A tuning 1303-as Bogaramról már sokat írtam, akik kint voltak pályanapon láthatták is, meg is előzhettek, ha kellően gyorsak voltak. Ez a Bogár bizony elég gyors volt, még a kisebb, 40-es Weber karbikkal is tudott fékpadon 143 lóerőt, aztán a 44-es karbikkal még gyorsabb lett, csak nem vittem el méretni. Ha szerény vagyok, akkor is azt mondom, hogy volt 150 lóerős. 975 kg teli tankkal, mechanikus sperrdiffi, 2100 köbcentis motor 200 Nm-es nyomatékkal. Ez bénán vezetve is kiadta a Hungaroringen a 2:38-as köridőt úgy, hogy a fordulat nem ment 5000 fölé sehol. 944 Turbo Porsche kerékagyak és fékek, keményített gátlók, kemény rugók, egész jól mozgott az autó, volt benne akarat. Vagy ahogy Vályi Pista szokta mondani, arrébb lehetett vele állni.
Ez a produkció nagyon sok munkaórába került, sok év alkatrész vadászásba és még annál is több okoskodásba, tervezgetésbe. Néha nagyon rossz volt, néha szétdurrant egy-egy olajcső, néha három hengerrel jöttem haza, füstöt okádva. Viszont az utolsó két évben minden kiadta. Két pályanapot egy generátordióda-hibával túlélt. Ment hegyi felfutón és sok örömteli percet szerzett a hétköznapokban is. Ment 100 km-t autópályán, keményen hajtva. Nem volt baja, sőt, mindig szépen ketyegett, mint a doxa, vagy ordított, mint a sakál.
Egy évig hozzá sem nyúltam, csak használtam néha és tankoltam. Hibátlan volt? Dehogy. Millió apró hibája volt, amihez sem pénz, sem alkatrész nem kellett volna, csak egy kis lelkesedés. Nem mért pontosan a benzinszintjelző. Kicsit billegett a vezetőülés. Egyik helyzetjelző elöl nem égett. Az olajleeresztő fedél egyik csavarjánál csöpögött az olaj. Bármelyik hibát bekötött szemmel, nagyjából negyed óra alatt megcsinálom, a költsége pedig nulla és ötszáz forint között lett volna valahol. És akkor miért nem csináltam meg? Mert elfogyott a lelkesedés. Nem érdekelt már ez az autó. Szerettem a hangját, a gyorsulását, imádtam keresztbe tenni a sperrdiffivel, de ha mentem, akkor a két Bogaram közül nem ezt választottam általában, hanem a másikat, ami majdnem tök széria és negyedennyibe került. Amikor erre felhívta a figyelmemet egy barátom, egyet kellett vele értsek és azonnal felraktam egy német bogaras oldalra, meghirdettem.
Az árat nehéz volt kitalálnom, mert nagyjából tudom, hogy mennyibe van, azt is tudom, hogy tisztességgel van megcsinálva, nincsenek elnagyolt részek, mindenből a tuti van benne, de más ezt hogy fogja elhinni? Keletről ki vesz drága Bogarat? Kinek lesz annyi bizalma, hogy ideutazzon, fizessen, elvigye? Itthon ki fizetne ezért a vacakért három-négymilliót? Mindegy, semmi veszteni valóm nincs, egy kellemes összegre feltettem, aztán majd lesz valami.
Lett is valami. Három nap alatt hat emailt kaptam, ebből három csereajánlat volt, egy konkrétan az összeg felét ajánlotta, a másik kettőből meg az egyik kért még pontosan 16 képet, megadta, hogy mit szeretne közelről látni. Elküldtem, majd megírta, hogy szombaton jön Leverkusenből és ha élőben is szép, akkor megveszi, mert régóta vágyik Bogárhátúra.
Őszintén megijedtem. Azonnal írtam neki, hogy igen, szép élőben is, de nem egy nosztalgiaautó, amivel a madárcsicsergős erőben sétakocsikázhat, ez durrog, szörcsög, puffog és szuszog. 10 litert eszik óvatosban és feleennyiért is vehet széria 1303-as Bogarat.
Mindegy, jön.
Nem ragozom, jött, a próbaút szakadó esőben, kettesben a körforgalomból kigyorsításkor megpördülés, kormányt visszavettem, megmutattam mekkorát gyorsul százról emelkedőn, megmutattam, hogy elforog lazán hatezerig, alkudott ezer eurót és kifizette, elvitte. Az estét Budapesten töltötte, másnap este jött az sms, hogy már Leverkusenben van és minden okés, jó az autó, tetszik neki.
Ott ültem a zsebemben egy csomó pénzzel és egy majdnem egy hónapja vásárolt Mazda MX5-tel. Ennyi pénz még soha nem volt egyben a hobbiautó alapban. Ha a Mazdát eladnám, akár vehetnék végre egy 911-est, a legolcsóbbik fajtából, de mégiscsak egy 911-es Porsche. De a Mazda baromi jó, minden pillanat öröm vele, inkább mégse. Vagy mégis. Nem, mégsem. De, mégis.
Esetleg vehetnék egy Boxstert, ami nem annyira rom és akár még jó is lehet. Igen, ez az irány lesz a jó. Ennyi pénzért inkább egy jó Boxstert, mint egy romos 911, mert én nem tudok romos autóval járni, amíg baja van addig önteném bele a pénzt és a munkaórát. Tudom, játszottam már ilyet.
Innen kezdve a történet sablonos. Mindenféle magyar és külföldi használtautós portálok folyamatos és részletes csekkolása, képek kérése külföldről, pár autó kipróbálása - atyám, ennél még a Mazda is jobb - itthon.
A cél már pontosan kirajzolódott, egy Porsche Boxster S, lehetőleg az első sorozat végéről, mondjuk 2002-2003-ból.
És akkor megjelent ő. Fent volt a használautón is, de nekem egy ismerősöm javasolta. Minden feltételnek megfelelt. 2003-as modellév, S modell, hatos kézi váltó. Szép volt a szöveg, egész jók voltak a képek, de az egyiket szépítheti a hazugság, a másikat meg a photoshop, úgyhogy elmentem megnézni. Élőben még szebb volt, mint képen. A leírt szöveget alátámasztotta a valóság és a szervizkönyv, photoshopra meg nem volt szükség, az autó gyönyörű volt.
Nem vagyok egy megfontolt vásárló, én szívem szerint azonnal kifizettem volna, de azért a pénz mennyisége behúzta a kéziféket. Régen egyszer költöttem már egyben ennyi pénzt autóra, de akkor fiatalabb és meggondolatlanabb voltam. Most hívnom kell valakit, aki megerősít abban, hogy érdemes és jó vétel, akinek van típusismerete, aki már evett Boxstert, nem csak látott. Pista tanácsára felhívtam Soyak Ferit, aki a Totalcar pályanapon 2:25 körüli időket ment a saját Boxsterével, tehát nem csak nézegeti a garázsban. El is jött, megnéztük, de fogást igazán ő sem talált az autón. Kis egyezkedés, minimális alku és otthon volt.
El kellett adni a Mazdát, hogy forgalomba helyezzem, ez egy szomorú döntés volt, de lássuk be, két hobbiautó roadster akkor is felesleges lenne, ha lett volna elég pénzem a forgalomba helyezésre és az egyéb dolgokra, amit egy újonnan vásárolt használt autón meg kell csinálni.
Azóta már háromezer kilométeren is túl vagyunk, hibátlan az autó. Egyelőre ezek még túrakilométerek, pályán nem voltam, közúton meg ez az autó nagyon sok. Ez nem olyan, mint a kis MX5-ös, hogy a körforgalmakban keresztbe lehet tenni azzal a tudással, ami nekem van. Ahhoz kellene több tudás, több bátorság és nagyobb tempó. És még elhagyatottabb körforgalmak, mert Porschéval minden vagy, csak jó fej nem. Az egész autónak ez a két hátránya van, hogy a határhelyzet messze van, valamint nem lehetsz jó fej. A pontosan ennyiért eladott Bogarammal ha beálltam a benzinkútra mindenki mosolygott és kedvesen nézett, a Boxsterrel még a drágább új Opel Astrából is ferdén néznek rám. Mindegy, a hatos bokszer így is szépen szól az üléstámlám mögött. Aztán meglátjuk, hogy mennyibe kerül használni egy ilyen autót, majd meg fogom írni. Csak most nincs időm, mert mennem kell, 27 fok van, naplemente, ilyenkor imádok vele menni a legjobban...
