Miért akarsz letolni egy Aston Martint?

Nyakamon liheg az esztergomi Swift, ahogy lefordulok a kalászi felüljáróról a 11-esre. Csak a két pislákoló fényszóróját látom a középső tükörben, mert a külsőkben a hátsó sárvédők teljesen kitakarják már, annyira közel jön és sötét is van. Aznap ez már a sokadik versenyző, alig egy órával korábban a délceg scenices küzdött a helyemért a belsőben. Hiába mentem már többel a megengedettnél, neki az a plusz pár méter kellett volna, hogy előrébb legyen. Előttem is mennek, a külsőben lassabbak és különben sem mehetek ott, mert a besüllyedt csatornafedeleken egyszerűen lehasalna a Vantage. 

 

Nem vagyok lassú, nem tartok fel senkit pár perccel később a Vácin se, a félszemű harcos húszéves Yaris mégis úgy esik be mögém, mintha én lennék az utolsó pont a napi kihívásában. Már épp azon elmélkedem, hogyan fekhet a sofőre annyira az ülésben, hogy a bal hátsó ablakon keresztül néz rám megvetően, amikor megérkezik mögötte a Passat. Dementorai olyan erővel taszítják előre, hogy már majdnem eléri a bűvös 70-et is, amikor megelőz a külső sávban, majd bevágódik elém a Yaris mellé, én meg kapkodok a belső keringtetésért. 

Szeretnék kimaradni a Váci úti titánok harcából, okosabb minden téren távolról nézni az újpesti Éhezők viadalát, mert egyszerűen nekem kellemetlen, úgyhogy le is fordulok az Árpád útra, hiába nem arra mennék. Ez csak egy óra leforgása volt az elmúlt estémből. Korábban a büszke 1.5 dCi Megane lihegett a nyakamon a lepencei szerpentinen, szigorúan egyenesben, hiszen neki kanyarban fékeznie kellett, 90-nel pedig loholva, de utolért mindegyik után. Laza autózásra mentem a forgatásos nap levezetéseként kedves feleségemmel, úgyse bírja a gyorsulást, az se hiányzik, hogy féljen mellettem, de azért nem 50-nel mentem végig, hogy ennyire feltűnően feltartsak bárkit. 

Ekkor már jó ideje abbahagytam a hasonlóan támadó fehér furgonok számolását, de az autópályán mögém bezuhanó flottás Octavia látványa azért még élesen az emlékemben él. Mintha mindenki szeretné beletunkolni az autója orrát egy 100 milliós Aston Martin fenekébe. Furcsa módon átlagos autókkal ilyet nagyon ritkán tapasztalok, most viszont kezdtem kellemetlenül érezni magam. Hiányzik a fenének, hogy az M0 felhajtón vészvillogóval várjam a trélert csak azért, mert egy pillanatra ránéztem a fékre, aztán a Suzukit úgy kell lekaparnia a katasztrófavédőknek a Vantage narancssárga fenekéről. 

400 milliméteres karbon-kerámia féktárcsák vannak rajta elöl, 360-asok hátul, elöl hat-, hátul négydugattyús nyergekkel. Ez olyan lassulást produkál, mintha falnak mennél, a Scenicben ülő családnak ezt baromi nehéz lenne elmagyarázni, valószínűleg sosem éreztek még ilyet. Ha csak 50-nél rátaposok a fékre, két méteren belül megállok, ugyanennyiről a Swift másfél autóval előttem végezne. Követési távolság? Ezekben a fejekben a fogalom relatív, ő engem ennyivel követ és kész, hogy meg tudna-e állni? Nagyban tippelnék rá, hogy erről fogalma sincsen, rosszabb esetben azt hiszi, hogy igen, miért ne tudna, hát persze, hiszen ismeri az autóját. 

Van olyan, akin látom, hogy utol akar érni, az utas kezében már ott a telefon, kell a fotó az Astonról, persze. Az ilyen megközelít, esetleg mellém jön, aztán le is marad, ez előfordul. Van benne kockázat, de kezelhető. A barommal, aki percekig jön mögöttem és nézelődik, furakodik, azzal egyszerűen nem lehet mit tenni. Rákínálhatok a gázra egy hajszálnyit, és előrébb ugorhatok néhány autónyit, hátha ebből ért, de ez általában inkább csak olaj a tűzre és leginkább hely sincs rá. Mint amikor épp hajtunk fel az M0-ra és a Fiorino már őrülten krahácsol azért mögöttem, hogy hamarabb hajthasson fel a pályára, mint én. 

A gyorsulásban v an érdekesség , a gyorshajtásban marhára nincs, szóval senki kedvéért nem megyek tartósan gyorsabban. Lehúzódom, elengedek én bárkit, ahogy lehet, de amikor kamion mellett megyek el épp, semmi értelme belemászni az Aston Martin seggébe, azzal nem leszel előrébb. BMW, Mercedes, Audi? Egyik sem támadott úgy, mint a flottás Ceed, a futár Swift, meg a melós Passat.  A magyar Feláldozhatók.

Látszik, hogy nem az autó érdekli csak az, hogy előttem lehessen. Az mindegy, hogy percekkel később ott állunk egymás után ugyanannál a  lámpánál, hiába engedtem el korábban. Most nem az a téma, hogyan közlekednek az ilyenek nagyobb tempónál, de, ha tippelnem kéne, hasonlóan veszélyesen. Így városban csak egy rohadtul kellemetlen helyszínelést kockáztat magának, amire egy tetszőleges buszöbölben várhatnánk, ráadásul az elvesztegetett időmet nem tudja kárpótolni semmivel és arról nem is beszélve, hogy vihetem vissza sérülten a tesztautót. Neki pedig egy 50 km/h-s koccanás simán kukába küldheti a Swiftet. 

Mi a jó ég van ezekkel az emberekkel?! Nekem kell vigyáznom azért, hogy ő mögöttem ne csinálhasson baromságot. Gondolkozni kéne, kicsit felfogni az autók képességet, vagy inkább lehetőségeit, és a teljesítmények összemérésének egyetlen lehetséges kimenetele nem az, hogy a Yaris is tud úgy gyorsulni, mint az Aston Martin, és ezt majd meg is mutatja. Tudom, hogy a Vantage feltűnő, ebben a színben igazi céltábla, a narancsra már amúgy is úgy ugranak a legtöbben, mint bika a vörösre. 

A volán nem feszültséglevezetésre való, az autó veszélyes fegyver, a nem megfelelő műszaki állapotú meg igazi orosz rulett. Igazán kikophatna már ez a morál, de úgy néz ki, az agresszióra sem a sokszorosított áru műszaki vizsga, sem a méregdrága üzemanyag, sem a heroin pénzért adott biztosítás nem orvosság. A hülyék minden áron ott vannak az úton, ezt tartsd észben!