Öt autó, amit hazavittem volna a 25. Parkoló Parádéról

2019.05.27. 12:55

Cadillac CTS-V

Sokat olvastam erről az autóról, de még sosem láttam élőben. Az ismertebb amerikai autók után, mint a Corvette, a Mustang vagy a Challanger, azt vártam, hogy begördül és lebontja a teret, hiszen egy 6,2-es, kompresszoros V8-assal ritkán szerénykednek. 640 lóerő és 850 newtonméter, már egészen bestiálisan hangzik, ennek ellenére észrevétlenül gördült be a kapun, majd csendben megkereste a parkolóhelyét. Álldogáltak körülötte, lenyűgöző volt, de egy picit legbelül mindenki csalódott. Halkan bugyogott a hatalmas V8-as, de semmi show, semmi pusztítás nem volt.

Pedig az autó képes lenne rá, elképesztő technikát pakoltak alá, mindene szénszál és alumínium. Szerencsre hátul keni a gumit az aszfaltra, és ezen a szinten már a sperrdiffi is kötelező. A hatalmas hűtőmaszk króm kerettel, és a mellette földig futó LED lámpák nagyon hatásosak, az autó egyszerre lesz agresszív és elegáns, imádom. Remélem egyszer vezethetek egyet, biztos vagyok benne, hogy ez is egy olyan szerkezet, ami a benzint – nagyon sok benzint - boldogsággá alakítja.

Volvo S80 V8

Nem tudom megmagyarázni miért vonz a Volvo, egyszerűen szimpatikus és kész. Nem sportautó, nem is feltétlen különleges, mégis el tudja ragadni az embert, főleg, ha egy 4,4 literes nyolchengeres Yamaha-fejlesztésű motor van az orrában. Volt S80-as Volvoból hathengeres turbós-kompresszoros csoda, de a V8 az V8. Főleg, ha 315 lóerő, és 440 Nm. Sokaknak talán ez még nem is lenne csábító, mert a katalógusadat az egy dolog, de amikor ez az autó beindul. Úristen az a hang. Egyen 16, sőt akár 20 litert is, csak sose kelljen leállítani.

A vásárlás okait a tulajdonos nem magyarázta túl, annyit mondott, hogy van nyolc Volvója, kellett egy ilyen is. Teljesen megértem. Mivel nem gazdaságos használni, ez csak hobbiautó, a munkás inkább egy XC70. Már csak egy roadster kéne, és meg is van a tökéletes autópark. Kár, hogy ezt az autót kevesen ismerik, úgy láttam csak az igazi Volvo-fanatikusok táncolták körbe, de ők legalább földöntúli lelkesedéssel.

Alfa Romeo GTV V6

Ismerem a sztereotípiákat, ismerem a szerelői véleményeket, és a családban is volt Alfa Romeo, és igen, az is beteges volt. De nem érdekel, egy életben egyszer kell olasz autó, és nekem Alfa kell. Az sem számít melyik, csak Busso-motor legyen benne. Két ilyen GTV-t is kihoztak, amik az Alfa pici sportkupéi. Szokni kell a Pininfarina-kaszni formáját, de egy kis nézegetés után egész kívánatos lesz. Persze csak amíg ki nem nyitják a gépháztetőt, onnantól a háromliteres hathengeres motor ellopja a show-t.

A Giuseppe Busso álltal tervezett, és később a nevéhez ragadt motor egy szűk hengerszögű V6, amit az Alfa Romeo, a Fiat és még a Lancia is használt. Nagyon karakteressé tesz egy autót, és az Alfa-tulajok is csak csodálattal tudnak beszélni róla. És mindezek mellett, ez a motor szép.

Nem úgy, mint egy mezei V8-as, hanem láthatóan odafigyeltek arra, hogy minél gyakrabban kinyissák a gépháztetőt. A piros szelepfedelek, benne az Alfa Romeo felirattal, a krómozott szívócsövek és a szabályos vezetékek miatt ebben a motortérben elképesztő rend van, amire jó ránézni.

Chrysler Imperial

Az öreg amerikai cirkálók megtalálták egymást, és nagyjából egy helyre álltak. Egyiket sem lehet azzal megvádolni, hogy kicsi lenne, viszont egy sötétzöld Chrysler Imperial így is túlnőtte a többieket. Pont akkor értem oda, amikor a tulaj beindította kicsit. Kellemesen halkan bugyogott a 7,2 literes, karburátoros V8-as. Ez nem az a fajta motor, ami szétveti a világot minden gázfröccsre. Ez inkább a nyugdíjas bokszoló, aki békésen elvan, de ha felidegesítik, akkor még azért rendet tud tenni. Óvatos gázfröccsre így is minden kíváncsiskodó megremegett, és szinkronban meredtek égnek a szőrszálak.

Az 5,8 méter hosszú és 2 méter széles hajót 350 lóerő  mozgatja, ami elsőre jól hangzik, de mivel 2,2 tonna az önsúlya, kell is. 9,4 másodperc a százas tempó, ami ebben a méretben nem hangzik rosszul, ráadásul ha áttapostuk a gázpedált a padlólemezen, a 200 km/h-t is eléri – vagy elérte fénykorában. Arról már nem is beszélek inkább, hogy a vegyes fogyasztása 26 liter körül alakult, a 70-es évek elején ezzel senki sem foglalkozott.

Suzuki Samurai

Nagyon szeretem a Suzuki kis terepjáróit, az új Jimnyért teljesen odavagyok, még ha a képességeit ritkán is tudnám kihasználni. A Suzuki nem ma kezdte, és az egyik legikonikusabb modelljük a Samurai, mai napig erdészek, vadászok és hobbiterepezők kedvence. A kapuban beállásnál is imádtam a kanárisárga Samurait, de a legjobb az volt, hogy megtalálta a neki legalkalmasabb parkolóhelyet.

A Hungexpo szintkülönbségét kihasználva feltolatott egy domboldalra, amire tényleg senki nem mondhatta, hogy, hagyjad már, ezt a 20 éves Golfom is megcsinálja. Kicsit féltem, hogy lezavarják a bátor Suzukist, amiért ő a több száz parkolóból egyet sem talált el, de maradhatott, és ezzel közönség-kedvenc lett. Senki sem tudott elmenni mellette fotó nélkül, nem is tudom, én hányszor kaptam el a pillanatot, pedig órákig úgy állt.

Nem elég végig futni ezt a parkolót egyszer vagy kétszer. Nekem legalább egy nap kéne, és az, hogy minden autó mellett ott álljon a tulaj, és a tolerálja a gyerekes rajongásomat. Arról nem is beszélve, hogy a mesterkurzust is végigültem, ahol Dr. Hanula Barna és Göbölyös Zsolt egy előadás keretein belül feszegették, mit fogunk tankolni a jövőben. Ne sajnálja, aki nem tudott eljönni, mivel résztvevőből még sosem volt hiány, ráadásul a következő Parkoló Parádé-n (műsorváltozás: 2019.07.07., vasárnap) autóztatás is lesz. 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.