Megtapogattam a húsz emeletet zuhant Hiluxot

2009.10.15. 07:00
175 hozzászólás
hirdetés
Dension


Mindenki, de tényleg, MINDENKI ismeri a Top Geart. Ezt az autós műsort játsszák a BBC-n, meg ezer más nemzetközi csatornán, sőt, itthon is a tévében. Utóbbit nem akarom nagyon minősíteni, olyan, mintha valaki kölcsönbe kapná a Mona Lisát, és rózsaszín alkoholos filccel ráírná – „Szeretlek Erzsi, haver vagy János”. Csak azért nem küldök Hattori Hanzo pengékkel kaszaboló, "csiksó", és "bakajaro" szavakat gyomorból morgó, véres kezű jakuzákat a magyar fordítás elkészítőire, ellenőrzőire és elsősorban az adásba engedőire, mert távol áll tőlem minden erőszak.

De megérdemelnék – a világ legjobb és legszínesebb autós műsorát a legsúlyosabb, agyatlan, alkalmatlan, húszas IQ-jú dilettánsokkal lefordíttatni nagyobb bűn, mint Adolf Hitler, vagy Joszif Visszarionovics Sztálin babérjaira törni embermészárlásban. Alváznak hívni a futóművet, ez már milyen. Vegyük meg a híres angol műsort jó drágán, mert nálunk is mindenki kapcsol majd az ismert névre, aztán basszunk fillért a fordítókon. Képzelem, hogy történt a dolog – tudod Lací, van az az unokanővereeem, aki fordít, adjuk oda nekiiii az anyagoooót, megcsinálja jóóóóól, meglátod. És a fordító megkapta, Lacínaak jól esett a csapolás. Ennyit a Top Gear – egyébként tökéletesen kilúgozott nyelvi humorú - magyar adásáról. Kérem, hanyagolják, az efféle sötétség káros az egészségre. Érdemes megtanulni angolul, és eredetiben nézni, az jó dolog, szöges ellentétben a hazaival.

Persze a Top Gear nemcsak autós műsor az agyatlanságfixáló készülékben (másnak: televízió), hanem egy igen színvonalas, nyomtatott magazin is, amely egy időben a legkelendőbb volt Európában. Nem tudom, hogy állnak most az eladásai, el tudom képzelni, hogy a válság előretörésével a német Fedél nélkül lassanként megelőzi. De azért az összes ember ismeri Amerikától Ausztráliáig.

Azért elmondom annak az összesen hét, Bicskeharaszt-alsó melletti, vályogbarlangban lakó, mécsessel világító, írástudatlan szerencsétlennek, aki nem tudja, mi a Top Gear. Szóval. Három idióta, a véleményében messzemenőkig hívő, járművekhez csak hozzávetőlegesen értő angol barom a világ messze legnagyobb költségvetésű autós produkciójában ökörködik. A margóra azért kívánkozik a megjegyzés: ez a három idióta elképesztően tehetséges és eredeti, valójában azért konyítanak valamelyest az autókhoz, eszük is van rendesen, a háttérben működő gag-csapat óriási és zseniális, pénzügyi és jogi korlátokat pedig nem ismer a produkció. És mindig, de tényleg minden adásban belegázolnak valamilyen autószerető népcsoport lelkébe, és ez rettenetesen vicces. Egyébként az egész Top Gear rettenetesen vicces, bár szörnyű szubjektív. Aki komolyan vesz bá

rmit, amit ott állítanak, agyvérzést kap. Relax and laugh, így fogyasztandó.

Itt jön be a másik szál.

Van egy múzeum Angliában, úgy hívják egy ideje, hogy National Motor Museum (nemzeti gépjármű-múzeum), ami már állításként is eleve hazugság, hiszen a kollekció privát, egy kellemetlen kinézetű, ám gyerekkora óta autóbuzi angol nemesé, Lord Montagué, és csak nemrég kapta meg a nemzeti jelzőt, a jóisten tudja, milyen okból. A múzeum maga is szörnyű érdekes, meg is néztük alaposan, de talán nem haragudnak meg rám, ha egyelőre inkább egy alkalmi kiállítását emelem ki. A Top Gear-járművekét.

Három, egybenyitott, óriási sátorban az utóbbi évek műsorban szereplő autói közül a legérdekesebb és legkreténebb példányokat mutatták be, kézzel tapinthatóan. Ismét csak más az élő találkozás varázsa, mint a YouTube pixelei a monitoron (vagy fizetős Top Gera-nézőknek: a plazmatévé csillogásmentesített kijelzője). Mert az még csak rendben van, hogy annak bizonyításául, hogy a Toyota Hilux a legtartósabb autó a földkerekségen, Jeremy Clarkson először lezúzta a falon, utána fél napra elsüllyesztette a tengerben, majd felgyújtotta, és egy felrobbantásra ítélt húszemeletes ház tetejére felvitette, hogy megnézze, mi lesz belőle, ha leomlik alatta az épület. Az látszott a jutyúbon, hogy a Hilux csúnyán összehorpadt, azt is megtudtuk, hogy mindezek után még mindig indítható maradt. Arasznyi távolságból azonban horror a látvány. A tenger sója lényegében teljesen elrozsdásította, a belseje egy műanyagolvadvány, az alváza eltört az eséstől. Iszonyatos, és ez csak közelről derült ki.

Aztán ott volt még az epizód a limuzinépítős kihívással. Clarkson például egy Fiat Pandát készített – ám elég hosszúra vette, ezért a belsejében speciális, csörlőrendszeres guruló kocsival kellett közlekedni. Sajnos a fordulókör némiképp megsínylette a top geares beavatkozást…

Hammond inkább far-, pontosabban középmotoros autót választott, egy MGF-et, azt nyújtotta meg utánozhatatlanul pocsék stílusban. Bár fűtés és szélvédelem nem sok jutott az összesen két, a lábát végre az egyszer igazán kényelmesen kinyújtóztató utasnak, a fedélzeti bowlingpálya kárpótolta őket a kellemetlenségekért.

May egészen máshonnan közelítette meg a feladatot. Szegről-végről rokon autókat, egy Alfa 164-es és egy Saab 9000-es orrát házasította össze – az így létrejött kocsinak csak eleje van, hátulja nincs. Az lehet az igazi fartalan vita, amikor el kell dönteni, merre megy. A svéd részben szauna, az olaszban vízköpős kápolna idézi a gyártó országok hangulatát, ráadásul a kocsinak mindkét fele működik és kormányozható. Oda lehet menni hozzá, meg lehet tapogatni, csak a beülés nem lehetséges.

No meg kiállították a két vezetőt követelő emeletes autókat is. A fölül ülő kormányoz, aki alul van, az kezeli a pedálokat és a váltót. A feladat – a lehető legrövidebb idő alatt körbeautózni a versenypályát. Képzelhetik, mi sült ki ebből.

Aztán megnézhettem még Jeremy Clarkson igazán otthonossá tett Bálna-Mercijét, kandallóval, XIV. Lajos korabeli karosszékkel, teljes műszerfal-bőrözéssel, csillárral. Persze nem minden részlete tökéletes, a Rolls-Royce-nál még nyilván tudnának finomítani rajta, de az irányvonal jó. Azért remélem, hogy a W140-es Merci-istenítők most hörögnek egy jóízűt…

Ja, mielőtt elfelejtem, a La Manche, azaz Angol Csatorna-átszelő autók is mind jelen voltak. Pontosabban csak egy szelte át közülük, Clarkson pickupja.

De azért Hammond hajótestű VW Transporter T3-asát is kiállították, igaz, az felborult és fél-tengeralattjáróvá vált az út során.

Meg persze nem maradhatott el May Triumph Herald-szkúnerje sem, amellyel egy korábbi hasonló megmérettetésen (igaz, az tavon volt) megnyerte a vetélkedőt. Mostanra kicsit azért átalakította, lehajtható árbocot tett fel, leereszthető svertet szerelt be. Ennek ellenére csak méterekre sikerült elhagynia a partot…

És élőben láttam még az orrán rommá horpadt, síugró sáncon rakétahajtással leküldött Minit, a "készített-e használható autót a British Leyland?"-versenyt meglepő fölénnyel nyerő Austin Princesst, az autós jéghoki-bajnokságban részt vevő egyik Suzuki Swiftet, valamint azt a BMW 330d-t, amellyel a Top Gear csapat indult a huszonnégy órás Silverstone-futamon. Mindez tapogatásnyi közelségben.

Ja, és itt volt az a Lexus LS400, illetve Suzuki Vitara, amellyel James May és Richard Hammond meg akarta mutatni a brit rendőrségnek, hogy lehet korszerű eszközökkel birokra kelni a gazemberekkel az angol rendőrség jelenlegi Vauxhall Astrái helyett. Az autók itt vannak.

Kint, a múzeum kertjében három másik műsort értünk tetten még vasakban. Egyik megidézett epizód a máltai veteránversenyé volt. Akkor aukción vett oldtimerekkel kellett helyt állniuk a top geareseknek. May egy Citroen Amival, Clarkson egy MG Midgettel (bocsánat, Austin-Healey Sprite-tal), Hammond egy nagyapja által készített Lanchesterrel szerepelt. Aztán kiderült, hogy a Lanchasterhez köze se volt a nagyapának, de addig elég sok minden történt még.

Meg ott volt a Suzuki Liana, amellyel a Top Gear mindenféle sztárt versenyeztet a stopper ellenében. Íme a sztárok eredményinek listája:

Már távozóban, kicsit odébb a területen felfedeztem egy rakéta hátára kötözött, autónak látszó tárgyat. A rakéta felismerhetőbb volt, mint maga a jármű, először Pandára gondoltam. Aztán Austin Metróra. Már végigjártuk ától cettig az egész múzeumot, ami embert próbáló feladat, ezért úgy döntöttem, elég lesz messziről megnéznem ezt a szörnyűséget, így a tájékoztató táblát sem láttam. A végén még rámdől. Legfeljebb kihagyom a beszámolóból… - így én, akkor.

Aztán itthon rámtört a lelkiismeret-furdalás, utánanéztem, mi is volt az a kreténség. Egy háromkerekű Reliant Robin, pontosabban Reliant Shuttle. Szárnyakkal, hozzákötözött rakétával. Ezek a barmok kilőtték az űrbe, de legalábbis jó magasra. Persze Top Gearről van szó, ezért nem ment minden simán, nagyon vicces epizód volt. És most már nem tudok visszamenni Beaulieu-ba, hogy megnézzem, mi is volt az a szerkezet. Mert hogy nem az eredeti az biztos, az lehetetlen lenne… Nézzék meg a videót, értik majd…