2019 legjobb tesztautói - 2. rész

Csikós Zsolt

Három a magyar igazság, egy a ráadás – idén bő harminc, mindenféle tesztelni való autó volt alattam, java részüket valamilyen formában meg is írtam. Most akkor kiválasztom azt a szűk tíz százalékot belőlük, amire a legszívesebben gondolok vissza. Megjelenési sorrendben jöjjenek az újak, a végére meg lesz plusz egy veterán, mert a szívem csücskét azért nem hagyom ki.

Suzuki Vitara 1.4 Boosterjet

Igen, tudom, hogy idén volt az új Porsche 911-es premierje, és én voltam az a szerencsés, aki kijutott a tesztvezetésére, de hát a 911 nem tudja már önmagánál annyival feljebb tolni a mércét, hogy attól hasra essek. Ellenben ott a Vitara, amely mindig is jó autó volt, most meg még jobb lett. Mert tény, ez az új verzió minden ponton szemen köpi a saját hagyományait, mert csak elsőkerékhajtásos, szívó- helyett turbós benzines hajtja, ráadásul automata váltós is. Nem terepjáró, nem SUV, még crossovernek is nehezen hívható, mert igazából csak egy szögletes dobozkarosszériával ellátott kisautó-alap. Utálnom kéne, de sajnos működik. Isteni benne az a turbómotor, rohadt jól néz ki, szépen kapcsolgat a váltója, a maga módján pedig még kényelmes és ügyes is. Sajnos ki kell mondanom: a Vitaraságától megfosztott Vitara valamennyi hasonló nevet viselő közül eddig a legjobb autó. De erdőkerülők kerüljék.

Kia e-Soul

Köpjön le mindenki, de nekem egyre jobban bejönnek a villanyautók – ha jók. Idén kipróbáltam a Tesla Model 3-ast Tannisban, amit tíz percre akartam csak elvinni, de végül másfél óra lett belőle, annyira élveztem vele az autózást. Pedig amúgy egy förtelmes hányadék, ha az ember bármiféle kidolgozási minőséget keresni kezd rajta, mindenütt konkrétan a Tavria kabrió szintjét látja. Szerencsére arról az autóról semmiféle tesztem nem jelent meg, csak egy gyorsulásos videó a tengerparton Antival, tehát nem kell felvennem erre a listára, s nem nekem kell feloldanom cikkbeli ítélethirdetéssel a lelkemben szunnyadó, Model 3-mal kapcsolatos szörnyű dilemmát – a világ legállatabb vagy legborzalmasabb autója-e.

Így, hogy Karotta ezt megtette helyettem, beférhet a listámba a másik nagy, idei villany-kedvencem, a Kia e-Soul. Közlekedőedénynek ennél jobb nem kellhet az embernek, mert elég dögösen erős, brutál tágas hangulatilag (hiszen két építőkockából készül), de centivel mérve is, istenien csendes, élvezetesen könnyed és kiszámítható, jól kanyarodik, jól néz ki, nem jövök magammal szembe az utcán és van 452 kilométeres hatótávolságú változata is. Ha ez a jövő, köszönöm, kérek belőle majd repetát is.

Toyota Corolla

Tessék, meghülyültem. Vagy lefizettek a japánkoreaizsidóörmények. Mindenkinek lehet véleménye odakint, én viszont idebent azt mondom – a Corolla idén dimenziót váltott. Nem akarom elhinni magamról, de amikor felbukkan egy, rendszerint megnézem az utcán, s elgondolkozom rajta – mi ez a vagány cucc? Aztán vezettem a Tannistesten két változatát és csak miatta megbocsátottam a széria összes eddigi, a büszkének és érdekesnek született emberfiát mind poros nagymama-könnyezőpálma-unalomba és temperált iszaplétbe taszító Aurisát és Corolláját (hacsirokusok kivétel), mert ez más. Van belseje, ami stílusos, egyszerű, igényes, hangulatos. Használhatóan tágas, mégsem túlburjánzó kívülről, mint amilyen közel ötven évvel korábban még vele egy méretben kezdő Civic lett mára. Nem annyira vagány, mint az új, femme fatale-stílusú Mazda 3, de valódi fotonok és luxok vannak az utasterében, sőt, ki is lehet látni a hátsó ablakán. És olyan finom és kulturált, mint az Aurisok és Corollák eddig is voltak, mégis van benne egy adag dög, egy adag fémesség, hogy igazi autó legyen. Az 1,8-as hibridje meg tényleg nagyon állat; erős, már nem bömböl, enni se kér. Túl keveset mentem vele, jólesett volna még egy pár nap, ritkán mondok ilyet új autóra.

BMW 501 Taxi

Itt az autó, amely valódi állítássá tette a régi városi legendát: a gyárban új autót adtak érte, mert öreg volt és érdekes. Amikor ugyanis lefingva, egymillió kilométerrel az órájában nagyjából már bontóba küldte volna egy müncheni taxis – mindez 1970-ben történt és a szóban forgó autó 1955-ben készült -, a BMW-gyár egy vadiúj BMW 1800-ast adott érte cserébe, pedig egy nagy BMW (igen, a Neue Klasse az 5-ös elődje) már akkor sem volt olcsó autó. Fényképes bizonyíték van a tranzakcióról, amúgy. A BMW ugyan megvette a kocsit a leendő gyári múzeuma számára, aztán valamiért elfelejtette. Csak akkor került elő, amikor az 1970-ben még meg sem épült múzeum már meglehetősen elavultnak tűnt, ezért sok-sok munkával felújították, kibővítették és átnézték a leltári könyveket. Rengeteg nyomozás után egy félreeső autótelepen találták meg, az autó csupán 47 éve várta, hogy hozzászóljanak. Ennyi pihentetés nem tesz sok jót egy eleve rommá használt és tákolt kocsival a szabadban, ezért itt az az eset forgott fenn, amikor a lefőtt nescaféból kell újragyártani a kávébabot, ahogy a cserjén lóg. Végtelenül kacifántos az is, hogy a menthetetlennek ítélt és selejtezésre szánt múzeumi tételből hogyan lett megmentésre érdemes érték egy magyar restaurátorműhelyben, az pedig tényleg Dan Brown-regénybe illő sztori, hogy egy normális restaurálás idejének és ötletelésének a sokszorosával hogyan sikerült úgy megcsinálni a pókhálóvá vált, V8-as Barokk Angyalt, hogy úgy nézzen ki, mint ahogy a taxisofőr 1970-ben leadta. Én aztán vezettem is – műszakilag isteni lett, az elhasznált, kopottas hangulata pedig olyan durván markáns élmény, amihez foghatót talán még soha nem éreztem veteránautóban. Csak imádni tudtam, ma is dédelgetem az emlékét, aki pedig ellátogat az új BMW-múzeumba, szánjon neki kiemelt figyelmet.

Winkler Róbert

Január

A Hyundai i30N Fastback nemzetközi bemutatóján ott volt az akkor még nem világbajnok Michelisz Norbert, aki pályán is vitt vele, meg közúton is, jól mulattunk. Régen nagyon szerettem ezt a kompakt GTI műfajt, de már elég rég el is felejtettem. Na most visszajött. Kevés helyen lehet ma már gondtalanul száguldozni, de ez nem a Hyundai hibája - csodálatos autó, normális áron, akár hétköznapi használatra is. Gyorsan jelölöm is a top 3-ba.

A BMW M850i afféle álomautó. Sokaknak, de nem nekem. Szívesen nézegetném a másokét, de nekem ingyen sem kéne - egyszerűen utálok ilyen mélyre beülni, és onnan kikászálódni, főleg hogy viselkedését tekintve ez sokkal inkább izom- mint sportautó. Nem egy fickós kis zsebrakéta, na. Egyszerűen nem szeretem a GT-t, mint kategóriát, viszont támogatom, hogy minél több ilyen gyönyörű autót vegyenek mások - amilyen gagyi köztéri szobrok készülnek manapság, üdítő ilyesmiket köztereken látni.

Február

A Nissan Qashqai 1,3 DCT Tekna Premium mal az volt, hogy egy összehasonlító tesztben emlékeztem, hogy ez volt a legrosszabb, vagy az egyik legrosszabb. Az agyam - gondolom - a negatív impulzust mentette el, a részleteket kevésbé, úgyhogy amikor csak így magában jöttem-mentem a Qashqai-jal, olyannyira nem volt vészes, hogy kifejezetten kellemes meglepetés volt. Hát ja, nem csoporttesztelni kell - bizonyos autóknak egyszerűen nem áll jól, ha mások mellé állítják.

Az új Mazda 3 nemzetközi bemutatóján újra megtértem. Jó volt a Hyundai i30N, de a Mazda valahogy még ezekkel a gyengécske motorokkal is csodálatos. Szép kívül, szép belül, az igazi szépségét pedig a gépészet adja - motor, futómű, fékek, kormány, egyszerűen mindene tökéletes. És hát mint talán már említettem, szép is.

Március

A Hyundai Santa Fé 2,2 CRDI speciel egy jó autó. Mindene jó, ahogy van. Nem véletlen, hogy Michelisz Norbi is ilyennel jár - oké, hogy szponzorautó, de ugye járhatná az országot i30N-nel is, aztán mégse. Egy baja volt a Santa Fének: akárhogy is nézegettem az árlistát, valahogy mindig hárommillióval többre jött ki ugyanaz, mint Kia emblémával. Mondtak olyat, hogy mert ez új modell, de hát ha egyszer ugyanaz a 2,2 CRDI, megy ugyanaz a váltó, mindez egy 30 centivel rövidebb kasztniban, akkor minek kéne örülni?

Április

A Citroen C5 Aircross igazi francia; bérautóként eljárkálnék vele, mert óriási poén, de otthonra nem kéne. Hanem viszont a citromdíjat már ebben a hónapban elvitte valaki, mégpedig a Smart EQ Forfour, vagyis az ötajtós Smart teljesen elektromos változata. Mivel magam is elektromos autóval járok, ami egy Fiat 500E, ami öt éves, megdöbbentett a Smart rettenetesen trágya minősége. Azt írtam, hogy mint egy kutyaól, persze egy barátomnak, aki próbálta, ez se volt elég progresszív, mert felháborodva csetelt rám: “Kutyaól, bazmeg?! Tojtojvécé!”

Május

A Kia ProCeed GT line mosta le a gyalázatot, vagyis a nem tökéletes KIA, az XCeed okozta szégyent. Így köll ezt csinálni, csókolom. A rugózás az én útvonalaimra túl kemény, de megoldanám valahogy - gyönyörű autó, és jó mindene. Kéne.

Június

Az Audi Q3 35 TFSI S Line azzal lepett meg, hogy van lelke. Szép, miközben ügyesen prémium a durva felvágósság határán ügyesen egyensúlyozva. Ez is kéne.

A Föld megmentésére egy konnektoros hibrid még annál is kevésbé alkalmas, mint a tűzifát a megújuló energiák oszlopába írni (trú sztori). A Volvo V60 T8 R-Design-t sem a zöldsége miatt szerettem, hanem mert egy átkozottul jó sportos Volvo, ami ráadásul eszelősen jól néz ki.

Július

Új Opel Zafira és Vivaro, óriási német humor volt. Nem szpojlerezem el, ha véletlenül még nem olvastad volna, ami ugye könnyen előfordulhat, hiszen ki az istennyila olvas haszonjármű-bemutatókat?

Az új Mazda CX 30 az új Skyactiv motor bemutatója miatt volt érdekes. Az új Skyactive motor tök jó, de én maradnék a Mazda 3-nál.

Augusztus

Annak idején Buster Douglas-t tartották olyan esélytelennek Mike Tyson ellen, mint a Dacia Lodgy 1,6 Techroad ról szóló tesztet a legolvasottabb, és messze legtöbb Facebook-lájkot begyűjtő idei cikkem díjára. Ez a Lodgy ugye csak egy facelift. Egy érdektelen egyterű félidős modellfrissítése. Van ennél unalmasabb téma? Nincs. Mivel azonban ennek a Lodgynak az a selling pointja, hogy hétüléses, és igénybe vehető rá a háromgyermekes családi kedvezmény, a cikk fele arról szólt, mekkora hülyeségnek tartom a háromgyerekesek kiemelt támogatását mondjuk a két gyermeküket egyedül nevelők éheztetésével szemben. Autós újságírót ritkán ér akkora megtiszteltetés, mint engem: maga Miniszterelnök Úr is kitért rá a következő pénteki rádiós szeánszán, hogy milyen őrült gondolat, hogy kevesebben legyünk. Márpedig ilyen eretnekséget rajtam kívül senki sem mert leírni. Tudjuk, hogy Miniszterelnök Úr nem nagyon olvas online-t, de szerencsére van, aki megteszi helyette, Isten tartsa meg mindnyájukat erőben, egészségben.

Futott még a Peugeot 508 SW GT - nem volt különösebben jó autó, sőt. De legalább megcsinálták, amit mindig is javasoltam a ronda autókat gyártóknak: spórolni a gépészeten kell, a jó dizájn fajlagosan a legolcsóbb. Márpedig a Peugeot most dizájnban a legjobb.

Szeptember

Voltam a Kia új crossovere, az XCeed európai bemutatóján, és megállapítottam, hogy bár tényleg szép, ha igazából csak formailag emlékeztet egy SUV-ra az autó, valójában nem is magas, nem sok értelme egy crossovernek. Később valahogy a tesztautó is nekem jutott - próbáljuk elkerülni, hogy ugyanaz írja meg a tesztautót, aki a nemzetközi bemutatón is volt, hiszen több szem többet lát, de ez sem rossz felállás, hiszen így meg az egy szem lát többet, mármint az enyém. És rájöttem többek között, hogy tényleg hülyeség ez a városi crossover-műfaj, főleg így, hogy még plusz magasságunk sincs. Viszont az önvezetés terén nagyon elöl jár a KIA, még akkor is, ha az autóipar beszámítható része az önvezetést továbbra sem önvezetésnek, havja, hanem vezetéssegédnek.

Voltam továbbá az Újpalotai gázerőműben, ahol megtekintettem a finn Wartsila erőműmotor nagygenerálját. Sosem dugtam még égéstérbe a fejem, legfeljebb átvitt értelemben.

Október

A Renault Clio 100 TCE állítólag rajta van valami évautója-listán. Én nem raknám oda, viszont gépészetileg tényleg jó. És most állt bennem össze a Renault változó marketingstratégiája a Clio egyes generációival.

November

A Ssangyong Korando európai bemutatóján az történt, hogy közel két évtized alatt először fordult elő, hogy a sajtótájékoztatón a legtöbb újságíró azzal kezdte a kérdését, hogy gratulál az autóhoz. Igaz, volt, aki azzal folytatta, hogy amúgy mi a fenét csináltak eddig?! Azzal együtt hihetetlenül jó lett az új Korando, ajánlom is mindenkinek, aki ilyesmit keres. Úgy látszik, a Ssangyong már túl is van a bizonyítási szakaszon, vagy legalábbis azt hiszik, mert egy barátomnak majdnem annyiért ajánlotta a kereskedő, amennyiért kapott volna közel fullos Mercedes GLC- t, ami nagyjából ugyanakkora. Ja, mondom, akkor ez eldőlt.

December

A Skoda Superb 2,0 TDI DSG, hát az egy jó autó, csak kicsit erős árnyékot vet rá a még ki sem jött új Octavia. A Peugeot 208 1,2 Puretech meg egy kortárs Peugeot - kategóriája legszebbje, de távolról sem legjobbja. Idei kedvencem pedig a célegyenesben jött meg, de a teszt csak az újesztendőben lesz olvasható. Oké, hogy még keveset ülepedett, de sokat mentem vele, és rég szerettem ennyire tesztautót, szóval a nyertes nálam a Mini Countryman John Cooper Works.

Ha maradt erőd az első részhez, itt találod: