Porschének Porsche, de ez a Lego már nem az a Lego

2019.10.12. 16:24
15 hozzászólás

A múlt évezredből származó egyre halványodó emlékeim közül a legósok még mindig megvannak szinte eredeti minőségben. Ahogy kiborítottuk a szőnyegre az utolsó karcolásig pontosan ismert darabokkal teli vödröt, és éveken keresztül sikerült ugyan abból a kupacból valami egészen újat alkotni. Az innen-onnan örökölt hiányos készleteknek megvolt az az előnye, hogy csak a fantáziánkon múlt, mi lesz a végeredmény. Persze azért rajongva vágytunk a rongyosra lapozgatott katalógusban szereplő, végtelenül menőnek tűnő Technic-ekre is.

Aztán húsz évnyi lappangó vágyakozás után a nyári szabadságra megkaptam a Porsche 911 RSR Technic-et, hogy rakjam össze. Egészen elképesztő volt, ahogy a gyerekkori álom évekkel késleltetett megvalósulása milyen ellentmondást nem tűrő rúgással taszajtott vissza a múltba. Minden akaraterőmre szükség volt, hogy ne kezdjek önfeledten ugrándozó ujjongásba, elvégre nyolcévesen ez még lehet aranyos, de felnőtt ember esetében inkább csak megütközést kelt.

Ettől függetlenül olyan büszkeséggel cipeltem haza a hatalmas dobozt a villamoson, mint ahogy hosszas zsebpénzkuporgatás után tettem volna ezt réges-rég a napközi után. Aztán jött néhány nap kellemetlen késleltetés, ahol azért már felszínre kerültek az évek, és nagy nehezen meg tudtam állni, nehogy azon nyomban elkezdjem összerakni.

Ugyan még ekkora készletet csak kirakatban láttam, de azért annyit sejtettem, hogy nem érdemes csak úgy rohanvást nekiállni. 1700 darab nem viccel. Aztán volt a doboz oldalán egy legós élményeim fényében irracionálisan nagy kerék is, mellette egy „1:1” felirattal. Csuklottam egyet, és megállapítottam magamban, hogy ennek meg kell adni a módját. Így aztán kitűztünk egy komplett délutánt, és vártam, mint régen a karácsonyt.

Nekiálltunk és már a háromszáz oldalas útmutató bevezető oldalain nagyra nőtt gyerekként lelkendezve hüledeztem, ahogy a működő, forgatható differenciálmű szépen összeállt. Szép sorban felkerültek a lengőkarok, majd a rugóstagok és egy jó fél órányi flow után azon kaptam magam, hogy bambán csodálatom a zseniális lego-mérnökök leleményes munkáját. A könyv lényegében a legapróbb lépésig mindenről tájékoztat, ez elsőre kicsit még túlzásnak is tűnhet, de ahogy elkezd nőni a végtelenül összetett váz, egyre inkább értelmet nyer.

A hátsó tengely után az elsőt kell összeépíteni, ami a fogasléces kormányművel újabb alkalmat jelent, hogy megcsodáljuk a virtuóz módon Legóból megvalósított műszaki megoldásokat. Az önfeledt hüledezés mégis a forgatható főtengellyel és mozgó dugattyúkkal szerelt hathengeres boxermotor összeszerelésénél tetőzött. A tapasztaltabb kollegák Porsche ajnározás közepette minden alkalommal kiemelik, hogy Stuttgartban lelkes, elhivatott, igazi autórajongó mérnökök dolgoznak, és ez látszik a terméken. Valahogy ezt érezni a Legónál is. Ezeket a megoldásokat simán kihagyhatták volna és senki nem rója fel nekik.

Sajnos ezen a ponton lassú, de egyértelmű hanyatlás kezdődött. Másfél órán keresztül elképesztően izgalmas volt látni, ahogy a jól ismert műszaki megoldások Legóból testet öltenek, de a motor összerakása után az építés egyre inkább eltolódott a végtelen pepecselésbe. A hatalmas Porsche-testet alkotó karosszériaelemeket ugyanis egy hibátlanul kitalált térvázra kell a vége felé rögzíteni, de ehhez össze kell rakni a kérdéses vázat.

Ez pedig úgy néz ki, hogy végeláthatatlanul mókolunk apró kis pöckökkel, amikből aztán újabb és újabb idomtalan darabok állnak össze. Ezeket aztán felpattintjuk a komótosan hízó vázra és állunk neki a következőnek. Közben szépen lemegy a nap és kiderül, hogy a dedikált délután még szorgalmas alkatrész-előkészítő asszisztenssel együtt sem lesz elég.

Pedig az alkonyat közeledtével nagyon felpörgettük a tempót, de így is maradt bőven másnapra. Összesen hét óra alatt készültünk el, meglehetősen jól optimalizált munkával. Nem látom hogyan lehetne komoly gyakorlás nélkül bemenni hat óra alá. A helyzetet nehezíti, hogy a rengeteg alkatrész össze vissza van csomagolva, ezért az első óra után már az összes zacskót ki kell bontani, és onnantól egy kádnyi kupacból kell kiguberálni a szükséges darabokat.

Persze a fútószalagozás közben is akadnak megható pillanatok. Amikor felkerül a kormány, rögzülnek a gátlók, vagy összeáll az ülés és a részleteiben is kifogástalanul matricázott műszerfal. Tényleg hihetetlen, hogy mennyire jól sikerült megragadni az eredeti RSR, Legóból egyáltalán megragadható részleteit. De valahogy az építés közben egyre gyakrabban lázadozott az oldschool legózáshoz szokott énem. Pont a lehetőségek végtelen tárházából adódó kreativitás veszik el az eltérést nem tűrő útmutató miatt.

Nyilván egy Porsche Technic egészen más műfaj, mint egy vödörnyi szögegyszerű kopott alkatrész, amiből bármi lehet, de a magam részéről az összerakás öröme ellenére egy kicsit hiányzott az a kreativitás, amit úgy szerettem régebben. Ha viszont elfogadjuk, hogy ez a Lego már nem az a Lego, akkor egy kissé költséges (40 ezer forint), de elképesztően izgalmas és szórakoztató időtöltést jelent, aminek a végén kitehetünk egy szobrot a polcra.

Ha nézegetnél még legózást, és az sem baj, ha nem autó készül, ajánljuk ezt a posztot is:

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.