Moszkvában ülök az Intercontinental szálloda negyedik emeleti szobájában. Nézzék el nekem, hogy alsógatyában vagyok - hatkor lesz az ébresztő, most fél három van, és csak percekkel ezelőtt végeztem a papíron adott sajtóanyag reprózásával majd amatőr szintű fotosoppolásával az éjjelilámpa fényénél. Nem volt könnyű, pocsékok is a képek, de nézzék el - önök is, én is most látjuk először az idei év egyik nagy újdonságát, a harmadik generációs Mazda 6-ot.
Bár direkt járat hoz Budapestről a Seremetyevóra, már az is késett bő egy órát. Aztán rájöttünk, hogy Oroszország még mindig bőven tartalmaz Szovjetuniót: itt nem a taxik tengerei várják az érkezőket, hanem a taxira kell várni vagy fél órát, mire megjön. Szicsasz, szicsasz, hamar megtanulja a szót a turista. Bár voltak erőszakos hiénák is a reptéren - hogy azoknak hol voltak az autóik, nem tudom.
Seremetyevóról - ami talán a legnagyobb moszkvai reptér a három közül - egy kétsávos, beton-szögesdrót kerítésekkel és széles sárcsíkkal szegélyezett, dirib-darabokra töredezett, keskeny aszfaltcsík visz Moszkva felé. Itt araszoltunk vagy két és fél órát borzalmas dugóban, de legalább volt időnk megfigyelni a helyi autó- és autós kultúrát. Tényleg igazak azok az orosz, bosszúállós videók - itt mindenki, akinek SUV-ja van, a padkán előzi a többieket, szügyig sárban, aztán bepofátlankodik elöl. De valahogy érvényes az olasz/francia szabály - akinek előbb van az orra, méltatlankodás nélkül beengedik. Vagy félelemből? Iszonyatosan sok még a kocka Lada, a Samara (utóbbiak sokkal cudarabb állapotúak). Az oroszok, akárcsak külföldön, otthon sincsenek birtokában a kulturált bagózási szokásoknak - Peugeot Partnert vezető sofőrünk kábé tíz cigit szívott el, mire elértünk az egyik nagy, moszkvai sugárútig. Fürödtünk a füstben. Közben pedig, a lepukkadt, rémesen szovjet környezetben negyvenes és ötvenes évekbeli, amerikai slágerek szóltak a rádióból - a kultúrák ütközése felfoghatatlan volt.
A sugárutak pedig hihetetlenek. Ötvenes a korlátozás, és bár azt hisszük, hogy Oroszország rendőrállam, sehol egy büntető rendőr, ezért a szakadó esőben mindenki százzal hajt, vagy többel. Öt sáv megy egy irányban, és az orosz letojja, melyik sávba kéne sorolnia, ha döcög, teszi ezt a legbelsőben is, ha száguld, nem zavarja az útpadka sem. Iszonyatos a cikázás, folyamatos az életveszély, az autók jó része borzalmas állapotban van. Másik két és fél órát álltunk a belvárosi dugóban is, úgy, hogy elmentünk a szállodánk előtt is - csak a másik irányba. Moszkva egy elviselhetetlen, tömény káosz.
De legalább lehet tanulmányozni a cirill betűvel fonetikusan kiírt nemzetközi neveket, a Macdonalds-ot, a Raiffeisenbankot, az otp bankot, vagy a fitnesz centert (utóbbit a Kőbájkernek lőttem). Gyors átöltözés következett a szállodában, majd egy nagy busszal bevittek minket a belvárosba, ami egyébként lenyűgöző, szép és igényes. Óriási rongyrázás vette kezdetét, a koktélokat két, jégből készült bárpulton készítették, és itt láttam először, hogy nyírfakéreg-sziruppal készítenek bármit is. Megvan, ez a Xilit, méregdrága, öt szénhidrogén-atomos cukor (nem hat), nem hizlal, cukorbetegek is ehetik. Az egyetlen, ami elfogadható.
A vodkás koktélok és a mindenféle gyümölcslekváros palacsinták elfogyasztása után betereltek bennünket egy színházterembe, ahol egy nagyzenekar, majd egy irgalmatlan jó, óriásbalalajkás, tangóharmonikás trió játszott - utóbbi mindenféle nyugati slágereket átköltve. Majd kozák tánc, orosz balett - nem vagyok nagy táncpárti, de ezek annyira lenyűgözö errefelé, hogy szájam is tátva maradt. Sajnos el kell ismerni, ehhez a ruszkik értenek a világon a legjobban.
Az utolsó tánc után maradtak az előadók, de begördült a 6-os is közéjük. Részleteket már korábban is lehetett látni róla, de így, egészben most először, hiszen ez a moszkvai jelenés a modell világpremierje.
Nagyon büszkék a kocsi kinézetére, és van is mire - akkorát szót, mint az első Mazda 6-os jó tíz évvel ezelőtt, csak ezen még olyan, már kezdettől gagyi hátsó lámpák sincsenek, mint azon voltak, hogy a fanyalgók legalább egy apró fogódzkodót találjanak rajta.
A CX-5-nél már megismert, kiugró maszk (szerintem állandóan össze fogják törni, de ez maradjon a magánvéleményem), a lámpák egyfajta türelmetlen, de agresszivitást nélkülöző tekintettel merednek a külvilágra. Hót elegáns, az biztos.
Van ebben minden, RX-8, Insignia, kis Kia, némi Ford is, de igazuk van a hirosimaiaknak - ez most szebb mindennél, ami a kategóriában van, legalábbis abból a távolságból, ahonnan én láttam, közel ugyanis nem lehetett menni, közöttünk volt a zenekar. Különösen merev utascella, már a gáz elvételére regenerálni kezdő (ráadásul kondenzátorba!) i-ELOOP visszatápláló rendszer, kétliteres, 150 lóerős, 14:1 kompressziójú Skyactiv benzinmotor, 2,5 literes, 13:1 kompressziójú, 192 lóerős Skyactiv benzinmotor (most vadiúj), 4865 mm-es hossz, 1840 milliméteres szélesség, 1450 milliméteres magasság, 2830-as tengelytáv, viszont csak 1340 kg-os induló tömeg. A harmadik Mazda 6 nagyobb, tágasabb, nyúlánkabb, de könnyebb is lett.
Megyek, alszom egy hunyásnyit, holnap talán már bele is ülhetek.
