Az Alfa Giulia pedig ezzel ráfordult a 2017-es Év Autója-szavazás célegyenesére.

Hogy emlékezzetek, a következő hét autó maradt fenn a rostán, ezek közül lesz az egyik a 2017-es Év Autója, az eredmény a jövő utáni héten, március 6-án, hétfő délután háromkor, a Genfi Autószalon előestéjén derül ki:

- Alfa Romeo Giulia
- Citroen C3
- Mercedes-Benz E osztály
- Nissan Micra
- Peugeot 3008
- Toyota C-HR
- Volvo S90/V90