Az áramvonalas tervezés egy korai példája Romániából jött

2021.06.21. 12:18
8 hozzászólás

A maga 0,20-as légellenállási együtthatójával ma a legaerodinamikusabb sorozatgyártású személyautó a Mercedes EQS, de az olyan, tojás alakú hibridek, mint a Toyota Prius vagy a Hyundai Ioniq is 0,22 körüli értéket képviselnek. Ehhez olyan részletek segítik hozzá az autókat, mint a teljes hosszában zárt padlólemez, a zárható légbeömlők, és sok egyéb apróság, a legmeghatározóbb tényező viszont továbbra is az autó formája. 

Míg manapság a gyártók a hatékonyság jegyében óriási hangsúlyt helyeznek a kérdésre, már a 20. század elején voltak mérnökök, akik felfedezték az aerodinamika autóipari fontosságát: egyikük a kevésbé ismert Aurel Persu volt, aki a Berlini Műszaki Egyetemen végzett közvetlenül az első világháború előtt, és már az olyan, korai modelleket is megelőzte munkájával, mint a híres Chrysler Airflow vagy épp a Bogár.

A tízes-huszas évek autói formára szinte egyformák voltak - ló nélküli kocsik, amelyeknek Cw-értéke bőven 1 fölött volt a különálló sárvédők, a saját, különálló házzal rendelkező fényszórók és a függőleges felületek miatt. Persu is felismerte, hogy ezek mind akadályozó tényezők, így megpróbálta megalkotni a lehető legáramvonalasabb autót: a tervezés során Newton munkáján keresztül jutott el a hagyományos vízcsepp formájáig (a valódi esőcsepp a közvélekedéssel ellentétben nem csepp, hanem hamburger alakú).

Az autóját is ennek szellemében építette - saját pénzből - , amelynél a kerékjáratok és a lámpák is a kocsitest részét képezik. Az autó alaktényezője 0,22 lett, ám a lemezek alatt a technika primitív maradt:  csak a hátsó kerekek voltak fékezettek, amelyek ráadásul differenciálművet sem kaptak a közöttük lévő kis távolság miatt. A soros, 1,4 literes négyhengeres 10 lóerőt tudott, ám a forma miatt 80 km/h-ra is képes volt. 

Igaz, hogy a részletekről nem sokat tudunk, de mivel a General Motors és a Ford megkeresését is elutasította, úgy tűnik, Persu mérnöki tehetségéhez nem párosult üzleti érzék. Az autót maga használta egészen 1969-ig, közben 120 ezer kilométert utazott vele, ezután adta át a Bukarestben található Nemzeti Műszaki Múzeumnak. Ha elfogadta volna valamelyik amerikaiak óriás ajánlatát, talán olyan nagy nevek között emlegetnénk ma Aurel Persut, mint Ferdinand Porschét.

A huszadik század eleje autóipari és mérnöki szempontból is izgalmas időszak volt: az Auto Union versenyautói, az A.L.F.A. 40/60 HP Aerodinamica, a Rumpler “Tropfenwagen", többek között Aurel Persu és Járay Pál munkássága is azt mutatta, hogy hamarosan új irányt vesz az autótervezés.