Kati néni Mercedes 170-ese negyven évig állt itt, befalazva

Nem tudom, emlékeztek-e még arra a posztra kilenc évvel ezelőttről, amikor Borsi Miki barátom - szintén zuglói lakos - talált egy háború előtti Mercedes 170-est egy garázsban? Olyan Mercedest, amilyet Stirlitz is használt a Tavasz 17 pillanatában?

Kati néni, a volt ecseris árus, mellesleg ház- és autótulajdonos volt a történet másik fontos szereplője, aki azt hitte, odamegyünk valami irgalmatlan pénzköteggel és elvisszük a sokszorosan megbuherált és áttákolt, pókhálótól és portól alig látható romot, aminek elmozdításához csupán néhány fát kellett volna kivágni a kertben. Mi viszont csak katasztrófaturistáskodni akartunk. 

Amikor katalógussal a kezemben felvilágosítottam, hogy az általa valahonnan előhalászott, kiváló állapotú sirályszárnyas Mercedes 300 SL-árnak és a harminc éve, roncsként patkányokat és pókokat gyűjtő, elhasznált 170-es értékének köze sincs egymáshoz, rövid úton kirúgott bennünket.

Majdnem pont kilenc éve ennek. Ma reggel pedig megint hívott a Borsi. "Zsolt, tudtad, hogy bontják Kati néni házát?" - búgta a telefonba. Nem tudtam, de munkába menet elkanyarodtam arrafelé. Furcsa érzés volt.

Az elmúlt kilenc évben, még amikor a pici fiaimmal erre sétálgattunk, amikor motorral, autóval arra jártunk, vagy amikor éjjel, sörözésből hazajövet, a Bosnyák téri 7-es megállójából hazafele arra gyalogoltam, mindig elhaladtam a Csipkerózsika-Mercit rejtő ház előtt. Annak a háznak és emiatt annak az utcarésznek is volt egy megfoghatatlan romantikája. Mintha rendszeresen kijárnál a tengerpartra fürödni a haverjaiddal, s pontosan tudnád, melyik fa alá rejtették a kalózok az arannyal teli ládát háromszáz évvel korábban, de megállnád, hogy hozzányúlj, mert úgy sejtelmes, úgy romantikus, úgy marad háborítatlan a sztori. Meg aztán, azt is tudnád, hogy nem is arany van a ládikóban, csak üveggyöngy, de akkor mi marad a meséből?

Most bontják a házat. Kérdeztem a munkafelügyelőt, láttak-e bent egy vén Mercedest. "Volt itt egy öreg autó, de mire ideértünk, már elvitték, valami úr jött érte. Aztán a cigányok széthordták az egész maradékot, mi már csak a törmeléket, a bontandó falakat, kivágandó fákat találtuk. Valami nagy házat építenek ide, a helyére.

Ennyit a Csipkerózsika-Merci csillámporos sztorijáról. Ennyit Kati néniről, aki hibátlan, vendégmarasztaló stílusát gondosan kente homokkal és rozsdaporral. Ennyit az állítólagos építészmérnök férj emlékéről, aki az autót vette még az ötvenes években. Az volt az egyetlen privát szál, amit sikerült kicsikarnunk Kati nénéből, 2009 márciusában. Félek, az új gazdi most még ennyit se kapott.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, felbukkan-e az autó valamilyen hirdetési oldalon, esetleg pár év múlva, találkozón, restaurált állapotban. És baromira érdekelne, vajon milyen volt az állapota, úgy igaziban, napfényben, pláne meg szétszedés után. Félek, nem irigyelném az új tulajdonost.

De sok sikert kívánok neki, akár a feltámasztáshoz, akár az értékesítéshez. Nekem meg ezzel el is pattant a kis zuglói titkom buboréka - hiszen eddig sosem árultam el, hol áll az autó. A Lőcsei 69-ben szendergett, tessék, most már tudjátok.