Hűha! Év Autója zsűritag lettem
Beavatás a COTY-ba
A GM titkos design-barlangjában
Írhatnám azt is, hogy a frankfurti reptérről előszériás Opel Amperák és Chevrolet Voltok vittek Rüsselsheimbe, ahová alig egy évvel korábban 1018 kilométer távolságból két százéves Opellel futott be a Totalcar tudósítócsapata. A szupermúlt és a közeljövő – lehetne ezen rágódni egy emelkedettebb pillanatban. Majd betereltek bennünket egy terembe, elkobozták a mobiljainkat és a fényképezőgépeinket, s kezdetét vette a fejtágítás.
Láttuk például a Chevrolet új ...-jét, ami mmmmmm és mmmmmm, abszolút egyedi benne a pssssszt és a pssssszt2, a formája pedig híhaaheehőha. Na és aztán jött az Opel-szeánsz, ahol begurult a nemsokára bemutatandó nagy hmhmhmhm, és miközben a csodás izébizéizébizét néztük rajta, XXX előadást tartott arról, hogy a pipipipipihümmhümmhümm-je milyen különleges.
Ugye milyen béna ez a rohadt embargó?
Szerencsére csak az Opel-előadás volt embargós (de akkor minek kellett megmutatni, tényleg, hiszen egy újságíró számára a karóba húzással ér fel, ha nem oszthatja meg az infóit az olvasókkal), a Chevy nem. Intézzük el az Opelt annyival, hogy álcázás nélkül megtapogathattam, sőt, menni is láttam az új Adam luxusminit, ami – bár egyáltalán nem retro – mégis kigyúrt ellenfele lesz a Fiat 500-nak, Mininek. És kapható lesz néhány olyan csomagban, amiért ölni fogják egymást a divattudatos jóléti vevők. Nálunk pedig sokan próbálnak majd posztert begyűjteni róla, hogy legalább azt kitehessék a hálószoba falára. Még annyit az autóról, hogy ugyanaz a Mark Adams vezette a tervezőgárdáját, akinek például az Astra GTC-t is köszönhetjük. Készüljenek.
A Chevrolet-nál viszont egy kis SUV, a Trax várakozik a csőben, kilövésre készen, de erről már írtunk is. Annyira új, hogy a teljes méretű bemutatóautókat a gyártók megrendelésére műanyagból elkészítő cég alig egy-két nappal korábban hozhatta a mintadarabot Rüsselsheimbe. A prototípust még a GM svájci központjában dolgozó, de a szeánszra Rüsselsheimbe utazó Vincze Barnabás, a Trax-marketingfelelőse sem látta élőben, tehát velünk együtt tapogatta először.
A Trax az Opel Mokka testvérmodellje lesz, tehát kisméretű szabadidőautó. Sok él, osztott maszk, homorú motorházfedél, dudoros kerékjáratok jellemzik, a formaterv egységes, a kocsinak baromi jó a kiállása, mokány, masszív, mégsem fenyegető. A belsejéről is magyaráztak valamit, hogy a korai Chevrolet Corvette-ek kétöblös kialakítását idézi a műszerfal – hát, ha nagyon hunyorítok, és nagyon akarom, látom, miről beszélnek, de nekem inkább a szögletes, kilógó műszerkonzol tetszett benne. Jó lesz, alig kell párat aludni, és meglátják önök is.
Este az Opel és a GM reprezentánsai egy díszvacsora körítésében megkapták a díjat (hiszen testvértípusokként az Ampera és Volt egy trófeát érdemelt), voltak beszédek is, éljen, éljen. Majd az egyik angol újságíró, Andrew English felállt, és kissé borgőzös, de mindenképpen hatásos beszédben arra invitálta a társulatot, hogy emeljék a poharukat a királynőre, ha már a COTY miatt ő nem lehet ott a Nagy Brit Születésnapján. Majd ittunk a svédekre és a dánokra is, mert ők is otthagyták a nemzeti ünnepüket az Ampera miatt.
És nem, senki nem osztott 128 GB-os pendrájvokat, az aranyozott iPhone-ok is elmaradtak. Úgy tűnik, ez a COTY-rendezvény teljesen ajándékmentes volt, remélem, itt ez is a szokás. Viszont még tollat sem adtak, pedig olyat talán még a Merkur-sajttájokon is elhelyeztek a konfereciatermi székeken, 1975-ben. Még jó, hogy Gajdán Mikinél, a másik zsűritagnál volt egy felesleges Uni-ball, kölcsönbe.
Másnap következett az értekezlet, ami neked és nekem annyit jelent: mélyvíz. Ha jól értem, hivatalosan ekkor léptettek be minket. Nem volt nagy hacacáré – ezmegez nincs már, ezmegez itt az új kopasz, felállás, körbenézés, kis taps, leülés, ennyi. Nem fájt. Egyetlen emberről tartott csak Håkan hosszabb eszmefejtést: a román kolléga (akivel én is sokat dolgoztam együtt motor-pressés koromban) egyszerre két díjosztóban is benne volt, a COTY-ban, illetve egy saját maga alapítottban, utóbbihoz anyagi érdeke is fűződött. Az elnök szemét érthetően már vagy két éve csípte a dolog, pláne hogy többszöri felszólítás után is kapta tovább a híreket: a csávó még mindig benne van a másik buliban, sőt, idén be is akarta jegyeztetni az immár 15 országban ismert díjat a román cégbíróságon.
Reggel még velünk evett az illető, az értekezletre már nem jött, Románia pedig évekre elvesztette az Év Autója zsűritagságát. Itt baromira nem nézik jó szemmel, ha valaki extra hasznot akar kovácsolni ebből a lehetőségből – benne van az alapszabályban, hogy semmiféle anyagi haszonszerzésre nem fordítható a tagság, ennek megsértése azonnali kizárással jár.
De szóba kerültek a kizárólag COTY-tagoknak szervezett, egyes hétvégi, partneres bemutatók is – erről is megoszlottak a vélemények, hiszen a kisebb országokat az autógyártók rendszerint megszívatják azzal, hogy szombatra-vasárnapra teszik a bemutatókat, s ha már így elcseszik a hétvégéjüket, legalább biztosítani próbálják, hogy a meleg családi tűzfészek... bocsánat, tűzhely biztosítva legyen odakint is. Védhető a szándék, de tagadhatatlanul körüllengi ezt némi extrajuttatás-szag – nem javasolt ilyet elfogadni, miként a FIFA-meccs meghívásokat sem. Ezek baromi érzékeny dolgok, akiről kiderül, hogy korrupt, kinyomják.
Megtudtam azt is, hogy megy a szavazás. Mostantól változnak az időpontok, sokkal kevesebb idő lesz előszavazásra (amikor a teljes, 30-40-es palettából ki kell hozni a hét nagy esélyest) és a fő szavazásra is. Az előválogatás az összes beterjesztett autóból idén október helyett csak december elsejére áll össze, december 14-ére pedig minden tag eldönti, melyik hét kocsit szeretné bent látni a mezőnyben, amit a COTY december 17-én ki is hirdet.
Ezt a munkát könnyíti meg a kicsivel Koppenhága fölött tartott Tannis-teszt. A hét szervező ország begyűjti az összes lehetséges autót (amelyek nagy része akkor még prototípus formában létezik csak), majd aki kifizeti a belépőt, majd egy többnapos szeánsz keretében mindent végigpróbálhat. Ide ki kell jutnom majd.
A második lépcső, a bejutott hét autóval a Párizshoz közeli Mortefontaine-ben zajlik, itt az Év Autója esélyes kocsikat mérik a szakemberek, próbálják a kollégák, forgatja őket a forgatócsoport. Ezt a rendezvényt zsebből állja a COTY. Majd Genfben (idén március 4-én) a COTY elnöke átadja a nyertesnek a három nappal korábban (márc. 1-jén) megszavazott díjat.
Szóba került még, hogy a szervező országok tagdíját emelni kellene, a sima tagoknak (mint mi is vagyunk) pedig szintén lenne évente belépő. Ha kell, mi bírjuk, ennyit megér.
Mindenesetre figyeljék mostantól ezt a rovatot, akár érdekli, akár irritálja, akár, mondjuk, motiválja önöket az Év Autója díj, belelátnának a zsűri működésébe. Eltökélt szándékom, hogy nyitottá teszem ezt a rendszert. Máshogy ugyanis hiteltelen.
Hogy megünnepeljem a nagy eseményt, úgy döntöttem, csütörtökön ünneplek egyet, és végre-valahára előveszem az ötven éves Morinit, azzal otthonról indulok munkába a Totalcarhoz. Régóta vártam a szép időt és a megfelelő alkalmat erre. Reggel leporoltam a kicsikét, berúgtam, nekiindultam a szerkesztőségbe vezető, hosszú, nyolc kilométeres útnak. Valamivel félút előtt van egy OMV-kút, beálltam tankolni. Valamiért fogytán volt addigra a lóerő, s amikor megállt a motor, csikordult egyet, mellesleg dőlt a füst az olajbetöltő mellől. Túlhevült. Fél órát vártam, hogy kihűljön, próbáltam berúgni, megint csikorgott. Szóval, khm... hazatoltam.
Végre el tudtam gondolkozni a dicső COTY-tagságon, miközben a játékmotorjaikat hozzám hasonlóan, lábbal hajtó gyerekek csodálkozva bámultak, hogy miért tolja a roncsot a kopasz, csuromvizes, lihegő bácsi. Szenvedtem a géppel hazafelé a csalán felverte, eldugott utcákon, és bevillant a kép. Tizennyolc évvel ezelőtt Saab 9000 Aeróval indultam dolgozni, majd este a lakótelepi suhancok körberöhögtek, amikor este hazaérkeztem a rozsdás Romet Ponyval, és betoltam a liftbe. Most meg... Egyik nap öltönyös majomként feszítek az Év Autója díjátadón egy frankfurti luxushotelben, rá pár órára ötven éves, bedöglött Morinit tolok csatakosan a kánikulában. Vannak dolgok, amik sohasem változnak - alapjában véve így van ez jól.
Kapcsolódó posztunkban hozzászólhat.
