Az egyetlen dolog, amit nem fényképeztem le, szerencsétlen Corsa volt. Meccstúrán jártunk Spanyolországban, ami egy madridi érkezést jelentett, onnan azonnali autóbérlést követően egy bilbaói utat bő 400 kilométerrel, aztán Bilbaóból Pamplonán át vissza Madridba, összesen végül jó ezer kilométeres terjedelemben.
Minek is fényképeztem volna szerencsétlen kis helóta Corsát? Nincs benne semmi érdekes. Magam jártam az európai bemutatóján, tetszett is, persze tükörsima német utakon, 90 lovas motorokkal nem nehéz kisautót megkedvelni. Azóta sokat beszélgettünk arról, hogy az általunk látott-vezetett tesztautók mennyire mérvadóak azokhoz képest, amiket végül a magyarság megvásárol, és hogy egy Opel szépen öregszik-e, vagy hamar lepukkan. Csikós azt mondta, az Opel méltóságteljesen öregszik: újonnan ugyan nem vakít el fényességével, de aztán egyre jobban kezdi tartani magát. Na jó, konkrétan úgy hangzott, hogy „újkorában szarul néz ki, de azt szépen tartja".
Öt ajtó, ahhoz ragaszkodtam, hiszen hármasban utaztunk, ne kelljen már minden ki-beszállásnál hajtogatni, különben is, 7 euró volt az árkülönbözet. Egyliteres, 64 lovas alapmotor, elég szánalmas dinamikával. A Barajas reptéren átvett Corsa számlálója 32 ezer kilométert mutatott, a kuplungját már rendesen ki is nyírták, de egyébként legalább annyira egyben volt, mint az autós újságíró-legendák gyakori szereplője, a Preparált Tesztautó.
Az ülése fantasztikus. Egy 600 kilométeres nap után semmi baja benne az embernek. Elsőre kemény, aztán később is kemény, de olyan jó kemény. A teljesítménye meg tökéletesen elég Spanyolországhoz, ahol 120 km/h az autópálya-maximum. Ezt természetesen nem tartottuk be, mert így is bezárt az orrunk előtt egy lefoglalt szálloda, és a 140-es utazóra törekedtünk. Ezt síkon képes is tartani, három emberrel és a fapados légitársaságok által engedélyezett 10-10 kilónyi csomagjukkal. Szolidan előzgettünk, és az éjszakában is tudtuk, mikor megyünk emelkedőn, mert olyankor minket előzgettek.
A fék nem nagy szám, de elfogadható, a váltó hasonlóképpen, a rugózás viszont így, hogy nem jól kinéző, hanem olcsó felni és gumi volt a feladat, szóval a rugózás kifejezetten jó. Az első pár kilométer azzal is telt, hogy egyfolytában mondogattam a srácoknak, mennyire szeretem, ha egy autó rugózik.
Köszönöm, hogy elmondhattam, és elnézést kérek, hogy nem fotóztam le ezt a különleges, madridi rendszámú fapados Corsát.
