Bunkó a MÁV Szegeden

Szellemvasutas cikkünkre érkezett Róbert levele:

From: Róbert
Sent: Wednesday, July 02, 2008 10:39 AM
To: Rácz Tamás
Subject: szellemvasut

Kedves Tamás,

bár én nem Budapest környékén lakom, így nem is érint különösebben a szellemvasút problémája, azért nagyon örülök annak, hogy efféle dologgal is foglalkoztok. Ehhez némileg hasonló problémára nálunk Szegeden is van egy példa, ami remekül tükrözi, hogy a MÁV mekkora figyelmet fordít azokra a dolgokra, amelyek csak valaki másnak okoznak kellemetlenséget.
Szegeden a Dorozsmai úton van egy vasúti átjáró. Az útról annyit kell tudni, hogy négysávos, ennek megfelelő forgalommal. Bár az út nincs tömve, de elég nagy a forgalma. Van külön kerékpárút is, bringával is sokan járnak itt. A vasútvonal szintén viszonylag forgalmas, mivel itt mennek a vonatok Szeged és Budapest között. A gyorsvonatok óránként járnak mindkét irányba, plusz a személyvonatok, vagyis elég sűrűn lecsukódik a sorompó. Egy-egy ilyen alkalommal legalább 100 méteres autósor gyűlik össze, de inkább hosszabb. Emiatt még nem is problémáznék, végülis a vonatoknak is járni kell.
 

A problémát az okozza, hogy közvetlenül az átjáró mellett van a dorozsmai vasútállomás. Innen indulnak Ausztria felé a kamionokkal megrakott Ro-La (Rollende Landstrasse) szerelvények, és persze ide is érkeznek meg onnan. Amikor a Ro-La végpontot ide helyezték (már sok éve), még nem volt kiépülve a szükséges infrastruktúra, a vonatra váró kamionok a Dorozsmai úton várakoztak, többnyire a Budapesti úti elágazásig ért a sor, és csak azért nem tovább, mert ott már nem volt hova állni. Aztán egyszer építettek egy parkolót az állomáson a kamionoknak, úgyhogy megszűnt végre a kamionsor. A helyi sajtóban lelkendezve fogadták a dolgot, a MÁV részéről el is hangzott, hogy milyen jó bevételt hoz a kamionszállítás, ennek ékes bizonyítéka, hogy még ezt a parkolót is el tudták készíteni belőle. Már ennek is jónéhány éve, és ez valóban remek dolog.
Már csak egy dolog hiányzik a boldogsághoz. Az állomás olyan közel van az átjáróhoz, hogy ha az utolsó váltón csak egy szóló mozdony vágányt vált, már le is csukják miatta a sorompót. A kamionszállító kocsikat pedig rendezgetni kell, és ehhez rendszeresen a vasúti átjárót veszik igénybe.

Én régebben Dorozsmán laktam pár évig, onnan jártam be Szegedre dolgozni, és gondolhatod, nagy öröm, ha az ember a menetrend miatt egyébként is sűrűn lezárt átjáróban azért kap sorompót hetente háromszor, hogy tizenöt kamionszállító kocsi elguruljon az orra előtt 3 km/h sebességgel, majd megálljon, váltó átállít, és visszaguruljon az egész ugyanekkora tempóban.
Én a helyi napilapnak korábban többször is írtam levelet, hogy esetleg mi lenne, ha a MÁV-nak abból a szédületes bevételből még arra is telne, hogy az állomás másik végén lefektessen mondjuk maximum egy kilométernyi sínt, hogy ott lehessen rendezgetni a kocsikat, de ezek egyszer sem jelentek meg. Persze a bakterek helyzete érthető, nekik semmiféle problémát nem jelent ez, hiszen nekik mindig szabad az út.
Csak megnyomják a gombot, a sorompó lecsukódik, az autók megállnak, ők akkor foglalják el az átjárót, amikor csak akarják.
Egyébként arról sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy síneket kellene még fektetni, nem tartom kizártnak, hogy az állomás sínrendszere most is lehetővé tenné a kocsirendezést az átjáró igénybe vétele nélkül, csak esetleg kellene egy gondolkodásra képes ember, aki rájön a módjára. Igazából csak remélni tudom, hogy ez hamarabb megvalósul, mint hogy a sorompót egy Dorozsmára tartó mentő vagy tűzoltó előtt csukják le a kocsirendezés miatt.

Róbert