Vennék még egyet, nyissák ki a gyárat
Első új autónk volt. Szerettük. Előző autók: (Wartburg, BMW 732M (E23), Golf-2 dízel) bár ezt az utolsót inkább letagadnám.
A vásárlás egyik feltétele tempomat beépítése volt, ami erejüket meghaladó feladat elé állította a márkakereskedőket: legtöbbjük alapban nem kívánt foglalkozni a dologgal mert “nincs a gyárilag rendelhető extrák listáján”, volt ahol próbáltak lebeszélni róla mert “káros lehet a gépkocsi villamosrendszerére” vagy mert “utólag beépített nem-gyári elemek esetében elvész a gyári garancia”.
1996-ban vettem az első Citroënemet, egy CX kombi könnyített verziót (a rozsda 14 év alatt igen sokat könnyített a vas szerkezeten). Végzetes lépésnek bizonyult, azóta mindig volt egy hidrós Citroën a kertben, még ha közben kisebb kitérőket is tettem Adam Opel és a müncheni autómanufaktúra csábítására.
Hát,a történet egyszerű: Megláttam, beleszerettem első látásra, vételnél pöcc-röffre indult hidegben, motorja szépen, halkan duruzsol, gázadásra mérgesen harapott, na innét már le sem tudtak volna beszélni róla.
Vennék még egyet, nyissák ki a gyárat!
A vásárlásnál szerintem legyen mindenképpen gyanús, de legalábbis kezeld fenntartással, hogy ilyen autót főleg a 180 lóerőset nem azért vettek anno, mert jól mutat a kertitörpe mellett, szóval a 2008, 2009 gyártmány 110e alatti km-mel szerény véleményem szerint erősen kamuba hajlik.
Korábbi merítések
- Ami jobb, az sokkal drágább - tehát majdnem tökéletes
- Miért is vettem Daciát? Végigültük a 4-7 millió forintos kategóriákat, de ami hét embernek kompromisszummentes, az már 10+ millió és kisbusz.
- Városi kisautó, igáslóként használva
- Mindent kibírt, ami szinte hihetetlen. A lengéscsillapítók is egyszer voltak még csak cserélve benne.
