Hiába a világhír, ki sem fizették a Szuezi-csatornába szorult óriáshajót markolójával menteni igyekvő melós túlóráit

2021.04.13. 19:19
6 hozzászólás

A világkereskedelem egyik fő átjáróját, a Szuezi-csatornát márciusban 6 napra és 7 órára lebénító Ever Given giga konténerszállító történetének leghíresebb mellékszereplője lett az a markoló, amely az első óráktól kotorta a homokot az óceánjáró orra körül. A reménytelennek tűnő munka gúnyos mémek ezreit szülte, és még ha végül nem is egyedül a markolós áldozatos munkájának hála szabadult ki hajó a csatornából, szomorú fejlemény, hogy egyelőre semmi ellenszolgáltatást nem kapott a rengeteg plusz munkáért. Viszont elmesélte, hogyan élte meg ő a nagy napokat. 

Egy a rengeteg markolós mémből
Egy a rengeteg markolós mémből

Az óriási hajó bulba orra mellett földet kotró Komatsu munkagépről készült fotók a gyorsan világhírűvé lett válsághelyzet első óráiban szétszaladtak a sajtóban. Azóta már a gép kezelőjének a neve is kiderült: Abdulah Abdulgavad volt a reménytelennek tűnő feladat hőse, aki most a Business Insidernek elmondta, hogyan élte meg a markolóból a történelmi mentést. A 28 éves gépkezelőt közvetlenül a hajó fennakadása után riasztották, és onnantól kezdve öt napon át, napi 21 órában dolgozott az Ever Given orra mellett. A feladata először az volt, hogy átjárót építsen az orr és a szárazföld között, majd, hogy kotorja a homokot az orr körül.

Abdulah Abdulgavad és a markolója
Abdulah Abdulgavad és a markolója

Félelmetes volt - mondta Abdulah az élményről, amikor a helyszínre érve meglátta, mi a feladat. A félelme később sem múlt el, mint mondja, rettegett attól, hogy a hajó megborul, miközben a közvetlen közelében dolgozik - az ő partszakaszán alig akadt munkás, aki hozzá hasonlóan a hajóhoz közel vállalta a munkát. A második napon indult be a globális mémgyár, tele lett a net az apró markoló és az óriási hajó groteszk párosán gúnyolódó képekkel, ezek nyilván eljutottak a mentést végzőkhöz is, de Abdulah azt mondja, ezektől csak elszántabb lett. Aztán sok ember rengeteg munkája után március 29-én sikerült megmozdítani az óriást a vontatóknak.

A történet különös mellékszála, hogy Abdulah hiába volt részese a nemzetközi szállítmányozás nagy drámájának, és hiába segített a frontvonalból a dollármilliárdos rakományt szállító, feltorlódott hajókon, még a túlóráit sem fizették ki. A kiszabadított hajó egyébiránt jelenleg az egyiptomi hatóságok túsza. A vizsgálatok végéig nem hagyhatja el a Szuezi-csatornát, üzemeltetőjén pedig egymilliárd dolláros kártérítést szeretne behajtani a csatornát felügyelő hatóság. Ez egyrészt a kiesett forgalmat fedezné, másrészt a torlasz miatt mindkét oldalt beragadt hajókat kártalanítanák vele. Talán Abdulah főnökei is ebből remélik majd a melósok túlórájának kifizetését, de mivel egy hosszú pereskedés várható a hatóság és az üzemeltető között, nem holnap lesz kifizetve. Még szerencse, hogy miután megírták a történetét, rögtön indítottak neki egy netes gyűjtést, ahol amúgy - miután a 444 is megírta Abdulah történetét - meglepően sok a magyar nevű támogató.