Leszögezem az elején, hogy Robertóval jó barátok vagyunk. Órákon át ültünk a tóparton nyáron, vártuk a giga-harcsát, vagy pergettük végig az árnyas vizet szebbnél-szebb Meppsekkel, csukát lesve. Szóval megvagyunk a magunk módján, arról igazán nem mi tehetünk, hogy Robertó meglehetősen önfejű és határozott elképzelései vannak a dolgokról és nekem sem bolyhos nyuszitappancs volt a jelem oviban.
Ezért ha mi ketten együtt dolgozunk, akkor mindig őszintén, szívből anyázunk, a videók minden apró részletén képesek vagyunk összeveszni. De! Közben a munka halad, a cél, hogy mindig jobbat és jobbat hozzunk ki a meglévő nyersanyagból. Ha pedig ehhez egy kis pórias (de olykor jóleső) anyázás kell, hát legyen. Képzeljenek ide egy korhatáros, nagy piros karikát. Most. Éppen a csütörtöki giga-teszt videóját finomítjuk.
Hja kérem, ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács.
