El sem hinnéd, hogy ezek több mint ötvenéves felvételek régi nagydíjakról

2020.09.15. 14:18
2 hozzászólás

Egyszer már rácsodálkoztunk az 1962-es nyugat-német Traumreise unter weissen Segeln monacói jeleneteire. Ez a 70 milliméteres filmre rögzített 154 perces csoda a Mediterráneumot járta körbe dokumentalista szándékkal, és a monacói felvételeket épp a nagydíjra időzítette a stáb. Közel hét perc került be róla a filmbe, aminek hála fennmaradt egy elképesztő minőségű kordokumentum a korból, ami a fejünkben fekete-fehér foltokban él. Van benne edzésen köröző kamerás autó, és sok-sok kép a futamról, még helikopterről is. Amit ne keress, a biztonságra törekvés látszata – ezt is tökéletesen átadják a jó minőségű színes képek. 

Négy évvel később egy másik forgatással volt hasonlóan nagy mázlija a Formula-1-nek. Az 1966-os Grand Prix című film készült akkor, ami nálunk A nagy verseny néven szerzett kis ismertséget. Hogy aztán öt évvel ezután elkészülhetett a Steve McQueen-féle Le Mans is, jól mutatja, hogy ezek pont azok az évek, amikor Amerika valamiért nagyon nyitott volt az európai autósportra. Ekkoriban volt, hogy a Ford felszívta magát, hogy elverje a nagyszájú Ferrarit a 24 óráson; éppen csak túl volt a Forma-1 első amerikai világbajnokán ('61-ben Phil Hillnek sikerült), és olyan nagy amerikaiak versenyezgettek itt a hazai oválok helyett, mint Dan Gurney vagy Richie Ginther. F1-es világbajnoka ugyan lett még később az USA-nak (Mario Andrettivel), de se előtte, se azóta nem volt akkora nyitottsága az F1-re Amerikának, mint a 60-as évek széltében, illetve a 70-es évek elején. Alighanem ennek köszönhető a Grand Prix című film, aminek pedig pazar minőségben rögzített szélesvásznú felvételeket köszönhetünk a '66-os szezon több futamáról. Például ezt az ős, 14 kilométeres Spa-i pályáról, a Belga Nagydíjról. Ámuld végig, aztán olvasd el, hogyan készült. 

Szóval amiért ezek a kor közvetítési színvonalából kiemelkedő felvételek elkészülhettek, annak oka John Frankenheimer Grand Prix című filmje, ami egy fiktív F1-es szezonról szól, de tele van igazi futamokon rögzített képekkel. A forgatás olyannyira beleszólt a szezonba, hogy a stáb a mezőny több tagjával leszerződött, hogy az ő történetükhöz passzoló színezésben fussanak az autóik. Legalább ennyire érdekes, hogy miként vették fel azokat a fedélzeti kamerás videókat, amin még a rajt is látható a fenti videón. Ehhez Phil Hill kellett, aki úgy lehetett ott a rajtrács végén, hogy nem is kvalifikálta magát a futamra. Egy kört engedtek neki a szervezők, ezalatt kellett begyűjtenie annyi erős felvételt, amennyit csak tud. Ebből az első körből lett aztán a legendás esőkáosz, amin a mezőny több mint fele kiesett, mielőtt először körbe ért volna. 

A stáb szerencséjére amúgy, hogy az első körben kiesett Jackie Stewart is. A róla készült felvételeket egy fiktív karakter, Scott Stoddard szálánál használta a rendező, viszont a fiktív történetben Stoddard nem volt jelen a belga futamon.

Ebbe a zandvoorti Holland Nagydíjról készült videóba már jutott utólagos felvétel is, de az elején a fedélzeti videó vagy Bandini megcsúszása a versenyhétvégén lett felvéve. 2:13-ál látni nagyon jól, hogyan lettek összefűzve az igazi futamokon rögzített képek a rendezett futamokéval. A videóban ez a megrendezett kiállás, és az 1:37-nél induló fedélzeti kép a kamu, minden mást a nagydíj hétvégéjén vették fel.

Bár ennyire döbbenetesen jó minőségű, filmes hatású felvétel nincs több a hatvanas évek futamairól, néhány színes, feljavított gyöngyszemet (vannak Targa Floriók is) találni még azokból a nagyon távolinak és fekete-fehérnek tűnő évekből a Formula60 című YT-csatornán

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.